Negyven lettem..

Ha negyven lesz az ember, több mindenre kell már odafigyelnie..

Mondjuk, már reggel ne azzal kezdje a napot, hogy szívrohamot kap, mert majdnem elüti az autó ott, ahol egyébként korábban mindig körül nézett. Ennyi idősen már figyelmetlen, ugye..
Meg hogy ne felejtse el, másnap koncertre megy, amiről egyébként is hónapok óta beszél. Igen, ide kell a kavinton..mondta is Kata, én meg mondtam, jó, hogy Ő a fiatalabb, mert így mindig a nyomomban jár és tud figyelmeztetni.

Meg aztán az sem hátrány, ha van humorérzéke, mert így nem sértődik meg, ha sorban lebanyázzák.
Nekem van, szerencsére, s mivel az öniróniám is igen fejlett és rendszeresen gyakorlom is eme önsanyargatást, így tulajdonképpen megedzettem magam, tisztában vagyok azzal, eljött a "B" oldal.
Miután rongyosra hallgattam az "A"-t, élén a Brossal meg a NyuKidszOnTheBlokkal, jöhet a következő fejezet, csak kicsit hallkítva a hangerőn.
Mondtam is, nem kell nekem meglepi buli, öreg vagyok én már bohócnak :)

Iszonyú jó érzés viszont a sok jó barát, a sok üzenet és telefonhívás, az egy másik dolog, hogy ilyenkor alig haladok a munkámmal, de hát, ez van, nem nyávogok, meg amúgy is, van egy kis segítőm is, aki szépen követi utasításaimat, s tanulja a Virág-féle cukrászatot. Irigy sem vagyok, átadom én a tudást, s engedem is, hadd vegyenek le a vállamról, elvégre vén szatyorba nem pakolunk már sokat, mert leszakad a füle..

Ezért a mai vacsihoz - öt és fél év után sikerült azért :) - felvettem a fekete ruhám, na, nem azért mert gyászolom a múltam, hanem inkább, mert a fekete, mint tudjuk, az slankít, és ahhoz felvehetem a retro Beatles-es fülcsimet, így már totál jól festek, akár egy igazi dögös negyvenes.. :)

Jöhet az újabb 40 :)

Alvás előtt

Ma este konkrétan azt se tudtam milyen nap van. Simán úgy indultam az ágyba, hogy akkor holnap csütörtök..és totálisan megörültem, mikor rájöttem, még csak a keddet zárom le..
Valószínű olyan öröm volt bennem, mint abban a vendégben, akinek végül mégis elvállaltam a tortáját. Pedig majdnem nem. Mert utálom, hogy az utolsó napokban jut eszükbe, nekik torta kell, meg szép is, meg jó is, meg finom is, és az sem hátrány, ha én csinálom..mert én megcsinálom..mindig..mert hülye vagyok, pusztán azért..

Ma is hétig nyomtam. De valahol be kellett hozni a megint lecsípett délelőttöt, amit naná, hogy dokinál töltöttem. Most éppen megcsapoltak. Má' megint. De ha ez kell, hogy belém lássanak, akkor tessék, adom én a karom, kaszaboljatok!

Aztán bőgtem is. Most már ez sem maradhat ki a napi programból, akár sikerlistás is lehetne, olyan gyakori. Nem tudom, miért. Csak úgy jön. Nem kérdezi, akarom-e, meg azt se, van-e bajom. Neki ez tök mindegy!
Csak nekem nem.
De most klimax van, ezt kell szeretni.

Bírom az embereket, mert többségük jót mosolyog rajtam, pedig egyáltalán nem vicces, ha a műanyag flakont a falhoz vágom, vagy ha a semmi miatt zokogom vizesre a párnám. Próbálom könnyen venni, persze! Már amennyire lehet. Végül is, van egy jó oldala is; a legközelebbi, tényleges klimaxnál már nem ér meglepi. Mert nekem ebből is kétszer jár, kérem! Mint az endoból, a terhességből, az elvesztésből, a rákból..még jó, hogy a jobb az több azért.

