''''

2015. augusztus 31., hétfő

Mérleg

Ma is kicsit nehezebben ment a mosoly. A korai stressz viszont iszonyú jó ébresztő, mivel egyből felviszi a vérnyomásom. Jutott belőle..
Valahogy le kellene szoknom arról, hogy felhúzom magam olyan dolgokon, amiket amúgy simán megoldok. Nem is tudom, azt hiszem ezt is valahol útközben rángattam magamra, akár az álarcokat..

A reggeli Speed megvolt, igaz, annak is bőgés lett a vége, de hát, az embernek mindig fáj az igazság. De legyűrtem, még akkor is, ha most hasra nem gyúrtunk, jobb volt így mindenkinek.. :)

Még mindig hatása alatt vagyok az elmúlt napoknak és újabb eseményeknek. Néha nem tudom, miért csinálom, aztán meg teljesen biztos vagyok benne, csak ez az út lehet..

Ma sincs okom panaszra, hiszen végeztem az eltervezett munkámmal, a csajok örültek az ajándékoknak, a megfelelő CH is megvolt, a kocsimat se zúzta össze az a hülye idióta, aki a belvárosban Fittit játszott, végre találtam egy normális dokit, a délután is jól telt és izomlázam is van. Mit van! Konkrétan fel se tudok állni, ha kicsit hosszabb időre leülök.

De sajnos ma is panaszkodtam, az emberi hülyeségek miatt főleg, de bevállalom, s mivel panasz volt, karkötő marad, én pedig így ma is kimaradok a dobásból :) na, majd holnap! :)

2015. augusztus 30., vasárnap

Hatosra várok..

Ma hányszor cseréltem?
Meg se számolom! Már ki sem írom, szégyellem magam inkább :) lehajtott fejjel kullogok a sarokba..
Mondtam is a csajoknak, inkább hallgatok róla, mert csak kiröhögnek..
Erre Katám közli, ő, mióta elkezdtem azóta röhög rajtam..na, gratulálok! :)

De néha - mostanában gyakran - van, hogy nem megy. Egy kicsit sok volt a rosszból megint. Jó, jó, tudom, ami nem öl meg, az megerősít, de én már olyan baromi erős vagyok, hogy szinte attól elgyengülök!

Tegnap is bementem, hogy majd "na, most végigsütöm az estét, meg az éccakát, jó lesz az nekem, jobb mint itthon egyedül", aztán tessék. A második adag tejszínt már nem tudtam felveretni a géppel, s nem csak azért mert forgott a gyomrom szüntelen, hanem mert úgy bőgtem, mint egy gyerek. Nem tudtam leállni.. Fájt abban a pillanatban minden, még a hajam is!

Most duplájára kellett emelni a Meforalt, ami a bélflóráimnak sem tett igazán jót, kimozdulni is alig tudtam. Ez a hascsikarás pedig nekem nem volt jó, mert megint csak ostobának, gyengének és szerencsétlennek éreztem magam. Már szinte éreztem, ahogy ver a víz. Azt vártam, melyik pillanatban kezdek klimaxolni..mintha ez percre pontosan történne..
De a vérzésem viszont pillanatok alatt múlt el, mintha meg sem jött volna, így sokkal több betétem is maradt, mint gondoltam..legalább több lesz az ajándék..

Ingerült voltam mindenre, még a csapnak is beszóltam, mit csöpög, hiába én nem zártam el. Az újabb adag pilóta keksz tésztára meg aztán még mérgesebb voltam, mert lágyabbnak tűnt, mint korábban, persze rájöttem, a porcukor kimaradt..
Agyamra ment a diéta, azt hiszem.
Vagy ez az egész. Nem tudom.
Itt állok napok óta a START mezőn, és azt várom, mikor lesz hat pötty a kockán...

De legalább fogytam három kilót..

Az is valami.. :)

2015. augusztus 28., péntek

Attól függ, honnan nézem..

Nőgyógyászati szakambulancia.
Most pont erre van szükségem..
Csak kismamák vannak. Még a nővér is babát vár. S miközben várakozom, hallom az UH-on a baba szívének ütemes dobogását.

Csak én vagyok kívülálló.
Endometriózis elleni gyógyszert kell feliratnom, mert ugye a lombik halasztva. Januárig mindenképp.

Fasza.
Már tegnap is, amíg kerestem a korábbi leleteim, előbukkantak a korábbi UH képek. Az elsők. Aztán a mosolygós sárga fotó. A szívem szakadt meg, némán, halkan újra, de nyelve egyet inkább fürödni mentem.
Ezt az idióta helyet is alig találtam meg, mert persze hiába mondtam el 8 alkalommal, mi a fenét szeretnék, mindenki máshova küldött. Nem adtam fel, mondtam én nem megyek el addig, amíg meg nem kapom, mert tegnap tudtam meg, és azt ma kell elkezdenem szedni..nem érdekel az sem, hogy csak szerdánként írják fel. Nekem most jött meg, és nem jövő hét szerdán fog. Ennyi.

Még öt ajtó, még vagy húsz kopogás és órányi várakozás a kanapén, mire még mindig nem kaptam semmit.
Kérdések tömkelege, amire torokszorítóan kellett válaszolni; miért, mikor, hányadik. Megszülte? Ó, jaj, hogy bírta? Kitartó, erős blablabla. Ezt adjam, amaz nincs, le kell kérni. Üljek ki, amíg megérkezik, aztán jöjjek vissza..
Fél óra. A fejem is fáj, a lelkem is megint.

Aztán kiderül, odaát nem vagyok a gépben - nem is értem -, hiába odaát az igazság. Jön a manuális keresés, s nekem újabb fél óra.
Majd közli velem a doki, a Visanne nekem nem jó, halottnak a csók. Kezelés kell, injekció, de a papír kell, mert amúgy 40ezer/adag.
Hát, akkor a papír kell és kész, várok, mit tehetek?

Aztán megjött az is. Akár ez a havi utoljára. Mert egy darabig most nem fog. Megkapom az injekciót, amit majd havonta mindig, és egyből, varázsütésre egy ötvenes vén szatyor lesz belőlem, akiben nem érik pete, akinek leáll a petefészke, és egyszerűen klimaxol. Király!

Eddig is csorbát szenvedett nőiességem attól, hogy "képtelen" vagyok gyermekre szert tenni, hogy nem úgy működöm, hogy csak lombikkal működöm, most meg az IR mellé itt van a bőrrák és ez is..
Nem akar valaki még valamit közölni esetleg velem, amitől aztán végképp selejtnek érzem magam?!

Rájöttem, hogy a dugók és az ilyenkor tartó hosszú utak arra jók, hogy jól kibőgjem magam, hogy mire a célba érek, jó esetben újra mosolyogjak. Most egy kicsit tovább tartott, de délután már volt vigyor az arcomon.
Elvégre még bármi lehet. Talán nem lesz baj, az IR "elmúlik" decemberre és a petefészekműködésem is sikeresen visszaáll..legalább az endom nem jön így vissza, elvégre ez a cél..azt a négy csomag betétet, amit most vettem a DMben majd Mikulásra elosztogatom a csajoknak, vagy repülőket hajtogatok belőlük, úgy is szárnyasok, aztán kidobom őket a Kékgolyó legfelső emeletéről, hadd szálljanak akár a békegalambok!

Na, ha most valaki azt meri a szememre vetni, hogy ma mi a fenének panaszkodtam, akkor annak a karkötőt a gigájára húzom, de alulról kezdem, hogy megfelelően szorítson mindenhol, mielőtt a nyakát szorítja el teljesen..

Ámen!


2015. augusztus 26., szerda

Más-kép

Azt hiszem, jobb lenne, ha itthon mardnék, mert akkor valahogy sokkal könnyebb volt nem bosszankodni.... :)
 
Miután a hétfő esti spinningen megint felfordult a gyomrom, úgy döntöttem, inkább kihagyom a másnapi reggeli edzést.

Vicces ez a "diéta"..
Mióta megtudtam IR-es vagyok, máshogy kell élnem, odafigyelnem és táplálkoznom. Szinte órára pontosan  naponta ötször, pontosan kiszámolva mindent, hogy meglegyen a CH, mellé a kalória, a fehérje és zsír. És a torna és a kellő folyadék. És nem ehetek akármit, s az akármit sem akármikor. Egyébként élvezem, mert külön kreatívnak kell lenni, hogy ne legyen unalmas, azt meg én megoldom, ugye :)

Korábban, mikor számomra "normálisan" ettem, sosem voltam rosszul, sem edzés közben, sem utána vagy esetleg csak úgy egy-egy kaja után. Most pedig kész röhej, hogy ha több időt hagyok ki, lever a víz, felfordul a gyomrom, edzés közben is, ha feljebb van a pulzusom, húsz-harminc perc után kavarogni kezdek. Mint valami úri kisasszony a szoros fűző alatt..
S vicces az is, ha megemlítem, "mi a bajom", majdnem röhögnek..azt hiszik, valami úri betegségem van, mert éppen nincs jobb dolgom..

IR.
Egy kívülálló számára ez a két betű iszonyúan jól hangzik, mert úgy tűnik, mintha valami szuper dolog lenne. Vagy egy betűk mögé rejtett foglalkozás, mint mondjuk a HR vagy éppen egy divatos gazdasági fogalom, akár a PR. Olyan marketinges..
Végül is, magam is az vagyok. Jól eladom magam különböző orvosoknak, jó pénzért..nem is kevésért..

Most is épp itt ülök egy magánklinika rendelőjében, várom a számlát. Én pedig azt átveszem és soha többet nem jövök ide. Sőt, messziről elkerülöm, és ha bárki ismerősöm erre akarna tévedni, még jól el is agyabugyálom, hogy eltántorítsam céljától!
Ez a doki - előre bocsánatot kérek -, egy paraszt. A fagyit is bicskával eszi, ez már tuti!
Behív, bemutatkozik, kezet fogunk, és jópofizik. Dícsér, hogy nem is vagyok olyan öreg, meg jól nézek ki, kicsattanok. Gondolom is magamban, jól van már, elég lesz az ömlengésből, tisztában vagyok a külsőségeimmel, van földig érő tükröm, térjünk a tárgyra. Aztán közli velem hümmögve, hogy a kolléganő jól mondta, ez bizony rossz indulatú bőrrák, és egy rakat fibróma, amit nagy valószínűséggel a hormonkezelés okozott. Előfordul. Semmi baj, az egyiket altatásban, a másikat helyi érzéstelenítésben kimetszük, leégetjük, nyoma sem marad, csak kontrollra kell járni, meg a tenyésztés után adnak valami kezelést.
Mosolygunk, nevetünk, elvégre ilyenkor már mit tudunk tenni, előre kell nézni, ahogy eddig is..

