''''

2016. május 30., hétfő

Neked hogy hívják a nevedet? (1.)

Ha lányom lesz, akkor a neve Lili lesz. Vagy Lilla.
Ezt eldöntöttem, már legalább húsz évvel ezelőtt, de az is lehet, sokkalta előbb. Meg azt is, hogy lányom lesz. Mert én olyan lányos Anya vagyok (leszek), meg talán azért is, mert az én Anyukám olyan volt, aki nem volt anya típus, vagy legalább is engem valahogy nem tudott úgy szeretni, mint ahogy én szerettem volna, vagy ahogyan a bátyám szerette. Ezt nem csak kitaláltam, ez így volt, mások szerint is.
Aztán mikor rabja lettem a Gilmore lányoknak, akkor még jobban tudtam, nekem lányom lesz, mert én ugyanolyan jó kapcsolatot szeretnék a lányommal, mint Rory és Lory. Tele van a polcom is olyan Burdákkal, amikből sajtcetlik lógnak ki, jelezve hol vannak édes, igazi csajos cuccok, amiket biztos meg fogok varrni.
Az első gyermekem is lány volt. Tudtam, éreztem. Ahogy létezett bennem, ahogy egyáltalán létezett. Még akkor is, ha csak akkor tudtam meg igazán, mikor halott kis testét meg kellett szülnöm.
S tudtam azt is, vissza fog térni hozzám, hogy bepótoljuk az elmaradt időt, hogy ne higgyem, nem akart engem, s hogy végre rendbe tegyük az Élet dolgait. Azt gondoltam, kis szárnyaival fent repked, megy még pár kört, mert pontosan olyan nyughatatlan, mint az anyja.
Aztán mikor beültették a négy kis bogyót a hasamba, valahogy éreztem, van ott bizony lány is. S talán a legkisebb, a legutolsó lesz a legerősebb, és hogy Ő pont lány lesz, hiszen a lányok ilyen szívósak, akaratosak! Akár csak én!
Amikor megtudtam, csak egy maradt, tutira mentem! Sőt, még Motyogi is megerősítette bennem az esetleges kételyt, ott a három csík az UH-on, tehát kislány! Tudtam! - mondtam is nagyképűen!
És már nevén is neveztük. Lili. Lililak. Liliput. Lilibaba. Ahogy éppen kicsúszott. 
A 13.heti UH-on a doki már kissé elbizonytalanított, mert volt ott a lába között valami fehér, de persze az simán lehet a köldökzsinór is! Csak is! - mondtam újra én, s ment tovább a Lilizés.
A hasbaszúrást nem vállaltam, így maradt a Prenateszt. Tudtam, annak tuti 100, mit száz, 1000 %-os eredménye lesz, vagyis mire jön a születésnap, addigra meglesz a torta krémjének színe is!

Azt hiszem, már kislány koromban kislányt akartam, talán mert nem is voltam igazán kislány kislány koromban. 
A több évnyi "szenvedés", akarás után úgy voltam vele, most már totálisan megérdemlek egy kislányt, mert az nekem kijár, megdolgoztam érte, s mert ez a kívánságom! S muszáj, hogy legyenek beteljesült kívánságok! S mert így 40 multán, megannyi tragédiával, lombikkal a hátam mögött, nem biztos, hogy lesz még egy gyermekem. Vagyis, mindezt levezetve, arról nem is beszélne, hogy mindenki ugyanígy gondolta, csak lányom lehet és kész!




2016. május 28., szombat

Problémák

...vannak..
Jelen pillanatban két dolog az, ami hatalmas gondot okoz. Az egyik a törölköző.
Ugyanis nincs a piacon olyan puha türcsi, ami nekem megfelelne. Illetve a melleimnek.
Moshatom én kímélőn, tehetek bele akármilyen silket, túrót nem ér!
Jó múltkor az IKEAban vettem egy iszonyú finom puha törölközőt, de aztán szinte kiöblítve csak, úgy száradt meg, hogy jelenleg azt is utálom a többivel együtt. Ahogy a szárítkozást is, mert ahogy hozzám ér, vagyis a melleimhez, ordítani tudnék..
Nincs más, be kell vetnem a hajszárítót..