Például holnap kezd az új kiscukrász nálam, akihez nagy reményeket fűzök, főleg hogy ezentúl nem kell esténként is bent dekkolnom, s így a második, otthoni műszak is hamarabb kezdődhet, no, és ne felejtsük, talán lesznek hétvégéim!
Igaz, ahhoz ma még szét kell szakadni, de no stressz, a fülembe ez ez izé, amit az akupunktúrás adott, állítólag oldja a streszt..úgy legyen, rajtam nem múlik!

S ha már az injekcióból nem kaptam felmentést, bízom benne, majd az ÁEK-ben kapok valami ellenjavallatot erre a magam számára is elviselhetetlen állapotra..
23:12..és akkor nyugovóra is tértem.. :)

Légy kreatív, oldd meg!

Tegnap voltam akupunktúra kezelésen, mert már ilyenre is járok.

Eljön az az idő,  mikor az ember mindent képes bevetni ahhoz, hogy jobban legyen, meggyógyuljon, s hogy egyáltalán közelebb kerüljön álmaihoz. Én már ott tartok, hogy lassan mindenben hiszek. Azt hiszem, magamban kellene a leginkább.

 

Itt van mellettem legújabb szerzeményem, a lenmagos kenyér. Csomagban van, de mégis tudom, mert érzem az illatát, vagy inkább nekem szagát, mert valahogy bántja az orrom. De itt van, hogy legyen valami szénhidrát. Hogy megfeleljek a 160 grammos diétának, ami nekem inkább 140, és hogy a paleónak is.

Ugyanis azt tervezem, elhagyom az injekciót, azt, amitől most a lelkiek mellé még jobban szenvedek. Hangulatingadozások, magány érzése, "szarnak lenni" érzés, hőhullámok, alvatlanság, sírás, gyomorgörcs, idegesség..ezek járnak vele, s ezt kapom a TB támogatott gyógyszer mellé. Mert valahogy meg kell magam védeni az újabb endótól.

 

Nem akarok többet. Ebből nem. Mert ha így élek minden hónapban, mire eljutok oda, hogy elkezdjem a harmadik lombikot, totál kikészülök. Persze ezt sokan nem látják. Legfeljebb, aki meghallgatja éppen aktuális bánatom, vagy a párom, aki közvetlen közelről éli meg tehetetlenül az egészet. De legalább tudja már, mit kell tenni; nem mondani semmit, csak mikor elállt a szipogás, szorosan átölelni és hallgatva ölelni tovább..itt nem segít más..

De ahhoz, hogy az injekciót elhagyhassam, minden olyan tápanyagot is meg kell vonnom magamtól, ami hozzásegíti szervezetem a gyulladáshoz, vagyis minden fehér lisztet, cukrot, és most már a maradék magokból is jópárat, és a teljes tejtermék palettát..

 

Nem könnyű. Őszintén kimondva baromi nehéz. Nekem főleg, hogy imádom a kefírt, joghurtot, tejfölt, túrót. Nekem, aki már egészen jól megszokta, hogy betartja a 140-es diétát, hogy mit mikor és miből mennyit, s hogy a tizórai vagy uzsi nagyon jól eltelt egy joghurttal.

Most ez nincs, ez sincs.

 

Az első újabb sokk után drága kollégáim azzal térítettek magamhoz, és nyújtottak segítő kezet, hogy megleptek két paleós szakácskönyvvel. Tegnap este azt böngésztem, ötleteket gyűjtve. Néha tovább lapoztam, aztán vissza, majd a telefonban kutattam infók után, hogy összehozzam azt, amit az egyik enged, de a másik nem, ami nekem jó, és egyben megfelel mindekettőnek.

Még egyelőre nem jutottam ki az útvesztőből..most egy kicsit még el vagyok keseredve, s abban bízom, napok kérdése és megtalálom a középutat.

 

Ma a dietetikus is csak annyit mondott: Csak kitartást tudok kívánni hozzá, mert ez így nagyon nehéz..

Nekem mondja?!

Napok óta zöldséget eszem este. Mert a paleo szerint az a jó. És a dokinő is azt mondta, azt egyek már este, semmi kenyeret. De ha meg nem eszem kenyeret, nincs meg a CH, és akkor az inzulin is beindul..de annyi zöldséget képtelenség enni..arról nem is beszélve, hogy egy óra múlva kopog a szemem az éjjeliszekrényen..

A paleo sok gyümölcsöt ír, sok maggal és aszalt gyümölccsel, de a 160grammosban gyümölcsöt csak alig, azt se akármikor, a magokat szinte egyáltalán, az aszalt gyümit inkább soha...

A paleóban kevés a CH, viszont rettentő sok a zsír. Nekem pedig inkább kell a "több" CH és a kevesebb zsír. No, és a fehérje. De ha meg sok húst eszem, az sem jó..

 

Komolyan, kikészülök. Ma is olyan depi voltam, hogy majdnem öngyi lettem..

Nem lehetne csak egyszerűen úgy, hogy mindenki ugyanazt mondja, és vallja? Vagy hogy jó legyen úgy, ahogy éppen csinálom? Esetleg azt lehet kérni, hogy holnap úgy ébredjek, semmi bajom, nincs endó, sem inzulin, és a hasam is csak azért fogom, mert mocorog benne valaki...?

 

Ami pozitív.

Hivatalosan is fogytam három és fél kilót egy hónap alatt.

Kitartó vagyok, eddig még leteperhetetlen - bár lehet, ez csak percek kérdése csupán.

Holnap lesz a paleó boltban TOTU túró, és "tejföl".

Eszem megáll, hogy tojásfehérjéből is lehet "tejterméket" előállítani...!

Kíváncsian várom.. :)

 

 

 

 

 

 

Micsoda nő!!?

Azt hiszem, eljött az a nap, mikor eldöntöttem, nem kérek én többet ebből a "depot" injekcióból.
Aránylag hamar, alig három hetembe került, de eldöntöttem és kész!

Évek óta bombázom magam hormonokkal, gyógyszerekkel, ezeddig sikertelen. Hozadékuk volt bőven, csak épp eredményt nem produkáltak.

Mióta megkaptam ezt a "szart", szenvedek. Hol attól, hogy még selejtebbnek érzem magam, mint voltam, hol pedig a mellékhatásoktól.
Vasárnap egy egész napos igazi kiborulás vette kezdetét, ami egy több napos rosszullétes előzetessel köszöntött be. Akár a vénasszonyok nyara..puff neki.
Szabályosan szenvedtem a hányingertől, harcoltam is vele, de jobbára ő győzött. Fájt a búrám is, és egyszerűen rossz kedvem volt és kész. Aludni már vagy egy hete nem alszom, talán csak megszakítva néhány órákat, de rendszerint rossz álomból riadok és akkor onnantól kezdve lőttek az éjszakámnak. Képtelen vagyok visszaaludni, ha pedig mégis sikerül, tuti pár perc múlva csörög a vekker..vagy lever a víz, mintha negyven fokban kapálnék, vagy vacogok, mint árva malac a szalmátlan alomban.
Bent koválygok, nehezen megy minden, de főleg az evés. Kínlódás minden gramm szénhidrát, mert ahogy beviszek valamennyit, az tuti ki akar jönni. És semmi nem esik jól. Legfeljebb az eső.
Edzéshez sincs erőm, de hogy is lenne, alig élek..

Tegnap pedig már azon kibuktam, hogy útban volt egy üres műanyag flakon, vagy hogy két sorral többet töröltem ki az excelből, mint szerettem volna. Nem mondom el, milyen hiszti lett úrrá rajtam, de a lényeg, hogy magamtól is megijedtem..