Aztán közli, hogy ez pénzben kb. 450ezer. Úgy mondja, mintha 15ezerről lenne szó.
Mint egy lombik, szinte. Mondom magamban. Nyelek.
Vegiggondolom az elmúlt néhány évet, a betegségeket, a fájdalmakat és az elvesztett reményeket. Néhány másodpercben. Annyi elég volt.
"Mi legyen?" néz rám hervadt mosollyal.
"Árthat ez nekem, vagy a babának?" kérdezem.
"Ezt döntse el maga. Ritkán rossz indulatú, ritkán ad áttétet, de jó lenne" válaszolja mosolytalan, én pedig visszamosolyogva, épp úgy ahogy bementem, szépen megköszönöm. Nyújtom a kezem, hogy elköszönjek. Nem nyújtja vissza. Nem is mond semmit. Az ajtóhoz lép, és kinyitja.
Legalább kienged maga előtt..
Alig hallhatóan köszön vissza, azt is hátat fordítva, mikor a kollégák előtt újra ráköszönök..

Nem hagytam ott a pénzem. Neki nem. S abban a pillanatban, ahogy erre rájött, már érdektelenné váltam, akár egy selejt áru, egy mondjuk kéregető koldús, aki mellett jó nagy kerülőt téve megy el.
Pedig fizettem. A konzultációért, ami alig tartott 9 és fél percnél többet, 15ezret. És a számlára vagy hatszor annyit vártam, mint ameddig az egész tartott. De legalább a recis kedves volt, mondta feljegyezte az összeget, ha esetleg meggondolnám magam, és elnézést kért a várakozásért.

Hát, igen, a bejáratra csak az van kiírva, "kérjük, ne csengessen, azt ajtó nyitva van", de azt már nem közlik, "ha nincs pénzed, inkább be se tedd a lábad!"...
 
 

2015. augusztus 24., hétfő

Csere, csessze meg!

Ma karkötő csere kétszer is..
Az elsőnél erősen elgondolkodtam, hogyan is fogom csinálni, hogy az új "ördöglakatot" áttegyem egyikről a másikra, de aztán ahogy jött a második bosszankodás, egyértelmű volt, megúsztam. Marad ott, ahol van :)

Tegnap majd' meghaltam éhen este, hiába nyomtam be 2 mekis salátát és 5 Korpovit kekszet, mintha ki akarna lyukadni a hasam. Most meg küzdök a kajával rendesen, ahol csak tudom, leveszem a maradékot..azt se tudom még, hogy fogok vacsorázni..
Mármint azt tudom, csak este nyolcra spinningre megyek - normális vagyok, semmi baj, csak ki akarom próbálni az új cipőmet és nem tudok várni a holnap reggeli óráig -, és nekem elvileg hétkor csörög az óra, de ha akkor eszem, tuti lefordulok a cangáról, ha meg előbb, akkor félő, nem fogom tudni megenni. Már most televagyok..

..az éppen aktuális kisegítő fiú, aki amúgy dolgozni akar, kijelentette, hogy csak 11-re tud jönni dolgozni, mert előbb nem tud felkelni...neki ennyit muszáj aludnia...mi van??

..a párom pedig 11 után jelentette be, hogy neki holnapra milyen süti kell..én pedig egyre már máshol lettem volna..voltam is :) csak morogtam kicsit, hogy má' megint mé' ilyen időben?

Igazi jó pont a mai napra:
Jött egy vendég, aki kérdezte:
- Mikor lesz országtorta?
Kolléganőm mondta, hát, nem tudja majd ha én megcsinálom.
- Hú, az valami istentelen finom volt, jó lenne, ha lenne..
- Hát, nem tudom, én is kóstoltam, de szerintem minősíthetetlenül rossz.. - mondta kolléganő.
- Az??? Pedig az isteni! - a vendég
- Az a barackos??!
- Milyen barackos?? Nem aaaaz! A Ti országtortátok, amivel indultatok!

Jah, kérem, az elégedett vendég a legjobb! Nekünk pedig hízik a májunk, hogy nem csak neki ez a véleménye, a "MI" okleveles tortánkról.. :)



2015. augusztus 23., vasárnap

Indulás

El kellett indulni, aminek most valahogy nem örülök. De nem fogok olyan "hisztit" rendezni, mint annak idején párom a reptéren az első közös téli nyaralásunk után.. :) de erről most nagyon hallgatok, mert biztos megkapnám a magamét..
Tegnap nem sikerült írni, egyrészt mert a wi-fi sem wi-fi itt igazán, sok mindent nem is lehetett vele kezdeni, másrészt estére kissé fejfájósak lettünk, lehet a naptól?

Reggel még szépen kitettük a türcsinket, könyvet a napágyra, ahogy kell, majd mikor a reggeli séta után visszatértünk, édes kis fekete gringók heverésztek benne csuron vizesen, röhögve..
Persze egyből 180 lett a cukrom meg a vérnyomásom is, aztán elmagyaráztam nekik angolul meg némi activityvel, hogy ugyan már szedjétek össze magatokat nagyon gyorsan, azt' keressetek magatoknak green ágyat másikat, mielőtt még beborulna az ég az én okos agyamba, s akkor olyan vihart rendezek, hogy olyat még nem láttatok!
Szerencsére a Virág féle kemény nézés, meg a sok évi barátokkal játszott játék gyakorlata meghozta gyümölcsét, és odébbálltak.

Utána nem jött más, mint az egész napra kitartó napsütés és hevenyészet, megspékelve a szükséges tízóraival, ebéddel és uzsonnával, na, meg persze többszöri süllyedéssel a medencében.
Iszonyú jó volt!

Estére pedig jutott egy kis séta, ajándék vásárlással, majd egy kis autókázás Sibenik városába, amit jól megszívtunk, mivel épp egy esküvő kellős közepére vitt az út, s így bent ragadva a tömegben vagy fél órát álltunk, mire kijutottunk a zsákutcából.

Most pedig úton vagyunk, elhagyva már a tenger kékjét. Igaz, miután azt hittük már semmiért sem kell fizetni, kiderült még kiszámlázták a parkolást és a taxot. Naná, hogy erről sem volt szó korábban..mint ahogy arról sem, hogy itt az All inclusive azt jelenti, van reggelid, ebéded, vacsorád, de azon kívűl semmi..
Ezek után csak egyet bántunk, hogy nem ittuk ki a minibár tartalmát, mert azt meg sem kérdezték, meg sem nézték..na, mindegy, azért annyira rossz nem volt, várjuk az következőt! :)



2015. augusztus 21., péntek

Vasmacska (3.)

Nem evett meg a cápa. Még csak nem is láttam olyat kérem, pedig aztán igazán meresztettem a szemem! De egy sem jött arra, hogy a fene egye meg! Nem akartam én magam megetetni vele, csak gondoltam, legyen valami izgalom ezen a nyugis tengeren.

Aztán volt is...

Kilenckor volt az indulás egy harcedzett békebeli kis motoros járgánnyal. Nekem nagyon tetsztett. Párom egyre mondogatta, az 1200 kunásat kellett volna, pedig szerintem, és ezt többször hangoztattam is, ez is tökéletes volt! Volt árnyékoló, lehetett napozni rajta elől-hátul, volt motorja, mentőmellényei, és vasmacskája!
Na, éppen ezzel gyűlt meg a bajunk!

Az első kis szigetnél, gondoltuk kikötünk. Nagy hullámok révén próbáltunk nem túl közel a parthoz, nehogy neki vágjon a sziklának - bár volt vödör is arra az esetre, ha léket kapnánk, de mégis közel annyira, hogy aztán a köveken ki lehessen lépkedni.
Nem sikerült. Egyszerűen nem akart beakadni a vasmacska egy kőbe, sziklába sem. Dobtuk jobbról, aztán balról, dobtuk közel és súlylökőként egészen távolra, mind hiába. Közben meg a hajó orrát néztem a TAT-ról, és hol "vissza, visszaaa!", "nekimegyüüünk!", "mitcsinàáász?!" kiáltásokkal próbáltam aggodalmamnak hangot adni, szerencsére sikerrel..
Hiába néztünk ki egy-egy elhagyatott kis öblöt, csak nem jutottunk a közelébe, pedig én már azt is elgondoltam, hogyan vetem bele magam a zöld vízbe minden félelem nélkül, s küzdök meg a tengeri sünökkel meg mit tom én, milyen állatokkal..
Aztán egy csendesebb öbölben találtunk egy megfelelőnek - már majdnem mindegy volt, mert aztán meg kifogy a benzin - tűnő kis helyet, és lám, a vasmacska is megadta magát, beakadt!!

Kimásztunk. Természetesen először a kapitányt küldtem, térképezze csak fel a területet, elvégre a legénysége szükség van később is! Majd magam is kimerészkedtem.
Egy kis naptej, egy kis nap, és már is minden rendben ment. Csak aztán egyre gyűlni kezdtek az emberek, egyre többen lettünk, gondoltunk, továbbállunk, legalább itt ne legyünk egymás szájában..

Indultunk volna, már a motor is berregett, de az a hülye vasmacska csak nem akart kiakadni. Próbáltuk elölről, oldalról, aztán tolatva, ráengedve. Szépen, óvatosan aztán rángatva, idegesen.
A parton már valószínű röhögtek rajtunk - két ekkora balfasz! Idejön a városból azt' azt hiszi, ők a Janik..
Már azon gondolkodtunk, ki merül alá a hideg víznek, mert ha még ki akarunk kötni valahol, kevés lesz a nyiszatolt kötélvég..
Hiába én voltam a másodtiszt, nőnek vallottam magam, így bőszen mutogattam a kapitánya, aki sapkája alatt már vakarta a fejét..
Aztán mintha az égiek meghallgattak volna, odaszólt egy kb 15 éves srác, hogy segít. Lazán magára kapta szemüvegét, bevetette magát a vízbe és kb 10 másodperc alatt felhozta azt a rohadt dögöt!
Hálából integettünk neki még egy darabig és porrá alázva odébbhajóztunk..

Később többször próbáltunk kikötni, de ha kétszer nem akadt meg, inkább hagytuk a fenébe, nem akartunk mi úszni, ha nem muszáj!
A kikötőben töltő idő alatt a hullámok is alábbhagytak, így egy kevésbbé haragos vízen folytathattuk utunkat a következő célpontig.
Addigra persze már az összes szelíd öblöt elfogalták, így maradt az partközeli horgonyzás.
Na, itt már egészen közel merészkedtünk, egyrészt mert már nem csapkodtak minket sem a hullámok, másrészt jobbnak láttuk, ha mégis merülni kell, inkább legyen másfél méter, mint három..
A macska beakadt, mi pedig partra szállás nélkül ringtunk a vízen. A kabócák valami iszonyatos nagy koncertet adtak, a sziget szinte kiabált tőlük.
Kipihenve magunkat, nekivetkőztünk a nagy feladatnak.
Motor be, kötél enged, lassan tolatás hátra, egy kis mozgatás...és a macskát már húztam is kifelé a vízből! Olyan boldog voltam, hogy táncot jártam a feldélzeten, s biztos voltam benne, ez csakis a fél napos gyakorlásnak köszönhetjük, meg annak, hogy egyszerűen szerencsénk volt..

Az ötvenes napkrémnek köszönhetően porrá sem égtem, szépen barnultam és úgy elálmosodtam, hogy majdnem belehajtottam egy horgász damiljába.

Simán el tudnék így tölteni napokat is!
Még most is érzem, ahogy hullámzik velem az ágy, hallom a szirtekre csapódó vizet, a fülsiketítő kabócákat..
S a kintről behallatszó, partot érő hullámoktól megint pisilnem kell..igen, rájöttem, ezért járok éjjelente annyiszor a mosdóba.. :)



Šećer (2.)

Imádom ezt a helyet, komolyan! A kék vizét, az apró kavicsait, a perzselő napot. A sós vizet még a medencében is, és azt hogy az ember szinte lebeg a felszínén. A nyüzsgő esti tömeget, igaz, azt inkább messziről szemlélve, nem vágyom már bele. A halpiac illatát, hogy végre azt látja az ember élőben, amit amúgy a filmeken, a sok valódi friss halat jegháton elterülve. A kőből épített házakat, lakokat, apró teraszokkal és erkélyekkel, és a szűk kis utcákat.
A sok hajót, vitorlást, ahogy siklanak az égkék vízen és festik a habokat. A reggeli hullámokat és a tenger illatát..

Egyetlen dolgot nem szeretek, és az egy szó, ami szinte minden terméken szerepel. Ez a Šećer. Ezt ki nem állhatom, mert ez nekem nem jó, tilos.

Bosszúból most behajózok, körbe járom a szigeteket, és az egész napra nem viszek magammal mást csak bikinit, naptejet, kalapot, türcsit és ásványvizet.
No, és persze némi élelmet, amiben nincs cukor.. :)

Ha nem jövök vagy porrá égtem és jajgatva locsolom magam hideg vízzel vagy felfalt egy zsírra éhező cápa valamelyik öbölben...







2015. augusztus 19., szerda

Ördöglakat

Na, ma kipanaszkodtam magam rendesen..
Alig vártam, hogy leérjünk végre, nem csak azért mert hulla fáradt voltam, vagy mert már ketyegett az óra és ennem kellett volna, vagy mert iszonyúan feszült a hólyagom, esetleg mert amúgy is szakadt az eső, s gondoltam, jobb lesz végre a szobában, hanem pusztán sok volt az út.

Kettő előtt be sem csekkolhattunk, még csak szóba sem álltak velünk, mi meg mehettünk a Lidl-be valami CH után nézni. Már akkor stresszeltem magam, hogy idő van, idő van - ezt a muszáj pontosságot utálom az IR-ben.
Kaja után, mint a jól lakott napközis, aludtam a kocsiban majd egy órát. Zorán és az eső kopogása altatott el, no, meg hogy fáradt voltam.
Kettőre vissza is értünk a szladiba, de közölték velünk a szobánk még nincs kész..
Remek. Lassan uzsi, igaz, joghurt lesz, az meg a tatyóban.
Aztán elindultunk a lakunk felé. A melléképületbe..

Nem tudom, én azt vettem észre, hiába foglalunk "jobb" szobát, valahogy a magyarokkal mindig kitolnak, vagy pusztán hülyének nézik őket. Jelen esetben minket..

Retró épület szép zöldre festve.
Amikor a liftet megláttam, már éreztem, két dolog történhet. Vagy a szoba szuper csúcs lesz és leesik az állam, mert most kivételesen pont olyan, kint a képeken, vagy über gáz.
A lift a régi bérházak felvonóit juttatta eszembe, talán ez is olyan régi lehetett. Az hagyján, hogy szűk, de az ajtajai csak két kézzel nyithatóak, vagyis ahhoz, hogy a bőrönddel beférj, tornázni kell; két kézzel megtámasztani és könyörögni a bőröndnek, sétáljon be, vagy terpeszben állva kitámasztani, és a lábak között becsempészni a táskát.
Két ember is csak heringre hasonlíthat, ahogy egy konzervdobozban feszülnek, olyan kicsi a hely. Na, de működött.

Amikor beléptem a szobába, melynek ajtaját már félve nyitottam ki, tulajdonképpen hármat léptem és máris a szoba másik végében voltam. Szekrény szinte semmi. Egy fesülködő asztal ugyan van, csak azt nem értem, miért oda szerelték a hajszárítót. A fürdőben meg egy konnektor sincs..

Ekkora mini LCD TV-t még életemben nem láttam, valószínű azért, mert nem is az. Nem mintha fontos lenne, itt az ember úgy sem nézi, de közel sem ilyen szobát íirdettek "superior" név alatt..állítólag kényelmes és meghitt, no és modern. Az ágyról még az én lábam is lelóg, ha nagyon kinyújtom. Hát, inkább jól összehúzom magam.. A meghittséget legfeljebb én tudom megteremteni, ha hozok némi tárgyat, ne visszahangozzon már a szoba. Kép nincs a falon, de legalább falfirka sem..

Felújított, az tény. Csak az ember ne nyissa ki az erkély ajtaját, vagy a szemét a kómásnál jobban..néhol egy logó vezeték, törött üveg, leharcolt teraszasztal, a medencéről nem is beszélve, ahol nem értettem, miért terül el a nálunk jól megszokott fű zöld, itt piros futószőnyeg, ami egészen körbe öleli. Így az eső után különösen nagy élményt ad, ahogy az ember papucsa cuppog, ha végiggyalogol rajta..bár Erikától megkaptam a választ, valószínű azért, hogy el ne csússzanak..végül is..

Ami különösen tetszik még, a fürdő eredeti hatása.. Kellő gondot fordítottak arra, hogy a felületre új csempe, járólap kerüljön, még a zuhanykabin is az, de hogy a tükröt, azt a sárga, kopott régit miért nem tudták lecserélni, ezt nem értem..azt már inkább külön egyedi dizájnnak vélem, hogy a tükör feletti három foglalatba nem sikerült egyforma izzókat tenni...

De végül is minden rendben. És különben is mit panaszkodom, itt vagyok a tengerparton..és még új karkötőt is kaptam, egy igazi horvát nemzetit..Amit a másik régivel jól át is raktam a bal csuklómra, s azt hiszem jobban járok, ha ezentúl nem hőzöngök, mert sem levenni, sem feltenni nem egy egyszerű dolog..amolyan ördöglakat..akár ez a hotel :))



Úton (4.)

Hajnalodik..
Lassan világosodik az ég alja és szinte észrevétlenül lesz egyre világosabb. Sosem tudom elkapni azt a pillanatot, mikor lesz éppen világosabb. Olyan ez, mint a fájdalom, az ember nem érzi azt mikor lesz enyhébb, mikor változik éppen, csak azt, most jobb..

Úton vagyunk. Most tudok írni, mert a tegnapi nap - szokás szerint persze -, rohanás volt reggeltől estig.
Már Dé sem ismeri a könyörületet, olyan könnyedén tekeri a Speed gombjait, hogy csak azt veszem észre, nem tudom csinálni a gyakorlatot. Ilyenkor két dolog lehetséges, az egyik, hogy rászólok, "ésszel a gombokkal", vagy röhögésben török ki minden egyes rázásnál. Vagyis csupa móka és kacagás, és az az imádott izomláz!
Tegnap elfelejtettem csere bugyit vinni, így a nadrág alatt egy óra múlva olyan hideg volt a popsim, hogy majd megfagyott..

Nadrág. Fura. Annak idején, mikor még a Color billentyűit koptattam, meg rendszeresen öntöttem nyakon a telefont kávéval, az volt furcsa, ha szoknyában láttak. Most meg olyan furcsán néznek rám, ha nadrág van rajtam..na, mindegy, ez csak eszembe jutott :))

Na, puff, most meg mosolyogni kellett volna, belefutottunk egy trafiba..hát, van ilyen, de szerencsére benne leszünk a 10%-ban..
Ez egy újabb kiugrás volt :)

Szóval, tegnap eljutottam a diatetikushoz (én csak így hívom, nem hülye vagyok :)) nagy hévvel mentem, hogy hű, akkor én most megint írtó okos leszek, tanulok, újúlok és bővül a tudásom! 
Aztán ahogy beléptem, a leányzó azzal kezdte, valójában azt látja az átküldött anyagomon után, hogy nagyon újat nem tud mondani, mert rendesen kiképeztem magam, s az étrendem is mondhatni tökéletes, csak az a fránya CH legyen mindig legalább 130!
Mint a vérnyomásom néha? - kérdeztem. Rám nézett, de láttam, lila köd lebeg a feje körül.
Tessék? - kérdezett vissza.
Hagyjuk. Legyintettem magamban. Ennek sincs humorérzéke..

A sótlan egy óra eltelt szépen. Nyaggattam a kérdéseimmel. Először jó néhány mondatát magamtól fejeztem be, "tovább, haladjunk" gondolattal, de aztán leálltam és úgy csináltam, mint egy eminens kisdiák. Hallgattam, okosan bólogattam és próbáltam visszafolytani az oxigén hiány miatti ásításom. 
Arra vártam, mikor jön el végre, hogy megmérnek keresztbe körbe, meg súlyoznak, átlagolnak, de csalódottan kellett távoznom, és egy új időponttal beérnem, na meg az aláírt számlával és jelentéssel.
Aztán még az eső is rákezdett. De legalább ezen is túl voltunk, újabb hét telt el, újabb heteket számolhatok.

A gazdaságosba már nem füllött a fogam bemenni. Miután láttam, hogy dugig a parkoló, egy jól irányzott kanyarral ott is hagytam. Jó lesz nekem az Aldi, abból is tudok bőven gazdálkodni!

Este még, mint valami anyuka, reggelit és tízórait készítettem elő gyermeki magamnak, mert ugye fél ötkor már reggeli..bepakoltam a higított kókusztejet, a korpovitot a gyógyszereimmel együtt, aztán egy kiadósnak nem mondható alvás, majd hajvasalás után, a fél lakást becsomagolva persze, elindult a miniszabi..

És most már világos van, hátulról már kel a nap, a fák suhannak, a reggeli már bennem. A szélvédő tiszta bogár, pisilni kell, mindjárt a határon, és most jó minden..



2015. augusztus 17., hétfő

Azért sem (3.)

Ma már reggel úgy léptem ki a lakásból, naná, hogy zuhanyzás után, hogy már a liftnél folyt rólam a víz. Éreztem, ahogy a homlokom gyöngyözni kezd, és a ruhám ragadni. Ezt utálom, de hangosan mondtam magam elé; nem panaszkodunk, azért sem, holnap már jobb idő lesz!
 
Aztán az járt a fejemben, hogy hogyan ne stresszeljen magam azon, hogy már ébredés után reggelizni kell, én meg reggel rohanok, még egy strítfúd kaját sem tudnék bedobni, ahogy beérek, már szinte indulhatok is edzeni, arra meg nincs szükségem, hogy a speed közben színeset kiabáljak...meg gondolom Dének sem..remélem, a holnapi doki megmondja a frankót, és ad egy kis bíztatást, de addig azért sem morgunk, eszünk és kész!
 
A másik, hogy tulajdonképpen a napom nagy része arra megy el, hogy adminisztrálok, akár egy jó titkárnő, hogy mit eszem, mennyit, és elég legyen a CH, meg a fehérje is, de a zsír ne sok, és ugye a kalória se lépje túl a megengedettet. Én értem, és köszönöm a bíztatást, hogy ez előbb utóbb magától fog menni, meg végül is, nem véletlen jártam matekszakra, össze tudom én majd adni a fejemben is a számokat, közben meg mégis élvezem felvinni, mert ahogy beírom, és látom a napi eredményt, tényleg elhiszem, valóban fogyok..
 
Meg aztán a csoda mérleget is hiába vártam, nem akart az bejönni az ajtón, pedig kaptam vagy négy sms-t, vagy öt emailt. Aztán amikor meg hívtam a központot, közölték velem, hogy a futár nem talált a telepen..bár a címet jól megadtam, de úgy látszik a legszembetűnőbb dolog, a telefonszámom elkerülte az okoska figyelmét. Megkértem a központos fiatalembert, ha már annak idején Bell feltalálta ezt a vackot, használjuk ki annak értelmét, és ugyan csörögjünk már rá az ügyfélre, akarja-e a megrendelt árut, vagy vigyék a fenébe...de nem baj, végül is holnap is van nap, majd jön akkor..
 
A kérdéseket is összeírtam - háború és béke, az biztos, de addig el nem megyek holnap a rendelésről, míg meg nem tudok mindent, és ha ideje előtt végére érünk, és már über okos leszek, tuti, ha másról nem is, de az időjárásról beszélgetni fogunk a dokival, hogy kitöltsem azt az egy órát potom 12ezerért..
Össze se merem írni, mennyit költöttem én eddig magamra - Kata szerint kész csőd az egész, és szerintem is, csak nem merem végiggondolni. Korábban, még az első lombiknál szépen vezetni kezdtem; gyógyszerek, kezelések, vizsgálatok, vitaminok, aztán felhagytam vele, mert már követni sem tudtam,  meg valahogy nem is akartam. Drága lesz ez a gyerek, az biztos, de ha egyszer itt lesz, az tuti, hogy egy hétig csak nézem a kis tüneményt, és közben potyogni fognak a könnyeim..
 
Korábban sokszor gondolkodtam el azon, vajon miért jön ilyen nehezen, és miért kell ennyi mindenen átmennem - arra nem is gondolok, hogy nem jutok el a célig, aztán egy beszélgetés azt hiszem, megvilágosított bennem valamit; talán azért, mert engem Anyum annyira "nem tudott szeretni", s hogy ezt a hibát magam ne kövessem el..
Hát, nem fogom...s talán éppen ezért szeretnék inkább egy kislányt..
Bár már azt se bánom, ha ketten lesznek, akár fiú, akár lány, harmadik nemű úgy sem lehet, csak legyen már..
Addig meg számolgatom a CH-kat, a kalóriákat, hogy letornázzam nem csak a kilókat, hanem ezt az átkozott inzulint is.. :)
 
 
 
 
 
 

2015. augusztus 16., vasárnap

Fogyós (2.)

A mai napom sem volt könnyű, de nem panaszkodom, mert ma kivételesen nem voltam éhes, és megnyugat a tudat, hogy van a mélyhűtőben két doboz diétás, nekem való fagyi..hogy mikor eszem meg, fogalmam sincs, mert ma gyümölcs van soron. De van!!
Tény, hogy ma el is foglaltam magam sokkal jobban, mint csupán házi munkával, ezért sem éheztem. Még akkor sem, mikor sütöttem az újabbnál újabb lapokat, s raktam össze a sütiket. De legalább kipróbáltam egy lisztmentes, cukormentes - szerintem ez fog engem a sírba vinni -, mézes-krémest, ami nem is mézes, mert az tiltott, meg a tej is kókuszos, de holnap lecsekkolom az ebédhez, az biztos! Ha már sütöm, legalább egyszer egyek belőle, nem igaz?
Majd Erika meg kitalál neki valami nevet.. :)

A reggelit rettentő nehezen gyűrtem le, s mivel nem értem időben haza, hogy megfőzzem a CH-t lefoglaló köretet, így maradt a gyors saláta, és az az "isteni" Korpovit keksz! De tuti, ha a mai napomat meglátja kedden a diatetikus, fejbe fog kólintani, hogy ez túl kevés..pedig nem bánnám, ha végre megindulna a fogyásom!
Esküszöm, nem vágyom sokra, csak 6-8 kilóra, nem akarok én botsáska lenni, csak kicsit mennyyyyen már lejjebb!

Most még élvezem a napot, akkor is, ha csorog alám az izzadtság! Mit bánom én, ha jön az eső, néhány nap, és èn már itt se vagyok, meg sem állok a Horvát partokig!! 5 nap miniszabi egy medence mellett, ahol én is csobbanhatok végre, s ahol csak az asztalokig kell nyúlni a kész kajákért, aztán orrba-szájba ehetem a salátát hallal, csirkével, meg a tengeri kütyüket, már amelyik nem mozog!

Na, most mondta meg nekem a kalóriaokos a frankót: vagyis, hogy ma 0,84 kg-ot fogytam...haladás! :)


Fagyis boldogság (1.)

Miután tegnap "elszúrtam" a kókusztejet és a joghurtot, muszáj volt újabb mustra alá venni a bolt készleteit..vagyis újabb órákat töltöttem el pusztán bámészkodással..még jó, hogy az aldis biztonsági őr már ismer, így nem kúszott utánam, mi az istent csinálok én olyan sokáig egyetlen joghurttal a kezemben..?
Virslit is másikat vettem, MERT ABBAN NINCS CUKOR ugye. Még jó, hogy a párom ilyen megértő - piha!, próbálna meg nem az lenni!, csak annyit fűzött hozzá, "ne vedd annyira tragikusan", pedig azt hittem, azt fogja közölni, ne vegyem annyira komolyan..
Mondjuk jobb is, ha megértő, mert én meg igazán jófej vagyok vele..engedem jégkrémet enni, ha nekem nem is lehet, narancsos limonádét csinálok neki, pedig azt sem ihatok és még a hűtőt is telenyomtam neki való joghurtokkal. Tehát, ha ezek után nem érez együtt velem és nem támogat, a teraszon ágyazok meg neki..ott az éjjel esni fog, jegyzem meg halkan...

De sajnos ezt komolyan kell venni..én meg úgy veszem. Néha másból sem áll a napom, mint számolgatásból, összeállításból, miben mi van, mennyit lehet, mi gyors, mi lassú.. Könnyűnek tűnik..
Csak néha iszonyúan nehéz. Ezt Katámmal meg is vitattuk ma. Ő éhes volt..hát, én se lettem tele a 3db Korpovittal és uborkával...ő lángosra vágyott, én fagyira. Ő kevesellte a mennyiséget..én pedig egyetértettem..
Mondjuk így bő egy hét után már kezdem magam egészen profinak érezni.
Rájöttem magamtól, hogy ha nem eszem elég fehérjét, bizony éhes maradok. A hús meg ugye egy bizonyos mártékig nem számolós. Tehát, azt nyomhatom. Meg a tejterméket. Így azt hiszem, holnap jobban odafigyelek, és húst eszem hússal, illetve tejföllel, túróval, tojással. 
AKKOR BIZTOOS NEM LESZEK ÉHEEEES!

Délután még várt egy út, ahol fagyi után kutattam, hogy legyen mibe belemixelni a mirelit málnát és banánt, de csalódottan távoztam a harmadik üzletből is..nem találtam sehol, legfeljebb laktózmenteset, de az nekem édes kevés..így kénytelen voltam Norbihoz menni, pedig mostanában nem csípem annyira. De most legalább van két 200grammnyi fahéjas-szilvás vanília fagyim a hűtőben, ami csak az enyém!!
S bár nem ettem még belőle, sőt, bele sem szagoltam, de azt hiszem most egy kicsit boldog vagyok :)
 
 
Ui. A számozást a nagy éhségben nem tévesztettem el, azaz még mindig az első napon tartok, de úgy vagyok vele, inkább most bukjam, mint az utolsó napokban. Mit tegyek? Iszonyúan felhúzott, hogy délután nem tudtam pihenni, hogy egy átkozott méhecske folyton mellettem körözött - bár az is lehet, a dinnyés tál vonzotta (?), éhes voltam, fagyi sem volt, soroljam még??
A szülinapomig csak eljutok újra a 21.napig.. :)
 

2015. augusztus 15., szombat

Reggeli tegnapi (1.)

Most jöttem rá, hogy tegnap nem írtam blogot.
Na, nem történt semmi extra, csupán este vacsi után bedőltem, mint Maci a málnásba, a reggel fél hétkor tértem magamhoz, mikor keltett a telcsi, hogy be kell vennem a 1/2 thyrexet, mert hétkor reggeli..
Azon már túl vagyok. Szokás szerint nem eresztettem bő lére, de hát a CH az CH..

Tegnap épp ki is mosolyogtak, hogy mennyire nem életszerű, hogy az ember mikor ihat vagy nem ihat narancslevet.. Röhejes persze, de ez itt most nem tréfa, s aki tudja, mi fán terem az IR, annak magyarázni sem kell. Annak idején annyi dinnyét ettem, amennyi csak belémfért, most alig lehet 30dkg-t uzsira. Vagy néha néha megittam egy kólát, most marad a víz..

Tegnap még elmentem vásárolni délután - ami rendszerint nálam mostanában legalább egy, másfél óra, de muszáj feltérképezni mindent kérem! Néha még belenyúlok, mint most a szojás joghurtba, de majd megissza a párom..
Meg a kókusztejbe, ami most kókuszvíz lett, s a franc se tudja, mire lehet azt használni...

Tegnap valahogy nem is volt kedvem dolgozni, ez a meleg már kiszívja minden erőm, de még tűröm, viselem. Hol a mobilnetért mentem, hol laptopért, aztán villáért, majd kezelésre. Nem mondom, így a nap gyorsan elszaladt, nem is volt vele gondom semmi.

Az esti nyolcas spinningre már nem jutottam el, a francnak van kedve, mikor folyik a hátán (is) a víz, inkább öntöm magamba. Meg olyan fáradtság tört rám, hogy egy idő után bőrön át néztem a TV műsort. Azt se tudom, hogy kerültem az ágyba, de valahogy biztosan :)
Azt viszont szépen megálmodtam, hogy közelgő szülinapomra egy spinningcipőt kérek.... :)

Most meg itt az új nap, s bízom benne a "hideg" érkezésével nem kezd fájni a fejem! És hogy ezt a nehány nap meleget még kibírnom valahogy..majd facsarok citromot, lime-ot, és némi narancsot, na ezzel csínnyán kell bánni, hogy a fene egye meg :)
De legalább lesz új, abszolút rizs és cukormentes kókusztejem, amivel végre ihatok "tejes" kávét..mert az most elmaradt..
Lehet, ettől haldoklom kora reggel...? :)

2015. augusztus 13., csütörtök

Sok(k)

Semmi gond, az első nap holnap újrakezdve :)
Most még nem is érdekel annyira, végül is nem bukom sokat, de ma több minden miatt kicsúszott néhány keresetlen szó..

Az első akkor volt, mikor reggel a mérlegre állva közölte velem a digitális csoda, hogy ami eddig lement, az most vissza. Hát, nem fogadtam kitörő örömmel, de tök mindegy volt hogy állok rá, fél lábbal vagy oldalra dőlve, ugyanazt mutatta..
Ebből kifolyólag most nem fogom közölni az új adataimat. Nehogy rontsak az összképen! :)

A második akkor, mikor az újabb adag mézes krémes tésztát tettem az üstbe..liszt, kakaó, cukor, vaj, méz, tej nem kis mennyiségekben, aztán a tojások. Egy, kettő, három..négy. Ami full fekete záptojás volt.
Nem tudtam szó nélkül hagyni, egyrészt, mert melyik, ha nem az utolsó, és amúgy is rohadt melegem volt már a sok kisütött laptól.
Találkoztam már záppal, de ilyen durvával még nem! Olyan bűze volt, hogy öklendezve csak olyan hangokat tudtam kiadni magamból, amire kolléganőm bejött, mit csinálok, élvezek? Azt. Majd megfogta is kivitte a kukába. Hála érte!

Aztán jött az, amiért lecseszést adtam, de mivel ugyanaz a kolléganő követte el, aki megszabadított a zápkupactól, csak óvatosan, inkább kedvesen, csak magam orra alatt morogva.
Mert nem lett új tejszín betéve a hűtőbe a kivett helyett. És ha meleg, ugye, nem felverhető, nekem meg sok kellett volna. Még jó, hogy van mélyhűtő...ma meg spinningel, ott megkapja a magáét :)

Az amúgy sem túl rózsás napomra még rátett egy lapáttal, hogy ma közölték velem, tök frankó, hogy elkezdtem a diétát, meg sportolok, de az októberi lombikra ne is számítsak..talán január, de inkább február...talán..és tudják, hogy fogy az idő, meg ott az endo, de nincs értelme..

Az sok. Olyan sok...nagyon, de nagyon sok.. Másoknak csak fél év, de nekem újabb fél év..

Idehaza persze kiderült, a szemetesbe csak én vagyok képes beletenni a zsákot, nem tudom, miért, úgy látszik, ez egy iszonyú bonyolult feladat, a szemetet könnyebb kint hagyni az asztalon.
A víz is elfogyott, még jó, hogy tudták vásárolok..naná, hogy nem szóltak..
Semmi baj, biztos most érzékenyebb vagyok...

..most egy kicsit szomorkás vagyok, de nem sírok, úgy is mindegy, a lovacska elszaladt..

Holnapra minden rendben lesz :)




2015. augusztus 12., szerda

Hát, akkor replay (1.)

Csak ha még nem tűnt volna fel, közlöm, végigcsináltam a 21 napot :)
De semmi pánik, újra kezdem :) úgy gondoltam belevágok megint, hátha most egyszer sem bukom el :) igaz, a karkötőmet ma valahol elhagytam, de azt hiszem, keresek egy másikat!

És mivel többen kértétek és jeleztétek, itten maradok és beszámolok Virág néha - gyakran - parádés életéről, hülyeségeiről, inzulin küzdelméről, a fogyásról, az őt ért attrocitásokról, na, meg a harcról melyet azért folytat, hogy végre karjaiban tarthassa egyetlen, kettő vagy akár - mit bánom én már, ha úgy alakul - három porontyát!

Ma amúgy is nagyon jó napom volt, leszámítva, hogy oly régóta először elaludtam. Szundi helyett a leállítást nyomtam, s akkor keltem, mikor máskor már rég bent vagyok. Aztán még az sem izgatott fel, hogy azután sem értem be még mindig, mert full defektem volt, épp hogy elindultam, félre is álltam.
De legalább megmentettem barátnőm, Kata életét egyetlen cukormentes, lisztmentes 21 gramm CH tartalmú sütivel. És boldoggá tettem a három doboznyi neki való kekszekkel, a kókusztejjel és a barnarizses, meggyes tejberizzsel..

Igaz, a sok csomagjával négy óra után már úgy dobtam ki az étteremből, hogy hadd süssek végre, ne tartson már fel, van nekem fontosabb dolgom is, mint vele ücsörögni..
Ő ment, én sütöttem. És mindenki boldog volt.. :)



2015. augusztus 11., kedd

Számolós (21.)

A mai nap végre rájöttem, hogy tulajdonképpen nekem nem a diétával magával van bajom, hanem azzal, hogy enni kell.. Nem is keveset. Legalább is nekem nem az.
Az, hogy van tízórai és uzsi is, mint régen az oviban, teljesen kikészít! Már csak a délutáni szunya hiányzik. Az egy dolog, hogy be kell állítanom az órát, el ne felejtsem, de ennyit enni!!

Tegnap este összeraktam magamnak a vacsit. Egy tányérra halmoztam a cuccokat, purpur kenyér, zöldségek, virsli, egy kis sajt, aztár máris szabályos hegynek tűnt az egész.
Belevágtam, bár annyira éhes nem voltam. De muszáj, ezt mondják, mert ha nem viszem be a 90%-ot, megint kiszúrok magammal!
A felénél már inkább torokzáram volt, mint éhségem, alig tudtam nyelni. Nem nyavajogtam, toltam magamba a CH-kat, mint a rendes kislány. Igaz a végén egyenesen kipukkantam. Ma meg mire összeállítottam azt a nyavalyás 40-50g CH-t, azt hittem, beleőszülök! Kínomban kenyeret is vágtam, és két kicsit saját zabkekszet is odacsűrtem, csak hogy meglegyen a szükséges. Plusz még 2dl narancslevet. Előtte kész szópárbajt vívtam a csoporttal, vajon most a lecsó minek is számít? Gyors vagy lassú? Szamolós vagy nem szamolós? Azért én inkább számoltam..már csak azért is, mert ha azt a 20dkg lecsót nem számolom, fogalmam sincs, mit eszem még a csirkecomb mellé..
Aztán meg a kipukkadás végét jártam, s azt vártam, mikor durranok, szóródok szét apró darabokra, hogy Erika engem is felmosson, ne csak a paldlót..

Vagyis, amióta ezt a diétát követem, s bízom benne dicséretet majd kapok is a dokitól, egyáltalán nem vagyok éhes, s nem csak az étkezésem rendszeres..
A délutáni uzsit is át kellett tennem egy órával későbbre, hogy ne nyavajogjak; már megint enni keeeeeell?!?

A pajzsmirigyemet megnézettem ma, s igazolta a vizsgálat a korábbi megállapítást, miszerint egy kis alulműködésem van, de semmi komoly. 12 ezerért kaptam egy kis zselét, egy üres papírtőrlőt, három fényképet, és egy leletet, amivel mehetek a dokihoz.

Miután végeztem, még volt egy kis dolog - ez most még titok holnapig, bocsánat :) -, üzletről üzletre jártam. Bevallom, egy ruhaüzletbe is bementem. Nézelődtem. Aztán azt vettem észre két srác stíről. Szabályosan kellemetlenül éreztem magam. Biztos van rajtam valami, gondoltam, ami miatt bámulnak. Leettem magam a joghurttal. Vagy amikor kezet mostam, vizes lett a ruhám. Kilóg a hajam. Vagy nagy a hasam. Elkentem a szemfestéket. Basszus, nincs is festékem. Címke se lóghat rajtam, mert a ruhám nem új. Meg nem is mostam pervollal. Lehet ez a baj?
Néztem is magam egy kisebb tükörben, de nem láttam semmi különöset. Aztán miután láttam, még mindig rám sandít az egyik, elkaptam egy ruhát az állványról és bementem az öltözőbe.
Miután láttam, hogy rajtam semmi gáz nincs, észrevettem, hogy amit leakasztottam ruhát, egész jó. Felpróbáltam.
Majd egyszer csak azt hallom a szomszéd fülkéből:
- Szerinted igazi?
- Az tuti az!
- Fix?
- Biztos lehetsz benne, teljesen gyári.
- Megnézném közelebbről.
- Esélyed se lenne. Szoba se állna veled. Az egy nő.
- Az. És szeplős az átkozott.
- Meg idősebb.
- Ja, vagy tíz évvel. Sajnos.
- Szerinted ott is vörös?
- Kérdezd meg!
- Haha! De szerintem az szilikon. Túl kerek, túl egyforma.
- Az gyári öcsém. És ez a gatya milyen?
Aztán levettem a ruhát. Jó, jó, de mellben nem igazán. Ott kicsi, természetesen.
Visszaöltöztem, kiléptem.
És majd' belebotlottam az egyik srácba, aki az imént még kocsányon logó szemekkel nézett. Teljesen lefagyott a drága, s akkor már tudtam, rólam beszéltek.
Elmosolyodtam, majd odaböktem flegmán:
- Igazi, és ott is. Vegyél lottót drága!
Az meg csak lemerevedve szkennelt továbbra is.
- Cseszd meg! - mondta valószínű a függönynek, vagy annak aki mögötte volt.
Én meg büszkén sétáltam kifelé az üzletből. Hogy 40 év ide vagy oda, azért még nem jött el a B oldal.. :)





2015. augusztus 10., hétfő

Hungaropesszimizmus (20.)

"Kossuth Rádió Budapest, híreket mondunk..."
Hányszor hallottam ezt annak idején, gyermek koromban. Meg a vízállást, meg hogy hajóvonták találkozása tilos. Fogalmam sem volt, mit jelent, de valahogy bennem van még most is az ezzel a mondattal járó akkori illat, hangulat, a szoba hűse, a békés csend..
 
Múlt héten megkeresett a Kossuth Rádió egyik riportere, Farkas Bea, és azt kérdezte, lenne-e kedvem adni egy pár perces kis riportot ezzel a 21 napos kihívással kapcsolatban. A hasonló elnevezésű, egyik közösségi oldalon lévő csoportban talált rám, illetve blogomra, melyet olvasott, olvas.
Gondoltam, miért ne? Végül is éppen azért vállaltam annak idején, hogy valami pluszt kapjak, hogy kipróbáljam magam ebben a "szerepben", s mivel a blogban is megosztom az ezzel, illetve hétköznapjaimmal kapcsolatos gondolataimat, sikereimet és kudarcaimat, így szívesen megosztom a hallgatókkal is.
 
Előtte és utána is beszélgettünk pár szót, s valójában fel sem tűnt, hogy riportot készítünk. Csupán beszélgettünk, közben mosolyogtunk és nevettünk is. Emlékszem, sütött a nap, az emberek jöttek mentek, s néhány galamb is megjelent.
Kellemes negyed óra, húsz perc volt, amiből az alábbi összeállítás született, s melyben így magam is benne vagyok :)
 

http://hangtar.radio.hu/share-1-20150810_103549#!#2015-08-10

Megjegyzem, már a 20. napon tartok és valójában fel sem tűnik, hogy nem panaszkodom. Sőt, inkább kicsattanok. De még hátra van egy nap, amit sikeresen akarok teljesíteni, sőt az azutániakat is. Aztán, hogy mi lesz később, majd az idő eldönti, no, és persze elsősorban én magam :))



2015. augusztus 9., vasárnap

Olyan könnyű.. (19.)

Iszonyúan gyorsan telnek a napok.
Már mindjárt vége a vasárnapnak is..aztán a nyárnak. És már a 19.napon vagyok...

Fogalmam sincs, miért érzem ilyen könnyűnek..talán mert akarom, talán mert vannak tervek, vagy mert megtanultam már. De az is lehet, most hogy megvan az eredményem, van egy újabb kapaszkodó; talán csak ez a baj, hogy nem sikerül..

13-án már megint okosabb leszek, de addig is tartom a diétát. Már mára is kimérten a 30dkg dinnyét uzsira, ennyi "gyors" kell. Érdekes, hogy már valahogy "többnek" látom a mennyiséget, persze az is lehet, csak kisebb dobozba tettem :)
És pozitív, hogy a centik is mennek lefelé és a kg is megmozdult!
Hurrá! A 21.napon be is számolok róla, addig még letornázunk belőle egy kicsit, ugye Bridget? :)

Ma reggelizni voltunk a Cserpes-ben. Katával lett volna, hmmm, de ő MEGINT lemondtaaaaa...mondtam is neki, a fene fog sütni neki legközelebb 40 fokban cukor-, meg lisztmentes kekszet, sírhat nekem, meg vághatja magát előttem ima pózba, akko' se aszt ennyi! (Ezért ingyen TNT koncert jár) ;)

Na, szóval. Érdekes, hogy kissé hülyének éreztem magam, mikor megkérdeztem, van-e teljes kiőrlésű cucc. Nincs. Csak részben.
Aztán hogy van-e cukormentes házi tea. Nincs. Csak forró. Azt meg kenjék a hajukra.
És joghurt? Abban legalább volt natúr, de ugye azt meg nem ehetek reggelire..
Nem kérdeztem tovább..

Persze, ez eddig fel sem tűnt. Hogyan is tűnt volna, hiszen nem foglalkoztam vele. Legfeljebb csak néha csináltam cukormentes sütiket, kekszeket a depóban. Azt meg úgy kapkodták el, hogy szinte azonnal elfogytak. De azt hiszem, már többször fogok készíteni. Nem magam miatt. Inkább azok miatt, akik hasonszőrűek, csak éppen imádják az édességet!

Ma már szinte mindenből van light, zeró meg cukormentes. Meg bio. Bár ezzel vitatkoznék, mert ha ugyanaz az eső esik rá, ami ugye a körforgásból felveszi a sok szennyet, majdnem mindegy. A lakosság 80%-a túlsúlyos, megannyi azt se tudja, hogy IR-es, meg azt se tudja, az mi fán terem. Öl a rák, a cigi, az alkohol. A kokain, meg az emberek. A folyók szennyezettek, a jéghegyek omlanak, mint a kártyavár. Az utcák gyilkosak, s a holttestek sem bomlanak..
Nem túl szép kilátások a jövőre nézve..

Én meg próbálok mindezek ellenére bízni valamiben, legalább magam miatt. Építek terveket, emberi lelkeket, meg tortákat is. Akkor vagyok boldog, ha ezek sikerülnek. Az se baj, ha én omlok, de úgy hiszem, ha a környezetem egészben, akkor nekem is könnyebb.

Talán éppen ezért nem zuhanok össze. Mi lenne az erős és kitartó Virágból, amit annyian látnak és hisznek? Csak gaz és gyom.
Ebben a gyenge világban viszont erősnek kell lenni. Minden téren. Nem számít az erőszak, a rák, a sok kudarc, elvesztett gyermeki életek. Nem számít az IR, sem a meddőség, sem az elveszett szerelem. Sem a pénz, az idő, a könnyek.
Talán van még egy fél élet, ami lehet még kerek egész.

Nem könnyű. Nem csak nekem, tudom. De amikor azt mondja nekem valaki, mindegy, hogy ismerem vagy sem, hogy felnéz rám, hogy csodálja a kitartásom, a hitem, vagy csak úgy odajön és némán megölel azt súgva; "jól csinálod", akkor kapok újabb erőt és akkor érzem azt, nem is olyan nehéz, hogy mégis olyan könnyű...





2015. augusztus 8., szombat

Spinningeltünk (18.)

Spinning.
Gondoltuk, jó lesz nekünk hátul is. Megbújunk szépen, aztán ha le is esünk út közben a járgányról, nem tűnik fel senkinek, mi meg szépen összeszedjük magunkat annélkül, hogy nagyobb feltűnést keltenénk.
Az elképzelés ez volt, de hamar romba dőlt, mikor kiderült összesen hatan leszünk az órán, s egy sorba rendezve..
Így nem volt mit tenni, ezt el kellett vetni, s úgy csinálni végig az órát, hogy lehetőleg úgy nézzünk ki, jól bírjuk, nem tikkadunk és tök jók vagyunk!
Végül is azok voltunk. Nem tudom, hogy csak bennem-e, de bennem biztos volt néhány mondat, ami megfogalmazódott, mikor az oktató azt mondta, "akkor most megyünk a hegyre fel"..a végén én ilyenkor már csak gurultam inkább, azt képzelve, már rég felértem, és már lefelé tartok..
Vagy "tekerjünk az ellenálláson még"..tekerjen, akinek két anyukája van, örülök, hogy levegőt veszek..
De azért csak kibírtam. Kibírtuk.
Aztán jött a jól megérdemelt tízórai és mellé a tejes kávé. Hozzá egy jó beszélgetés, ami el is húzta és ki is töltötte a délelőttöt.

Viszont találkoztam egy új termékkel. Egészen felcsigázott, főleg mióta kétszer annyi időt töltök a boltban, hogy megnézzem mit is ehetek, mit is vehetek.
Egy szénhidrát-, glutén- és minden mentes tésztával lepett meg az élet pillanata. Ahogy néztem, hogyan úszik az a fehér ízé abban a zacskóban és löttyben, nem volt valami bizalomgerjesztő. Már a rizstésztától is kiver a viz, de ez vitte a prímet. Ha én látom meg valahol egy üzletben, talán valami tengeri herkentyűnek nézem és messze elkerülöm.
Kíváncsian vártam a fejleményt, főleg miután Kata közölte velem, állítólag borzalmas, de neki van egy otthon, odaadja. Egyre inkább úgy éreztem, nem akarom én ezt kipróbálni mégsem, maradjon csak ott nála!
Kriszta is jelezte, hogy kibontotta, leszűrte, de ha a közelébe is kerülök, semmiképp ne szagoljak bele, mert nem járok jól..s hozzá tette, olyan, mintha egy hal csússzanna le az ember torkán..
Majd csend következett, amiből arra következtettem, valószínű ételmérgezésben vagy egyszerű undorban már haldokolnak, s nem tudja megírni, milyen is ez az egyre rosszabb színben feltüntetett, vízből és kalciumból készült ízé..
De aztán megjött a válasz.
"..rosszul fogalmaztam. Olyan, mint a takony, ami lecsúszik a torkodon.."
Vagyis ehetetlen. De azért kedvesem felajánlotta ő is, csak hogy megszabaduljon a tartaléktól, hogy nekem adja a lasagne tésztát, próbáljam ki..
Próbálja a halál! Kell a francnak, nem veszem el a maradék kedvem az élettől! Maradok inkább a 8dkg durum tésztánál! Haj, de jó lesz az nekem, bármilyen kevés is! Megbecsülöm én a jót, kérem!

Így boldogan, szinte mosolyogva mentem a boltba, nem izgatott fel a csokis pult sem, a jégkrémes hűtő mellett is simán elsétáltam, s még meg is örvendeztettem magam egy csomag teljes kiőrlésű tortilla tésztával, kókusztejjel a kávéhoz, és egy glutén mentes kenyérrel. Ez utóbbit mintha megérzésre vásároltam volna, hiszen volt itthon egy zacskó update kenyér..na, most, erről a vacsora készítésénél derült ki, hogy full penész az egész..gratulálok!

Így maradt a gluténmentes kenyér, pár szelet párizsi, paradicsom és paprika. És nem is vagyok éhes! Hurrá!
Csak álmos. De az nagyon. És a sejhajom fáj leginkább, de majd megszokom. A tizedik spinning már meg sem kottyan majd :)



2015. augusztus 7., péntek

17. gyors

Az a helyzet, hogy most gyors leszek, mert konkrétan leborulok, mint a szivarvég, olyan fáradt vagyok.
De a mai napom iszonyú jó volt. Fogalmam sincs hogyan csináltam, de teljesnek érzem..

Már túl vagyok a vacsorán, s meglepően nagyon jól viseltem ezt a mai diétás napot. Még a tejeskávé sem hiányzott reggel, simán kibírtam. Egy kicsit shopingoltam a Norbis boltban, jól megnézve mindent, mi az, amit én "fel tudok használni". Találtam azért..

Holnap spinning a csajokkal!
Esküszöm, már alig várom! Szeretném érezni, hogy kiköpöm a tüdőm, hogy folyik a homlokomról a víz, hogy a mindenem csupa víz, hogy fáj minden tagom, s hogy majd alig tudok leszállni a cangáról! Végre, imádom! Ezt is! :)

Meleg az van, továbbra is, de kit érdekel, mikor minden halad szépen!
Tele vagyok adrenalinnal, tele vagyok erővel, közben meg kókadozom, mert ezt a bejegyzést is vagy egy órája írom..köp a maci, megyek aludni :)

Délután láttam meg, hogy frankón lemaradt a tegnapi posztból egy bekezdés, na, most ezt pótolom, és legyen ez elég mára!
Az élet szép, az élet szeret! :)

"Ezután be is vágtam magam az autóba, egyenesen a Kálvin téri "csodálatos" üvegpalotához, egy miniinterjúra, ezzel a 21 nappal kapcsolatban. Na, majd hétfőn a Kossuth Rádión jól megmondom a magamét! ;)
Szeretném leszögezni, hogy az, hogy most iszonyúan, nagyon, s még annál is jobban éhes vagyok, nem panasz! Ez tény! Egy kis ABC fél, de lehet háromnegyed hűtőpultját meg tudnám enni kenyér nélkül..simán, lelkifurdalás nélkül! ..sonka, párizsi, sajt, túró, tejföl..minden jöhet, nem válogatnék én, még azt se nézném, hogy lájt, most mindegyik lájk lenne :)
De félre az ábrándokkal, maradjunk a földön, csak semmi repkedés! Elvégre a vacsi még hátravan...
Azt hiszem, meg fogom én becsülni ezt a keveset is :))

Ui.: éhes most is vagyok, de elég lenne már csak a negyed pult is :)



2015. augusztus 6., csütörtök

Szívás (16.)

Gondoltam, ha már szembesültem inzulin értékeimmel, rásegítek az elkeserítő diétás jövőmre, s még mielőtt a doki kimondaná a sokkoló tényeket, elébe megyek mindennek, azaz a mai naptól elkezdem a 120grammos történetet..

Tegnap este még bevágtam a dinnyét, búcsút mondva az esti hűsítő fiomságnak.. Fogalmam sincs meddig bírom, mert ebben a melegben, hogy csak uzsira ehessek 30dkg dinnyét, már csak ez is elborzaszt! 30dkg. Ennyi, nem több, ami meg olyan kevés, hogy lehet jobb, ha az ember bele se kezd.
Szívás ez, nem diéta! De ha ez kell, hát, ezt csináljuk, nem igaz?

Hét előtt csak vizet ittam, s alig vártam, hogy a speed után megehessem szerény reggelimet. Kávé nélkül..tejes kávé nélkül. Az éltető tejhabos tejeskávé nélkül..
Nem tudom, érzékelhető-e ennek a ténynek rám gyakorolt lesúlytó hatása...


Tízig alig éltem. Mondhatni keleti szemekkel botorkáltam csak fel-alá az üzletben, még a munkához sem füllött a fogam. Szabályosan küzdenem kellett, hogy ne aludjak el!
Aztán végre megettem a joghurtomat, az uborkámmal és "A" tejeskávémmal!
Na, innen indult a napom...
Egyből felpörögtek, s még az indulás előtt ontottam magamból a sütiket.
Csokoládés-áfonyás, epres kókuszos, brüsszeli krémes, gesztenyés szelet, Rigó Jancsi és egy kis mandulás Zacher. 
Ha már én nem eszem belőlük, legalább másnak legyen jó :)
Nekem marad a saláta hússal, jól kiszámolva a szénhidrátot..


Ezután be is vágtam magam a kocsiba, és irány a Kálvin téri "csodálatos" üvegpalota, egy miniinterjúra, ezzel a 21 nappal kapcsolatban. Na, majd hétfőn a Kossuth Rádión jól megmondom a magamét! ;)

Szeretném leszögezni, hogy az, hogy most iszonyúan, nagyon, s még annál is jobban éhes vagyok, nem panasz! Ez tény! Egy kis ABC fél, de lehet háromnegyed hűtőpultját meg tudnám enni kenyér nélkül..simán, lelkifurdalás nélkül! ..sonka, párizsi, sajt, túró, tejföl..minden jöhet, nem válogatnék én, még azt se nézném, hogy lájt, most mindegyik lájk lenne :)

De félre az ábrándokkal, maradjunk a földön, csak semmi repkedés! Elvégre a vacsi még hátravan...

Azt hiszem, meg fogom én becsülni ezt a keveset is :))




2015. augusztus 5., szerda

Édes élet (15.)

Már tiszta izgalommal indultam neki a reggelnek. Ódákat "zengtek" erről a terheléses vizsgálatról, meg ijesztegettek is rendesen, aztán meg ott ültem a kényelmes fotelban - a fene tudja, az én lábam rövidebb vagy a szék volt magasabb -, és tökre nem értettem, mit vannak úgy oda ezzel az egésszel..?
Hoztam magamnak citromlevet is egy kis üvegben, a kishölgy kanalat is adott hozzá, hogy elkeverjem. Vettem egy nagy levegőt, és felkészülve a legrosszabbra, nézve egy darabig a bögrét nekiveselkedtem.
Valahogy az a gondolat volt bennem, mikor annak idején a tükrözésre mentem, és előtte pár napig üríteni kellett a gyomrot, a beleket, s milyen fantasztikus volt az a sós lötty, amit magamba kellett zúdítani három literrel. Emlékszem, egy teával próbáltam kissé elviselhetőbbé tenni a dolgot, aminek alapban volt egy kis íze. Na, most, annyit értem el, hogy azóta képtelen vagyok azt a fajta teát meginni, mert már az illatától is felfordul a gyomrom. Akár a sós cucctól, amit hősiesen bevallok, nem tudtam letuszkolni magamba. Másfél liter után úgy éreztem, ha még egy kortyot kell, én esküszöm körbehányom a WC-t, amit meg már csak azért sem akartam, mert otthon voltam..
Szóval, nagy lendülettel és levegővel, a legrosszabbra számítva elkezdtem inni. Két korty után azon gondolkodtam, most én vagy nem jó cuccot kaptam, vagy a tegnapi süti annyira betett, hogy nem is érzem. Édesnek édes, nem mondom, hogy nem, de minek emiatt nyavalyogni..egy szuszra lehúztam az egészet, még az alján levő maradt szirupot is kikanalaztam. A hölgy meg is kérdezte, mikor leraktam az asztalra, hogy "már meg is van?!"
Most mit szórakozzak vele? Nincs nekem időm ilyenekre, kérem!

A továbbiakban kissé csalódottan ültem a rákingcserben, de aztán megszoktam, hogy mára ennyi volt az izgalom. A táskámból kikandikált a szalámis szendvics illata, legfeljebb az borzolta a kedélyemet, semmi más, mert olyan éhes voltam, hogy azon gondolkodtam, ezzel talán a parkolóig bírom majd csak ki, de onnan az éhhalál gondolatával kell küzdenem egészen a depóig.
És persze a kávé..az még ami ott úszkált a szemem előtt, szép barna és fehér papírpoharakba, gőzölögve persze, rajtuk szmájli, és apró "haha" feliratok..
Valahogy a két órát is kibírtam, igaz a felénél már el akartam aludni, még olvasni sem tudtam, no, meg a három szúrást is viseltem. Aztán irány a kávéspult, gyorsan felmarkoltam az éltető folyadékot.
 
Most meg itt nézegetem az eredményeket, s persze, hogy beütöm én a szuperokos google-ba, de nem olvasok ki egyebet, mint hogy milyen arányokat kell nézni, meg kinek mennyi, nekem meg teljesen más. Bár szerintem, kicsit magasnak tűnik..
Egyből fel is mentem az egészségkonyhára, de ottan meg nem működik az olnine rendelés. Na, jól van, semmi gond, ma még maradok a dinnyénél, holnap meg megyek a gazdaságosba, aztán jól bevásárolok lassúból meg gyorsból, zabból, meg zöldségből, aztán majd' lesz valahogy...
 
Addig meg elteszem magam holnapra, kicsit elfáradtam, azt hiszem.
A torta sikerült, elvitték, talán már meg is ették, az összes dolgom megcsináltam. Holnap reggel vár az Édes Aranyos Csupamosoly Szadi edzőm, és egykor jelenésem van az Üvegpalotánál egy interjú miatt, de erről majd holnap :)
 
 
 
 
 
 
 
 

2015. augusztus 4., kedd

Sütinap (14)

Megint kezdődik a meleg.
Amíg otthon voltam, aránylag jól el is viseltük egymást, de itt bent iszonyat.
Szabályosan folyik a víz minden közösömben. Nyavalygás nélkül biztos nem én vagyon az egyetlen, ezért némán tűrők és viselek. Még ez a szerencsém.
Hiába kapcsolom be a klímát a műhelybe, az előkészítőben akkor is meleg van, amire csak rátesz a sütő is. Ennek ellenére ontom magamból a sütiket. Oly régóta most ettem először egy brüsszeli krémest, egyenesen rá a rántott csirkecombra. A legjobb fojtó :)

És még jól is esett. Nem foglalkoztam én a cukorral, szénhidráttal, inzulinnal meg pláne. Hogy lassú vagy gyors a felszívódás, és hogy mennyire árt magasról leszartam..
Rezisztencia szűrésre holnap megyek, azt hiszem egy darabig úgy is elegem lesz az édesből. Azzal ijesztegetnek, hogy tulajdonképpen cukorszirupot fogok kortyolgatni, de hallgatok a jó tanácsokra, viszek magammal citromot..

Megjött a véreredményem is. Egyenként néztem végig a vagy harminc tételt, és semmi különlegeset nem találtam. A TSH-m is 1,2 - nem is értettem, valamiért kiugróan rossz eredményre számítottam. Korábban már elbeszélgettem Dr. Google-val, és meg voltam győződve, itt a bibi. Jó, persze nem orvos vagyok én, mit találgatok, olvastam én már annak idején, mikor csak gondoltam, hogy méhen kívülim lehet, hogy a tüneteim alapján tartós tejet ne nagyon raktározzak be, azt' mégis élek!

Igaz, ma már kaptam egy kisebb szívrohamot, mikor hajnalban, amikor keltem, még félálomba tudtam meg, nem szombatra kell a formatorta, hanem szerdára. Ezt úgy félregondoltam, hogy olyan gyorsan régen mostam fogat, mint ma, az öltözés is hipp-hopp ment, nem kellett válogatni a ruhák közül, aztán indultam is be, hogy amit a speed utánra terveztem, azt még előtte megcsináljam, mert utána össze kell magam szedjem, ha nem akarok porrá égni az új megrendelő előtt. Azt meg ugye Virág nem engedheti meg magának, mert ez az élete és különben is fehér bőrű, könnyen leég..
Na, ebből kifolyólag úgy nekilendültem, hogy lesütöttem a jövő hetet is, s hogy még véletlenül se unatkozzak, munkaidő után lesütöttem pár mézes lapot is.

Tehát, ma abszolút elgurult a gyógyszer..van ideje ilyenkor az embernek panaszkodni? :)


2015. augusztus 3., hétfő

Tanulság (13.)

Reggel sajgó fej. Már nem is csodálkoztam rajta, hiszen három napja gyötört. Az lett volna újdonság, ha nem fáj. A gyógyszeres fiók is kezd kiürülni, de talán mégiscsak csillapít valamit. Ebben hiszek. Aztán lehet, semmit sem hat, de ha meg nem veszem be, tuti azért fájna annyira, mint amúgy anélkül is, mert nem vettem be. Tiszta agyrém.
Az idő is eldönthetné már, hogy mit akar, most esik vagy süt? Az időjósoknak a legjobb, azt mondanak, akit akarnak. Elvileg már múlt héten jó időnek kellett volna lennie, ehhez képest végig szakadt az eső. Amivel semmi gond, hiszen biztos kell az a földnek, meg a termésnek, csak én utálom a párás levegőjét, mert semmi értelme a hajvasalásnak, két perc múlva bondorodik. Fasza.
De jó idő lesz, néhol felhővel, ami lehet gomoly is, ám sütni fog a nap, mint állat, csak jöhet eső, zivatar, oltári nagy széllel akár, de az sem biztos, csak egészen lehetséges.
Pályát tévesztettem..

A kedvem is a béka hátsója alatt volt ráadásul, valahogy megint elkapott ez a "semmire nem vagyok jó", meg amúgy is minek élek én egyáltalán hangulat. Csak némán nyeltem néhány könnyet, aztán többet is, majd megnéztem, mit mond mára az Angyalnaptár:
"Hallgassunk az Angyalok ösztönzésére, érezzük a vígaszt és a szeretetet, amelyet nyújtanak."
Így legyen..várom az Angyalom...

9:15-re kellett mennem csapolásra, s pontosan tudtam, addig semmit nem ehetek, legfeljebb víz, de még az éltető reggeli tejes kávé sem.
Semmi baj, kibírjuk a cél érdekében.

Alig vártam, hogy végre a negyedikre érjek. Az a hülye lift is alig akart jönni, én meg már kovályogtam, mint a chemotoxos légy, de határozottan lépkedetem félsarkú cipőmben, csini ruhámban, mint akinek az ég világon semmi baja nincs. Kimondottan sugároztam a boldogságot.
Vicces is volt, hogy két pasi úgy nézett utánam, miután kiszálltam a liftből, mintha valami bomba nő lépett volna ki eléjük valami reklámból, még az ajtó is becsukódott az orruk előtt. Én meg röhögtem a markomba, milyen kevesek is vagytok, hogy ennyivel meg lehet benneteket vezetni..