A másik gondom a napozás.
Még tavaly kerültek megvételre azok a szétnyitható, még napellenzővel is ellátott nyugágyak, melyek ezeddig remekül szolgálták mivoltukat. Namost nekem a napokban akadt velük egy kis problémám. Egész egyszerűen nem tudok rajtuk hason feküdni..
Próbáltam párnákkal alápolcolni a hasam fölött, de akkor a melleim nyomta a vasmerevítő. Takarókkal, de akkor meg rettenetesen izzadni kezdtem és az meg felszívott mindent. Moshattam.
Aztán helyezkedtem oldalt, mindegyikre kérem, de az se tetszett a gyermeknek.
Néztem a használatit, de abban nem volt olyan, hogy ne használd, ha terhes vagy..
Így miután végigszenvedtem egy órát a kísérletezgetéssel, feladva azt maradtam a hátamon.
S most így elnézve a lábszáram, tök jó színe van - elől, de hátul meg fehér, persze ugyanez a helyzet a többi első és hátsó testrészemmel is. Érdekes nyár lesz..vagy nincs más, itt is be kell vetnem más praktikát. Mondjuk az állva napozás...?




2016. május 13., péntek

Klíma

Eldöntöttük, hogy kell.
Mert csak pár évet maradunk, de akkor is. Hosszabb, forrón napokon, heteken azért csak átmelegszik a lakás. Ha pedig itthon leszek, már pedig itthon leszek, ne folyjon rólunk a víz, ha nem muszáj.

Gondoltuk, jönnek, egy kis szerelés, no, jó, fúrás, de legfeljebb másfél óra és kész. Addig én elleszek legfeljebb a hálóban, olvasok, kötök, ne adj isten, tanulok. Egy kicsit pakoltunk, én inkább csak néztem, kicsit fóliáztunk, hogy védjük a bútorokat, és jól elszéveltem a helyet, hova is kell majd mutatnom, a falra.
Jah..

Ehhez képest a lakás most úgy fest, mint egy kisebb - á, nem, simán nagy - terrortámadás után..
Én tök ügyesen rámutattam ugyan a helyre, hogy hova is legyen a kütyü, de ők meg tök ügyesen elmagyarázták, hogy az miért nem fog menni. Megértettem. De mivel klíma kell, meg az emberek is itt vannak, gondoltam, jobb lesz megoldást találni a dologra. Lett.

A gardrób, ami egyébként egy jól megtermett IKEÁs darab, amiről ugye tudni kell, hogy miután összeszereli az ember, legfeljebb nézni meg használni lehet, de tolni, mozdítani nem, mert hajlamos a szétesésre, most a nagyszoba közepén áll, üresen. Mert hogy tologatni kellett mégis, de hogy elkerüljük a szétesést, muszáj voltunk kipakolni. Igaz, én ezt is csak néztem, meg azt, hogyan mustrálják a színes bugyijaimat, melltartóimat.. Ebből a pakolásból fakadóan az amúgy is előretolt kanapé, még előrébb került - vagyis közlekedni esélytelen -, most tele ruhákkal, dobozokkal, a fotel szintén. S mivel a gardrób nagy, s így a benne levő mennyiség sem kevés, került a hálóba is. Ahol az ágy - ami megint nem kicsi - tele szintén ruhákkal - amikről tudom, újra kell vasalni őket -, fiókokkal.
A szőnyeget feltekertük, a mivel nem házibulira készülnünk, ennek ellenére a bútorokat is szerte-széjjel tologattuk, r-go legfeljebb lapjával férek el a maradék kiszorított helyen, vagy választhatok, és ülhetek órákon át - szerintem még három legalább - a kisstokin.

Nem tudom, meddig tart még, de nem, nem akarok inkább kimenni sem, hogy lássam a kupi hátán a port. Fúrnak, azt hallom, meg potyog valami, azt is, de jobb, ha nem tudom..
Meg abba sem akarok belegondolni, mi vár ránk a hosszú hétvégén, mert hogy pihenés nem, az biztos..

De nem baj, most széles mosollyal baromi erősen próbálok koncentrálni arra, milyen jó lesz nyáron a lehűtött lakásban lebzselni, csak most éppen szarrá fagyok, mert az ablak nyitva reggel óta, és hát jelenleg nincs seggrepesztő hőség, valljuk be...
Na, mindegy, koncentrálok...




2016. május 9., hétfő

12.5

"Túlvagyok" az ún. 12.heti UH-on, ami ugye már nem 12.heti, inkább utáni, de megvan. Valójában egy percig sem paráztam semmi miatt, hiába próbáltak "riogatni", tudtam, minden oké lesz. Így is volt!

Mindene megvan a Kicsinek, dobogott, ficánkolt rendesen, még pofátlanul hátat is fordított a dokinak, aki nem tudta megmérni jó ideig a redő vastagságát.
De mióta járok a kapcsolatanalízisre, különös szimbiózisban vagyunk Mi Ketten, s szavaimmal megsimogatva sikerült rábírnom, forduljon vissza, legalább csak egy kicsit. Vissza is fordult, aztán miután lemértük, ment is vissza játszani.

Kaptam jó pár fotót, ki is nyomtatott belőle a doki egyet, aztán kértem, adjon egy másikat is, mert ezzel hogy megyek haza, hiszen én ugyan látok belőle ezt azt, de más..!!
Aztán kaptam egy kétdés képet is, na, annak már baráti a külseje. Ott látszik szépen, hogy ki is van bennem, azt már bátran merem mutogatni!
A háromdés kép szép sárga ugyan, de most még jobban hasonlít egy űrlényre a Kincsem, mintsem emberre!
Persze én hiszek a dokinak, nincs ezzel semmi gond, meg ugye tisztában vagyok azzal is, hogy UFÓk nem raboltak el mostanában, idegennel nem háltam..

A héten megyek vérvételre és vagy hat nap múlva pont kerül az ü-re az ügyben, s kiderül az is, milyen nemű a bennem élő kis Élet.
Nekem vannak sejtéseim, ami szintén kicsit kalandos, de most hallgatok még róluk, mert meglepi és az eredmény jól fog jönni egy születésnapi tortához, amolyan kísérőként.. ;)




2016. május 3., kedd

Mintha, de mégsem

Mókás, ahogy gömbölyödik a pocak. Persze egyáltalán nem rejtem véka, illetve bő ruha alá, inkább élvezem, hogy látszik. Ha pedig egy pasi megnéz mondjuk, a gazdaságosban, még jobban ki is nyomom, sőt, simítok egyet rajta, amolyan nyelvnyújtásként!

Észreveszem, ahogy benti ismerősök mérgetnek, s azon kattog az agyuk, mert azt rendszerint odahallom, hogy ez a gádzsi most terhes vagy meghízott?
Mert ugye most jelen pillanatban simán ránézésre ezt nem lehet eldönteni. Mert olyan, mintha, de közben mégsem..

Táblával a nyakamban mégsem rohangálhatok, a hónapok óta arcomra nőtt elégedett vigyorral meg úgysem tudnak kezdeni semmit. Amúgy is megszokták, hogy általában vigyorgok, meg ugye általában jó nekem.

Egyik nap nekem is szegezték a kérdést, így konkrétan, nem kertelve, hogy tudják, hogy ciki, meg minden, de nem híztam kicsit? Jól áll, félre ne értsem, csak egy kicsit gömbölyűbb lettem..
Csak egy kilót, válaszoltam mosolyogva, miközben a levest mértem a csészébe.
Ja, akkor mégsem, csak biztos a ruha..mutatott zavarodottan a saját hasát megsimítva.
A ruha, hát az biza, de muszáj neki gömbölyödni, ha egyszer lakó van benne.. :)

A nadrágot, hiába kismama, elvetettem, mert állni még benne rendben, de ha hosszan ülök, csak nyom itt-ott, azt pedig a Kicsi nem szereti. Én meg pláne, mert nem kicsit leszek nyűgös tőle.
Azt pedig más nem szereti :)

S ez a gömbölyödő kis pocak bizony megérdemli a törődést, ezért kapott stria krémet, biztonsági öv terelőt, és éjszakára egy amolyan alvós párnát.
Ha már a szex tiltott, legalább valamivel kényeztessem magam!! Meg is teszem!

Fura érzés ez az egész..
Valami hihetetlen boldogság kerít sokszor hatalmába, ha belenézek a tükörbe, és tényleg ott van az, amire eddig csak vágytam. Hogy nem kell kitolnom, hogy aztán eljátszhassam, milyen is lesz, ha majd lesz pocakom, mert van.
És ha ránézek, ha végigsimítom, a pici örömgombóc bekúszik a torkomba és a boldogság kicsiny könnyei elöntik a szemem.
Sosem hittem, ilyen boldog lesz ez az egész, hogy én ilyen boldog leszek pusztán attól, amit mások csak méregetnek rajtam..