És itt jött el az a pont, amikor azt mondtam, bevállalok én bármit, csak ne klimaxoljak! Még ne! Legyen még legalább 10 évem addig, vagy több! Menstruálni akarok, mint rég, ugyanolyan totál pontosan, az sem érdekel, ha fáj! De legalább ezt ne vegyék el tőlem, legalább ez juttassa eszembe néha, hogy még nő vagyok, termékeny egyede a társadalomnak!
Eldöntöttem, nem érdekel, ha megvonják még a liszt és cukor mellett a tejterméket, a felvágottat, még a laktózmentes cuccokat is, nem számít, ha szúrkálnak heti rendszerességgel, ha majd tűk állnak ki belőlem mozdulatlan feküdve! Nem érdekel, ha este is már csak zöldséget ehetek, vagy ha nem ehetek már semmit, de nem akarom ezt, nem akarok vén szatyor lenni, nem akarok rettegni éjjel, sem sírni, zokogni "indokolatlan", s gyomorgörccsel kelni, lenni egész nap, képtelen lenni bármire, ami normális, emberi és hétköznapi!

Egyszerűen vissza akarok valamit kapni a régi kis életemből, egyszerűen csak nő szeretnék lenni, aki kihúzva magát tud még ragyogni, s nem pusztán szürke foltja, s csupán átvészelője a hétköznapoknak..

Újabb harc, újabb küzdelem, ismét egy nehezebb út, de nem érdekel, vállalom..!

Erre - természetesen ritkaság ez is -, de 18 napra megjött a mensim..gratulálok! Most akkor mi vaaaaan?

Újra :)

Tudom, tudom, már több mint két hete nem...

De nem is karkötőzöm most, így nincs miről hősködnöm :) amúgy meg majd minden nap bosszankodnom, nem is értem, de mindig kicsúszik valami a számon.. :)

Meg aztán bejáratos voltam a NAV-hoz. Már rég voltunk porondon, most úgy látszik, megint eljött az ideje. De azt is megoldottam, meg sok minden mást.

Az edzés folyamatban van, a diéta is parádésan megy, de majd jól megmondja a doki jövő héten, elvégre ő jobban ért hozzá, én még csak kispályás vagyok..

Tortát is csináltam jó párat, ebből eszembe is jut, hogy újabb vicces dolgok történtek nálunk..

Néha meg vagyok győződve arról, hogy ez a hely, ahol önkizsákmányolásomat gyakorolhatom, egy kisebb fajta tündérország, ahol mindig történik valami egészen varázslatos dolog. Pontosabban helyesbítenék: ez a hely egy kimondottan furcsán, már-már szürreálisan abnormális, GPS koordinátával kijelölt pont, ahova mindig beesik valami idióta, vagy ahol minden napra jut egy népmese..

Nem tudom, miért van, de az áfonyás kekszeimet - főleg a munkás szerkóba bújt fazonok - rendszeresen fasírtnak nézik..lelkesen mustrálják, szerintem már szagot is társítanak hozzá, s mikor megállapítást nyer a tény, hogy tévedtek, nagy nyelések közepette kullognak az éttermi részbe, hogy tápanyagot vegyenek magukhoz..
Ha másra nem is, de arra jó, hogy felizgassuk a gyomornedveiket, s ezzel növeljük kis helyünk forgalmát...

A másik megint a süti.
Vannak lelkes vásárlók. Okoskodók is akadnak bőven, de azokat bírom a legjobban, akik úgy csinálnak, mintha értenének a sütéshez, pedig valószínű még egy rántottát sem tudnak összedobni, otthon is csak távolba néznek legfeljebb, mást nem csinálnak..
Na, ezek azok, akik megkérdezik a 10 órakor kitett - hozzáteszem díszített, több krémes, több lapos, esetleg zselatinos süteményre mutogatva, hogy "ez akkor mai ugye tessék mondani mert ha tegnapi akkor nem kérek belőle csókolom mert az nem friss ugye".
Erre a kolléganőm már rutinosan hevesen bólogat és mondja is jó hangosan "persze, hogy mai, most készült, még meleg a piskóta is szinte, vegyek csak bátran!" Azok meg mosolyogva tök nagy értelemmel a fejükön eszik, sőt, csomagoltatnak is, és esküszöm még valóban érzik a langyos piskóta és krém bukéját is...és éppen ezek azok a vendégek, akik ugyancsak lelkesen mennek a Tescóba, hogy gyerekeik szülinapjára megvegyék az 1500 forintos oroszkrémet, mert az megéri az árát..hát akko' egyed!

Azt is bírom, amikor tortát rendelnek..
Nem érti, mi a fene kerül a 16 szeletes szabolcsi almás-mák tortán - amit amúgy egy másik cukiban simán 20 szeletbe vágnak - x Ft-ba, hiszen csak mák és alma van benne, meg egy kis puding..
Én pedig mosolyogva olyankor arra gondolok, hogyan nyomom az arcába a sárgakrémmel, mákos almaszeletekkel díszített tortát jól az arcába, hadd élvezze az ízek egyszerűségét a drága!

...vagy ő szeretne egy formatortát. Mondjuk egy autót. Sportautót, mint a hozott fényképen. Kb 20 szeletben..Full feketét, tetején ostyával az ünnepelt arcképével, csillogó felnikkel, üveghatású ablakokkal, mondjuk Eszterházy tortából.
Máshol valószínű már ilyenkor elküldik a jó fenébe azzal, "vagy kell a csokitorta pirosan amit mi szoktunk csinálni, vagy menj máshova", de nem, én nem! Én még bevállalom az Eszterházyt is, pedig megfogadtam a repcsinél, utoljára és soha többet, tarthatnak pisztolyt a fejemhez akár, akkor se, aztán amikor mondom az árat 11ezer, kiakadnak a szemek. Kolléganőmé azért, mert már megint keveset mondtam, és nem a Jézus Szíve Kft vagyunk, a megrendelőjé pedig azért, mert soknak találja. Mondom neki, ha dió kell, diót kapsz, ha feketét, akkor azt, ha csillogót, akkor olyat, de ez sajnos pénzbe kerül..
Erre felajánlja, hogy mi lenne, ha ő hozna hozzá diót, darálva persze, mert a szomszéd nénitől veszi, meg marcipánt, de a piskótát is lesüti, ha megmondom mekkora kell.
Én meg erre röhögve odébbállok...

De a legjobban azt szeretem, mikor 8 szeletes tortából akarnak három tornyos kastélyt királylánnyal és hat holdas pagonnyal.. :)

 

Bikák

Ma a korall piros ruhámat vettem fel, s úgy látszik ez a mai napnak nem tesztett, mert mint egy bikát, folyton ingereltem vele..

A kötényemet úgy összekentem, hogy muszáj kimosnom..igaz, legalább megvédte ruhámat a nagyobb adag csokoládé krémtől..elvileg ez a célja!

Erről jut eszembe, a formatorta alapja parádésan szétcsúszott, mert persze a hétnyelvű csokikrémet nem tettem be a hűtőbe dermedni..mintha nem ezerszer csináltam volna már..

A gyógyszeres adagolómat - fogalmam sincs, mert nem emlékszem, s kavinton nincs amúgy sem közte -, valamikor bedobtam a kukába, amiből persze kiborult az összes bogyó a vajas papírra, innentől kezdve maradt is ott..

Lesütöttem az új próba paleós kókuszos-áfonyás kekszet és hókiflit, amit meg sem kóstolhatok, mert nem fér bele a keretbe..jah, és Katámtól is biztos kapok, mert Őt meg nem hívtam, hogy kóstoljon..

De a nap csúcspontja a depósok szerelése! Hihetetlenül nem értenek semmihez, komolyan!
A jó múltkor - márciusban talán - szétment a hátsó kézmosó csapja, illetve még a falból is folyt hozzá a víz. Most sikerült megcsinálni.

Mondhatnám azt, jó munkához idő kell, de ez itt már elméleti szinten is megbukott..

A víz folyik belőle, azzal semmi gond, de a csap alá, jó, ha az ember egy vödröt is tesz, mert a szerencsétlenek olyan hosszú csapot szereltek oda, hogy tulajdonképpen bármerre forgatom azt, a víz mindenhova folyik, csak éppen a csapba nem..

Azért szívesen belelátnék a fejükbe, hogy mi játszódik le odabent, mikor fel sem tűnt nekik..

Eszem megáll, komolyan! De legalább jót röhögtem a nap végére... :)