Teraszos hetedik

Ide süt a nap. Élvezem, ahogy néha elbújik, majd kikukkant újra a felhőpamacs mögül. Mint egy gyermek, aki bújócskát játszik.
A ventillator hűvösében és ahogy rámszórja finom vizes permetét, a magas hőfok is kellemes.

Lekönyveltem, amit mára terveztem. Mozaikoztam is, amíg kitartott a ragasztó. De holnap érkezik a csomag és folytatni tudom.
A zene is megvan.
Mióta Dorkas mondta ezt a szpotifájt, azóta ez szól. Végre olyan albumokat is meg tudok hallgatni, amiket korábban meg sem találtam. Ma épp Fiesta nap volt. Igazi nyári, bulis zene! :)
Megettem az ebédet, mint egy jó kislány. Nyelem a limonádét. Már csak egy finom, hideg jégkrém hiányzik..

Ahhoz képest, hogy tegnap és tegnap előtt iszonyúan fájt a hasam, ma semmi. Fura, máskor azt kívánom, ne fájjon, most meg azt akarom, hogy görcsöljön kicsit. Néha beleszúr kicsit valami, majd semmi. Aztán lehet, megint este nem hagy elaludni..
Tegnap se ment. Dr. Csontot néztem, meg a Mentalistát. Ezekkel altattam magam. Talán úgy éjfél körül sikerült is, mert a 23:47-es óranézésre még emlékszem. Nem kell megijedni, semmi baj a pszichómmal, azért nem ilyenekre szoktam álomba ringatni magam..de számomra normális csak ez volt éjjel a TV-ben..

Az alvással nem töltött időt pótoltam a kinti napfényben, szigorúan három óra után. Elfelejtettem befújni magam, így kissé lángra kapott a jobb karom..de nem bánom, reggelre kiheverem :)

Amíg csak álom volt a nagy terasz, mindig irigykedve néztem azokat az akár kisebb vagy nagyobb erkélyeket, melyek kellemesen otthonosan, kényelmesen voltak berendezve. Mindig elképzelte, milyen lesz, ha nekem végre lesz, és én biztos, hogy ha tehetem, ott töltöm majd időm nagy részét..

Ez, mióta sikerült egy ilyen 10 négyzetméteres teraszra szert tenni, nincs is másként. Apró csinosítások hátra vannak még, de élvezem, és azóta azt nem értem, akinek van egy ilyen szép terasza, és főként nem a belváros kellős közepén van, miért is nem használja ki..
Azon gondolkodtam, míg odakint hesszeltem egész nap, hogy a szomszéd csajnak minek egyáltalán napellenző, ha sosincs itthon.. Mióta ideköltöztünk, az egyik legjobb dolog, hogy szinte nem is hallani a szomszédokat. Ginával is csak az IKEA-ban futottam össze, a szomszéd srácról is onnan tudom, hogy létezik, hogy egyszer egy szőke leányzó jött ki tőle, máskor pedig egy barna Hosszúpuska várakozott rá az ajtóban. De amúgy csend van, béke, semmi mozgás. A közvetlen leányzó csak onnan biztos, hogy él és mozog, hogy öt hónap alatt az üres teraszra, a klíma mellé kikerült egy szék és asztal, most pedig fel lett szerelve a napellenző..de nem láttam teregetni, virágot locsolni - igaz, nincs is neki egy árva kórója sem. Nem voltak nála még barátok, akik nevetgélve, egy pohár bor mellett mondjuk Tabut játszanak odakint, de még a korlátnak támaszkodva sem láttam, ugrásra készen, hátha menteni kell...

Életéért cserébe nekem adhatná az újdonsült, azóta sem használt napellenzőjét... :) ..mondjuk ajándék gyanánt azért is, mert "túl vagyok" a hetediken.. :)