A kishölgy a recinél kétszer szúrta el, egyszer a nevem, aztán a TAJ számom, én meg már a szemeimmel úgy könyörögtem, hadd menjek már, mert ennem kell, kávé meg még jobban és a reggeli közel másfél liter víz már amúgy is szétfeszít, amit azért ittam, hogy ne szúrjátok szana-széjjel a karomat..de ő még váratott. Azt mondta, nem rögzíti a rendszer a választott csomagot, ezért egyenként kell bevinni a majd' 20 tételt. Király.
Én meg azt se tudtam, melyik lábamra álljak, hogy el ne cseppenjek.
Végre zöld lámpát kaptam, szinte úgy rohantam a csapolóba, de ott is várnom kellett. Mellettem egy pár ült. Olyan mélyen diskuráltak, hogy azt se tudták, ott vagyok.
A leányzó kezében néztem az üres gyűjtő dobozkát, s azon gondolkodtam, kikapom a kezéből és elrohanok vele a mellékhelységbe, bánom én, milyen név van rajta, nekem pisilni kell, de a leányzó megszólalt:
- Ja, nem tudom, de mé, én nem vagyok jó neked vagy mi?
- Nem ezt mondtam, cseszd meg, csak azt, hogy ne úgy vasald az inget, szárára felfele, hanem keresztbe, ahogy hajlik a karja..
- De nekem úgy nem áll kézre, meg jobban néz ki, ha nem pingvin vagy, hanem inkább állsz.
- De nem akarok állni, a faszért nem tudod megjegyezni, meg hogy vasalni  normálisan tudni olyan, mintha széllel szemben tudnál hugyozni.
- Akkor még se vagyok jó..
Mondta a kiscsaj, de szerencsére engem behívtak. Miközben vették a három ampulla vért, azon gondolkodtam, hogy kell egy inget szárára felfele vasalni? Meg keresztbe, ahogy hajlik a karja? Könyörgöm..
Aztán megkaptam az engedélyt végre a pisire is, szinte elélveztem, olyan jól esett. Enni akartam, de azért csak kivártam, míg kiérek a mosdóból, majd úgy tömtem magamba a rántottás szendvicset, mintha az életem függne egy falattól.
Függött is, mert egy fél disznót tudtam volna megenni, olyan éhes voltam.
A másodikon kinyílt az ajtó és belépett rajta a párocska. Épp nyeltem le egy falatot, mikor a csaj felém fordult és megkérdezte tőlem, én tudom-e vasalni..
Hirtelen azt se tudtam, mit mondjak, de rajtam kívül más nem volt a liftben, tehát tök egyértelműen kikövetkeztettem, hogy tőlem kérdezi.
- Hát, csak szárára felfele, olyan pingvinesen.
Mindketten rám meredtek, mintha azt mondtam volna, most bomba fog robbanni. Aztán egymásra néztek, majd újra rám. Kuss volt. Majd az ajtó kinyílt, én pedig kiléptem a -2.-en.

A mai tanulság:


2015. augusztus 2., vasárnap

Türelem játék

Azt hiszem, most kezd beállni a lábam. Most érzem, hogy leülni iszonyúan jó, s felállni annál kevésbé..mert olyankor vagy öt-hat percig úgy megyek, mint aki most kapott művégtagot. A combjaim mintha vasból lennének, merevek és kemények..az izomláz miatt a térdem sem tudom hajlítani..a párom is megkérdezte ma, mikor "mentem" le a lépcsőn, "te mit csinálsz?"
"Megyek, nem látod??" ..röhejes vagyok, na..
Hülyén hangzik, de imádom ezt az állapotot, mert legalább érzem, hogy vannak lábaim, hogy van a zsír alatt izom is, csak kicsit meg kell dolgoztatni. Dolgoztatom..

Frankó volt, hogy a tegnapi egésznapi fejfájás reggelre sem csillapodott, inkább erősödött. Most, hogy már nem kell annyi hormon gyógyszert szednem, csak hogy ki ne jöjjek a formából, meg a gyakorlatból fájdalomcsillapítókat kapkodok magamba. Tegnap vagy ötöt, felváltva hol hasra, hol fejre. Ma reggel is kettővel indítottam. Muszáj volt, bár sokat nem használt..de legalább meg kellett adnom az esélyt annak, hogy elmúlik. Ezúttal átvágott, mert nem múlt..

A közös reggeli a csajokkal - Dorkassal és Katával - külön jól esett. Imádom ezeket a reggeliket. Kicsit olyan mindig, mintha iszonyú jó volna minden, mintha habzsi dőzsi lenne, meg könnyű az egész reggel, és az ember elfelejti egy pillanatra, hogy vannak gondok, fájdalmak és bajok. Olyankor nincsenek..

Ma megint megkérdezték, hogyan csinálom..
Nem tudom. Csinálom és kész. Mert kell, mert menni kell tovább, s mert amíg az ember értelmet érez, addig mindig kell. Nem mondom, hogy nincsenek negatív gondolataim, de megprólálok mindig melléjük csempészni egy pozitívat. Vagy kettőt. Hogy merre billenjen a mérleg inkább. Elvileg Mérleg vagyok.
Az is előfordul, hogy ezek a pozitívak elég ostobák, vagy kissé hamisan szólnak. De mégis vannak.
Ez épp olyan, hogyha elültetünk egy fát, nem húzhatjuk ki minden nap a földből, hogy megnézzük, mekkorát nőtt a gyökere.
Az élet türelem játék. Ahogy a fájdalom is, s hiába énekelték meg, akkor sem lehet megmondani, mikor múlik pontosan..ki kell várni, s segíteni valami mással..


Bontsunk pezsgőt csajok... :)




2015. augusztus 1., szombat

Nehéz

Úgy voltam vele, tök jó, megint vagy két hét, mire egyáltalán fájni kezd a hasam, s még négy-öt, mire végre megjön..de majd legalább nem tart sokáig, mert alig lesz valami..
Ehhez képest, egyik pillanatról a másikra jött meg, s nem győzöm cserélni..
Igaz, Motyogi is megmondta, én sosem működöm papírforma szerint, amit nálam elterveznek, az sosem úgy alakul, akkor meg minek is csodálkozom?

Ma spinningre kellett volna mennem, de így ebben az állapotban kizártnak tartottam, hogy nekiinduljak a majd 30km egy helyben kerékpártúrának, arról nem beszélve, hogy leszakad a derekam, fáj a hasam és persze a fejem is rákezdett. Jó is ez az öregedő szervezet, minden nyavalyát megérez már! De sebaj, még nem titulálom magam vén szatyornak, még vannak érett petesejtjeim, igaz szépen lassan fogyatkozik az is, de majd csak elkapom valamelyiket!

Most pihi van, így is megkaptam, megint gyorsan vetettem bele magam a mozgás örömeibe, de nálam ezt máshogy nem lehet..a mai meg úgy sem sikerült ugye.. Párom szerint a méregtelenítés sem volt megfelelő, szerinte szóljak, hogy legközelebb jobban csinálják, mert akkor biztos nem morgok ennyit sem. Pedig nem is morogtam..
Sosem értem a pasikat, ha szólunk valami miatt, mondjuk már negyedszer, azt rögtön hisztinek titulálják, ahelyett, hogy elgondolkodnának, miért kell ennyiszer szólni. Pedig aztán ők is tudnak nyavalyogni, hisztizni, nyűgösködni is, csak ők ezt nem veszik észre. Persze, mert ilyenkor "mit kérsz drágám?", meg a csinálom, hozom, adom, viszem van, ami ugye meg természetes..na, sebaj, csak ilyenkor röhögök egyet, melyik is a gyengébbik nem?

A mai nap nem volt könnyű.
De betudom ezt a hormonoknak, a Mikulásnak, no, meg annak, hogy jön meleg, arra meg érzékeny vagyok..
Majd a holnap már jobb lesz :)

- Sírtál?
- Igen.
- Miért?
- Mert néha nehéz, akkor is, ha könnyűnek látszik, akkor is ha mosolygok..
- De azt mondtad erős leszel..
- Azt. De néha kell sírni, néha csak sírni kell, halkan, mert néha nagyon fáj, tudod..?



Elmaradt

Azt a sok hülyeséget, amit az ember össze tud álmodni..pedig csak dinnyét ettem..ja, nem, basszus, most jut eszembe, vettem egy sajtburbert. Na, biztos ez tett be nekem. A sok dinnye és barack után úgy látszik, ez is megterhelő..
Valamikor hajnali három után arra ébredtem, mit ébredtem, riadtam fel, hogy konkrétan hánynom kell. Felfordult a gyomrom, s hiába forgolódtam az ágyban, nem akart visszarendeződni a gyomrom. Aztán eszembe jutott, hogy azt álmodtam, terhes vagyok..még arra is emlékeztem, álmomban kettő tesztet is csináltam, ami full pozitív lett. De azt hiszem, a gyomor felfordulás valódi lehetett, mert kimentem a mellékhelységbe, hogy akkor most jól belehallózok a nagy fehér kagylóba.
Így utólag végiggondolva - mondjuk erre csak vagy egy óra múlva voltam képes - meg kell állapítsam, még a józan eszem is elment egy pillanatra, mert a szekrényből kivettem egy tesztet és megcsináltam..nem tudom, talán azt gondoltam, hogy az álom valódi, ha meg hozzá még hányingerem is van, akkor valaminek kell is lennie.

Volt is. Piros vér. Mert megjött.
Na, legalább eddig is eljutottam. Újabb időszámítás kezdődik, vagyis meg van az első lépés a sokadik végéből. Próbálom nem panaszként venni, hogy rettentően fáj a hasam. Már két sárgát is bevettem, estére tartogatom a harmadikat. Tiszta nyűg is vagyok, minden nehezebben megy.
Bár, ha belegondolok, az esküvői torta egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy azt se tudtam, hogyan fogjak hozzá.
Máskor már minden ilyen terv pontosan a fejemben van, de most nem rajzolódott ki semmi, hiába hívtam elő, még csak a negatívja sem. Állítólag csak én vagyok olyan hülye, hogy kimenjek a helyszínre, s megnézzem, milyen a környezet, a berendezés..de mivel rámbízták a tortát, és a marcipán "barna" színe adott volt, muszáj volt látnom valamit, és az is muszáj volt, hogy olyan legyen, ami nem kirí nem oda illőségével a teremből, hanem belesimul. Na, persze. A francnak kell nekem ennyire precíznek lennem, mert legfőképpen hülyének!!
Aztán megláttam a terem letisztult eleganciáját, a grafitszürke székekkel, kristyálycsillárokkal, fehér-ezüst díszekkel..puff..Tudtam, itt nem mutat jól a barna szín..egyáltalán nem mutat sehogy! dehát a megrendelő ezt kérte..a többit meg rám bízta. Imádom.. :)
Agyatlam vagy két napig. Gyöngyök? Kizárt. Strassz? Nem illik a burkolat színéhez, az arany meg a teremhez. Csipke? Jól mutatna, de a ruhán sincs, a teremben meg pláne. Szalag? Túl egyszerű, az nem én vagyok...ááá!
Aztán megérkezett a Söregi ezüst glazúrja, és ott robbant bennem valami, ami után már sínen voltam...és még tetszett is..
Na, ennek örömére jól megjött, s úgy kezdett fájni a hasam meg a fejem, hogy hazaérve bealudtam a kanapén..

Jelentem, ezért nem készült blog időben. Most se vagyok jobban, de egy nap eltelt és megyünk tovább.,
Én most fürdeni, hogy az éjszaka után felfrissüljek végre. Ebben segíteni fog egy tejes kàvé a remélem az is, hogy a fejfájás kikúszik belőlem :))