Nőgyógyászati szakambulancia.
Most pont erre van szükségem..
Csak kismamák vannak. Még a nővér is babát vár. S miközben várakozom, hallom az UH-on a baba szívének ütemes dobogását.
Csak én vagyok kívülálló.
Endometriózis elleni gyógyszert kell feliratnom, mert ugye a lombik halasztva. Januárig mindenképp.
Fasza.
Már tegnap is, amíg kerestem a korábbi leleteim, előbukkantak a korábbi UH képek. Az elsők. Aztán a mosolygós sárga fotó. A szívem szakadt meg, némán, halkan újra, de nyelve egyet inkább fürödni mentem.
Ezt az idióta helyet is alig találtam meg, mert persze hiába mondtam el 8 alkalommal, mi a fenét szeretnék, mindenki máshova küldött. Nem adtam fel, mondtam én nem megyek el addig, amíg meg nem kapom, mert tegnap tudtam meg, és azt ma kell elkezdenem szedni..nem érdekel az sem, hogy csak szerdánként írják fel. Nekem most jött meg, és nem jövő hét szerdán fog. Ennyi.
Még öt ajtó, még vagy húsz kopogás és órányi várakozás a kanapén, mire még mindig nem kaptam semmit.
Kérdések tömkelege, amire torokszorítóan kellett válaszolni; miért, mikor, hányadik. Megszülte? Ó, jaj, hogy bírta? Kitartó, erős blablabla. Ezt adjam, amaz nincs, le kell kérni. Üljek ki, amíg megérkezik, aztán jöjjek vissza..
Fél óra. A fejem is fáj, a lelkem is megint.
Aztán kiderül, odaát nem vagyok a gépben - nem is értem -, hiába odaát az igazság. Jön a manuális keresés, s nekem újabb fél óra.
Majd közli velem a doki, a Visanne nekem nem jó, halottnak a csók. Kezelés kell, injekció, de a papír kell, mert amúgy 40ezer/adag.
Hát, akkor a papír kell és kész, várok, mit tehetek?
Aztán megjött az is. Akár ez a havi utoljára. Mert egy darabig most nem fog. Megkapom az injekciót, amit majd havonta mindig, és egyből, varázsütésre egy ötvenes vén szatyor lesz belőlem, akiben nem érik pete, akinek leáll a petefészke, és egyszerűen klimaxol. Király!
Eddig is csorbát szenvedett nőiességem attól, hogy "képtelen" vagyok gyermekre szert tenni, hogy nem úgy működöm, hogy csak lombikkal működöm, most meg az IR mellé itt van a bőrrák és ez is..
Nem akar valaki még valamit közölni esetleg velem, amitől aztán végképp selejtnek érzem magam?!
Rájöttem, hogy a dugók és az ilyenkor tartó hosszú utak arra jók, hogy jól kibőgjem magam, hogy mire a célba érek, jó esetben újra mosolyogjak. Most egy kicsit tovább tartott, de délután már volt vigyor az arcomon.
Elvégre még bármi lehet. Talán nem lesz baj, az IR "elmúlik" decemberre és a petefészekműködésem is sikeresen visszaáll..legalább az endom nem jön így vissza, elvégre ez a cél..azt a négy csomag betétet, amit most vettem a DMben majd Mikulásra elosztogatom a csajoknak, vagy repülőket hajtogatok belőlük, úgy is szárnyasok, aztán kidobom őket a Kékgolyó legfelső emeletéről, hadd szálljanak akár a békegalambok!
Na, ha most valaki azt meri a szememre vetni, hogy ma mi a fenének panaszkodtam, akkor annak a karkötőt a gigájára húzom, de alulról kezdem, hogy megfelelően szorítson mindenhol, mielőtt a nyakát szorítja el teljesen..
Ámen!
Most pont erre van szükségem..
Csak kismamák vannak. Még a nővér is babát vár. S miközben várakozom, hallom az UH-on a baba szívének ütemes dobogását.
Csak én vagyok kívülálló.
Endometriózis elleni gyógyszert kell feliratnom, mert ugye a lombik halasztva. Januárig mindenképp.
Fasza.
Már tegnap is, amíg kerestem a korábbi leleteim, előbukkantak a korábbi UH képek. Az elsők. Aztán a mosolygós sárga fotó. A szívem szakadt meg, némán, halkan újra, de nyelve egyet inkább fürödni mentem.
Ezt az idióta helyet is alig találtam meg, mert persze hiába mondtam el 8 alkalommal, mi a fenét szeretnék, mindenki máshova küldött. Nem adtam fel, mondtam én nem megyek el addig, amíg meg nem kapom, mert tegnap tudtam meg, és azt ma kell elkezdenem szedni..nem érdekel az sem, hogy csak szerdánként írják fel. Nekem most jött meg, és nem jövő hét szerdán fog. Ennyi.
Még öt ajtó, még vagy húsz kopogás és órányi várakozás a kanapén, mire még mindig nem kaptam semmit.
Kérdések tömkelege, amire torokszorítóan kellett válaszolni; miért, mikor, hányadik. Megszülte? Ó, jaj, hogy bírta? Kitartó, erős blablabla. Ezt adjam, amaz nincs, le kell kérni. Üljek ki, amíg megérkezik, aztán jöjjek vissza..
Fél óra. A fejem is fáj, a lelkem is megint.
Aztán kiderül, odaát nem vagyok a gépben - nem is értem -, hiába odaát az igazság. Jön a manuális keresés, s nekem újabb fél óra.
Majd közli velem a doki, a Visanne nekem nem jó, halottnak a csók. Kezelés kell, injekció, de a papír kell, mert amúgy 40ezer/adag.
Hát, akkor a papír kell és kész, várok, mit tehetek?
Aztán megjött az is. Akár ez a havi utoljára. Mert egy darabig most nem fog. Megkapom az injekciót, amit majd havonta mindig, és egyből, varázsütésre egy ötvenes vén szatyor lesz belőlem, akiben nem érik pete, akinek leáll a petefészke, és egyszerűen klimaxol. Király!
Eddig is csorbát szenvedett nőiességem attól, hogy "képtelen" vagyok gyermekre szert tenni, hogy nem úgy működöm, hogy csak lombikkal működöm, most meg az IR mellé itt van a bőrrák és ez is..
Nem akar valaki még valamit közölni esetleg velem, amitől aztán végképp selejtnek érzem magam?!
Rájöttem, hogy a dugók és az ilyenkor tartó hosszú utak arra jók, hogy jól kibőgjem magam, hogy mire a célba érek, jó esetben újra mosolyogjak. Most egy kicsit tovább tartott, de délután már volt vigyor az arcomon.
Elvégre még bármi lehet. Talán nem lesz baj, az IR "elmúlik" decemberre és a petefészekműködésem is sikeresen visszaáll..legalább az endom nem jön így vissza, elvégre ez a cél..azt a négy csomag betétet, amit most vettem a DMben majd Mikulásra elosztogatom a csajoknak, vagy repülőket hajtogatok belőlük, úgy is szárnyasok, aztán kidobom őket a Kékgolyó legfelső emeletéről, hadd szálljanak akár a békegalambok!
Na, ha most valaki azt meri a szememre vetni, hogy ma mi a fenének panaszkodtam, akkor annak a karkötőt a gigájára húzom, de alulról kezdem, hogy megfelelően szorítson mindenhol, mielőtt a nyakát szorítja el teljesen..
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése