''''

2015. július 28., kedd

Hetedik

Az elmúlt néhány évben szinte mindig valamiért le voltam tiltva a mozgásról. Volt, hogy én nem tudtam mozogni, mert úgy fájt mindenem, aztán azért, mert kiderült endóm van és meg is műtöttek. Ágyhoz voltam láncolva, majd kötve, és jó néhány hónapig gyógyultam. Aztán mert állapotos lettem. Természetesen veszélyeztetett, s néha már azon gondolkodom, talán felállnom sem kellett volna.. majd egy újabb műtét, lelki önterror, és marcangolás miatt. Éppen a lelkem apró darabjait szedegettem össze, hogy legalább, mint egy szép mozaikot, össze tudjam rakni, jól be is fugáztam. Eltartott egy radabig, de valahogy nem tudtam rászánni magam, mozogjak. Mire odakerültem volna, méhen kívülim lett. Aztán újabb műtét, újabb endó, újabb lábadozás. Testileg és lelkileg.
Mire a tükörbe néztem, már csak azt láttam, hogy egykori sportos, dögös mivoltomból mondhatni nem keveset veszítettem, de már jött is az első lombik. Tiszta izgalomban voltam, s míg teltek a hetek, inkább arra figyeltem, elfogadjam magam, és főleg, hogy épített lelkemmel sikerre vigyem az ügyet. A legelső próbálkozást, aztán az első sikertelent, majd a következőt.
És eltelt két és fél év, és basszus, nem elég, hogy öregedtem, de ráadásul híztam is. Addig már eljutottam, hogy nem tartottam magam amorfnak, inkább előtérbe helyeztem mást önmagammal szemben is. Még akkor is, ha valójában nem éreztem igazán jól magam. Főleg akkor, mikor a mostani stimuláció miatt felment öt kiló.
Nagy duzzogva tettem el jónéhány ruhát, hogy majd jó lesz az a baba után. Még nagyobb lelkesedéssel vásároltam nagyobb bikinit is. Nadrágot inkább nem mentem venni, mert ha mentem is, rendszerint hajtépéssel jöttem ki az öltözőből, s inkább szaggattam volna darabokra a farmert, mintsem nagyobbat keressek a polcon. Nehogymá' "ekkora" kelljen! Inkább nem kellett. Maradtam a jól bevált nőies ruháknál, rejtett, vagy éppen csak mutató dekoltázsokkal. S valójában rájöttem, a ruhákat sokkal jobban szeretem, sokkal jobban takarnak, na :)
 
Két és fél év mozgás nélkül. Nekem, aki korábban rendszeresen sportolt. Kín volt, szadomazo.
Aztán a mostani sikertelen lombik után úgy döntöttem, akár csak Bridget Jones, hogy kezembe veszem az életem. Naplóba kezdek, és elmondom az igazat magamról. A teljes igazságot.
Egyes számú elhatározás: magától értetődően leadok tíz kilót...ez alatt meg sem állok. Nem szeretném, hogy a seggem akkora legyen, mint Alaszka. Második számú elhatározás: beiratkozom speedfittnesre, és azonnal el is kezdem. Úgy is baromi jól néz ki szerintem az ember, ha beöltözik abba az űrhajós szerkóba! Tiszta buli, komolyan! Valahogy olyankor egy igazi vagány csajnak érzem magam, aki iszonyú jól néz ki, s azok szíjak, amik feszülnek rajtam, esküszöm, olyanná tesznek, mintha maga Tomb Raider feszítene a tükör előtt. Kissé röhejessé válik a dolog, mikor rázni kezd az áram, s közben a legegyszerűbb gyakorlat is iszonyú nehéz. Néha egyenesen röhögnöm kell saját magamon, hogy a karom sem tudom behajlítani, s úgy nyögök, mintha kínoznának. Az sem érdekel, ha másnap birodalmi lépegető reinkarnált elegyét sejtetem mozgásommal, csak érezzem már, hogy vannak izmaim! Harmadik számú elhatározás, hogy nem omlok össze. Akkor sem, ha tizen kérdezik meg egy nap, hogy sikerült, s ha nem, akkor miért nem, vagy mondják sajnálkozva "sajnálom". Nem, ha kisgyermekes filmet látok, de legfőképpen akkor nem, ha egy régi ismerős megkérdezi, "mikor lesz már gyerek, mert az óra, tudod, tik-tak, tik-tak". Inkább mosolyogva nyelek egyet, s képzeletben pedig addig szorítom a nyakát, amíg elvörösödik a feje, s azt nyüszögi: Levegőt! S élvezettel szorítom tovább, még erősebben: Minek az neked??
 
Akkor lássuk a gusztustalanul szemtelen tényeket:
 
Kor: 39,7 év
Súly: 69,3 kg
Kávé: 4
Cigi: szívok én éppen eleget..
Tervek: fogyókúrázni fogok (most már tényleg), leszokom a kávéról (kettőről legalább is), hetente háromszor edzőterembe járok (ennyit ismerek be, de lehet, több lesz), s ezt nem viszem túlzásba. Lehetőleg nem cserélek karkötőt, ha meg igen, akkor büntiből dupla spinningre megyek. Aztán enter, ha vidít, ha nem, hát delete, és legfőképpen méregtelenítek. Kívül, belül, és nagyívben tojok az eddigi kudarcokra, s megbecsülök minden apró kis pillanatot..
 
Na, hát akkor, kezdjünk bele.. :)
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése