Már tiszta izgalommal indultam neki a reggelnek. Ódákat "zengtek" erről a terheléses vizsgálatról, meg ijesztegettek is rendesen, aztán meg ott ültem a kényelmes fotelban - a fene tudja, az én lábam rövidebb vagy a szék volt magasabb -, és tökre nem értettem, mit vannak úgy oda ezzel az egésszel..?
Hoztam magamnak citromlevet is egy kis üvegben, a kishölgy kanalat is adott hozzá, hogy elkeverjem. Vettem egy nagy levegőt, és felkészülve a legrosszabbra, nézve egy darabig a bögrét nekiveselkedtem.
Valahogy az a gondolat volt bennem, mikor annak idején a tükrözésre mentem, és előtte pár napig üríteni kellett a gyomrot, a beleket, s milyen fantasztikus volt az a sós lötty, amit magamba kellett zúdítani három literrel. Emlékszem, egy teával próbáltam kissé elviselhetőbbé tenni a dolgot, aminek alapban volt egy kis íze. Na, most, annyit értem el, hogy azóta képtelen vagyok azt a fajta teát meginni, mert már az illatától is felfordul a gyomrom. Akár a sós cucctól, amit hősiesen bevallok, nem tudtam letuszkolni magamba. Másfél liter után úgy éreztem, ha még egy kortyot kell, én esküszöm körbehányom a WC-t, amit meg már csak azért sem akartam, mert otthon voltam..
Szóval, nagy lendülettel és levegővel, a legrosszabbra számítva elkezdtem inni. Két korty után azon gondolkodtam, most én vagy nem jó cuccot kaptam, vagy a tegnapi süti annyira betett, hogy nem is érzem. Édesnek édes, nem mondom, hogy nem, de minek emiatt nyavalyogni..egy szuszra lehúztam az egészet, még az alján levő maradt szirupot is kikanalaztam. A hölgy meg is kérdezte, mikor leraktam az asztalra, hogy "már meg is van?!"
Most mit szórakozzak vele? Nincs nekem időm ilyenekre, kérem!
A továbbiakban kissé csalódottan ültem a rákingcserben, de aztán megszoktam, hogy mára ennyi volt az izgalom. A táskámból kikandikált a szalámis szendvics illata, legfeljebb az borzolta a kedélyemet, semmi más, mert olyan éhes voltam, hogy azon gondolkodtam, ezzel talán a parkolóig bírom majd csak ki, de onnan az éhhalál gondolatával kell küzdenem egészen a depóig.
És persze a kávé..az még ami ott úszkált a szemem előtt, szép barna és fehér papírpoharakba, gőzölögve persze, rajtuk szmájli, és apró "haha" feliratok..
Hoztam magamnak citromlevet is egy kis üvegben, a kishölgy kanalat is adott hozzá, hogy elkeverjem. Vettem egy nagy levegőt, és felkészülve a legrosszabbra, nézve egy darabig a bögrét nekiveselkedtem.
Valahogy az a gondolat volt bennem, mikor annak idején a tükrözésre mentem, és előtte pár napig üríteni kellett a gyomrot, a beleket, s milyen fantasztikus volt az a sós lötty, amit magamba kellett zúdítani három literrel. Emlékszem, egy teával próbáltam kissé elviselhetőbbé tenni a dolgot, aminek alapban volt egy kis íze. Na, most, annyit értem el, hogy azóta képtelen vagyok azt a fajta teát meginni, mert már az illatától is felfordul a gyomrom. Akár a sós cucctól, amit hősiesen bevallok, nem tudtam letuszkolni magamba. Másfél liter után úgy éreztem, ha még egy kortyot kell, én esküszöm körbehányom a WC-t, amit meg már csak azért sem akartam, mert otthon voltam..
Szóval, nagy lendülettel és levegővel, a legrosszabbra számítva elkezdtem inni. Két korty után azon gondolkodtam, most én vagy nem jó cuccot kaptam, vagy a tegnapi süti annyira betett, hogy nem is érzem. Édesnek édes, nem mondom, hogy nem, de minek emiatt nyavalyogni..egy szuszra lehúztam az egészet, még az alján levő maradt szirupot is kikanalaztam. A hölgy meg is kérdezte, mikor leraktam az asztalra, hogy "már meg is van?!"
Most mit szórakozzak vele? Nincs nekem időm ilyenekre, kérem!
A továbbiakban kissé csalódottan ültem a rákingcserben, de aztán megszoktam, hogy mára ennyi volt az izgalom. A táskámból kikandikált a szalámis szendvics illata, legfeljebb az borzolta a kedélyemet, semmi más, mert olyan éhes voltam, hogy azon gondolkodtam, ezzel talán a parkolóig bírom majd csak ki, de onnan az éhhalál gondolatával kell küzdenem egészen a depóig.
És persze a kávé..az még ami ott úszkált a szemem előtt, szép barna és fehér papírpoharakba, gőzölögve persze, rajtuk szmájli, és apró "haha" feliratok..
Valahogy a két órát is kibírtam, igaz a felénél már el akartam aludni, még olvasni sem tudtam, no, meg a három szúrást is viseltem. Aztán irány a kávéspult, gyorsan felmarkoltam az éltető folyadékot.
Most meg itt nézegetem az eredményeket, s persze, hogy beütöm én a szuperokos google-ba, de nem olvasok ki egyebet, mint hogy milyen arányokat kell nézni, meg kinek mennyi, nekem meg teljesen más. Bár szerintem, kicsit magasnak tűnik..
Egyből fel is mentem az egészségkonyhára, de ottan meg nem működik az olnine rendelés. Na, jól van, semmi gond, ma még maradok a dinnyénél, holnap meg megyek a gazdaságosba, aztán jól bevásárolok lassúból meg gyorsból, zabból, meg zöldségből, aztán majd' lesz valahogy...
Addig meg elteszem magam holnapra, kicsit elfáradtam, azt hiszem.
A torta sikerült, elvitték, talán már meg is ették, az összes dolgom megcsináltam. Holnap reggel vár az Édes Aranyos Csupamosoly Szadi edzőm, és egykor jelenésem van az Üvegpalotánál egy interjú miatt, de erről majd holnap :)
Azt en is megfigyeltem, ha a legrosszabbra keszulok, mindig csalodas van, kellemes persze:) orulok, hogy tulelted!
VálaszTörlésSima ügy :) aztán, ha majd a tizedikre megyek majd, lehet kínszenvedés lesz :)))
VálaszTörlés