Hungaropesszimizmus (20.)

"Kossuth Rádió Budapest, híreket mondunk..."

Hányszor hallottam ezt annak idején, gyermek koromban. Meg a vízállást, meg hogy hajóvonták találkozása tilos. Fogalmam sem volt, mit jelent, de valahogy bennem van még most is az ezzel a mondattal járó akkori illat, hangulat, a szoba hűse, a békés csend..

 

Múlt héten megkeresett a Kossuth Rádió egyik riportere, Farkas Bea, és azt kérdezte, lenne-e kedvem adni egy pár perces kis riportot ezzel a 21 napos kihívással kapcsolatban. A hasonló elnevezésű, egyik közösségi oldalon lévő csoportban talált rám, illetve blogomra, melyet olvasott, olvas.

Gondoltam, miért ne? Végül is éppen azért vállaltam annak idején, hogy valami pluszt kapjak, hogy kipróbáljam magam ebben a "szerepben", s mivel a blogban is megosztom az ezzel, illetve hétköznapjaimmal kapcsolatos gondolataimat, sikereimet és kudarcaimat, így szívesen megosztom a hallgatókkal is.

 

Előtte és utána is beszélgettünk pár szót, s valójában fel sem tűnt, hogy riportot készítünk. Csupán beszélgettünk, közben mosolyogtunk és nevettünk is. Emlékszem, sütött a nap, az emberek jöttek mentek, s néhány galamb is megjelent.

Kellemes negyed óra, húsz perc volt, amiből az alábbi összeállítás született, s melyben így magam is benne vagyok :)

 

http://hangtar.radio.hu/share-1-20150810_103549#!#2015-08-10

Megjegyzem, már a 20. napon tartok és valójában fel sem tűnik, hogy nem panaszkodom. Sőt, inkább kicsattanok. De még hátra van egy nap, amit sikeresen akarok teljesíteni, sőt az azutániakat is. Aztán, hogy mi lesz később, majd az idő eldönti, no, és persze elsősorban én magam :))