Észreveszem, ahogy benti ismerősök mérgetnek, s azon kattog az agyuk, mert azt rendszerint odahallom, hogy ez a gádzsi most terhes vagy meghízott?
Mert ugye most jelen pillanatban simán ránézésre ezt nem lehet eldönteni. Mert olyan, mintha, de közben mégsem..
Táblával a nyakamban mégsem rohangálhatok, a hónapok óta arcomra nőtt elégedett vigyorral meg úgysem tudnak kezdeni semmit. Amúgy is megszokták, hogy általában vigyorgok, meg ugye általában jó nekem.
Egyik nap nekem is szegezték a kérdést, így konkrétan, nem kertelve, hogy tudják, hogy ciki, meg minden, de nem híztam kicsit? Jól áll, félre ne értsem, csak egy kicsit gömbölyűbb lettem..
Csak egy kilót, válaszoltam mosolyogva, miközben a levest mértem a csészébe.
Ja, akkor mégsem, csak biztos a ruha..mutatott zavarodottan a saját hasát megsimítva.
A ruha, hát az biza, de muszáj neki gömbölyödni, ha egyszer lakó van benne.. :)
A nadrágot, hiába kismama, elvetettem, mert állni még benne rendben, de ha hosszan ülök, csak nyom itt-ott, azt pedig a Kicsi nem szereti. Én meg pláne, mert nem kicsit leszek nyűgös tőle.
Azt pedig más nem szereti :)
S ez a gömbölyödő kis pocak bizony megérdemli a törődést, ezért kapott stria krémet, biztonsági öv terelőt, és éjszakára egy amolyan alvós párnát.
Ha már a szex tiltott, legalább valamivel kényeztessem magam!! Meg is teszem!
Fura érzés ez az egész..
Valami hihetetlen boldogság kerít sokszor hatalmába, ha belenézek a tükörbe, és tényleg ott van az, amire eddig csak vágytam. Hogy nem kell kitolnom, hogy aztán eljátszhassam, milyen is lesz, ha majd lesz pocakom, mert van.
És ha ránézek, ha végigsimítom, a pici örömgombóc bekúszik a torkomba és a boldogság kicsiny könnyei elöntik a szemem.
Sosem hittem, ilyen boldog lesz ez az egész, hogy én ilyen boldog leszek pusztán attól, amit mások csak méregetnek rajtam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése