Šećer (2.)

Imádom ezt a helyet, komolyan! A kék vizét, az apró kavicsait, a perzselő napot. A sós vizet még a medencében is, és azt hogy az ember szinte lebeg a felszínén. A nyüzsgő esti tömeget, igaz, azt inkább messziről szemlélve, nem vágyom már bele. A halpiac illatát, hogy végre azt látja az ember élőben, amit amúgy a filmeken, a sok valódi friss halat jegháton elterülve. A kőből épített házakat, lakokat, apró teraszokkal és erkélyekkel, és a szűk kis utcákat.
A sok hajót, vitorlást, ahogy siklanak az égkék vízen és festik a habokat. A reggeli hullámokat és a tenger illatát..

Egyetlen dolgot nem szeretek, és az egy szó, ami szinte minden terméken szerepel. Ez a Šećer. Ezt ki nem állhatom, mert ez nekem nem jó, tilos.

Bosszúból most behajózok, körbe járom a szigeteket, és az egész napra nem viszek magammal mást csak bikinit, naptejet, kalapot, türcsit és ásványvizet.

No, és persze némi élelmet, amiben nincs cukor.. :)

Ha nem jövök vagy porrá égtem és jajgatva locsolom magam hideg vízzel vagy felfalt egy zsírra éhező cápa valamelyik öbölben...