Olyan könnyű.. (19.)

Iszonyúan gyorsan telnek a napok.
Már mindjárt vége a vasárnapnak is..aztán a nyárnak. És már a 19.napon vagyok...

Fogalmam sincs, miért érzem ilyen könnyűnek..talán mert akarom, talán mert vannak tervek, vagy mert megtanultam már. De az is lehet, most hogy megvan az eredményem, van egy újabb kapaszkodó; talán csak ez a baj, hogy nem sikerül..

13-án már megint okosabb leszek, de addig is tartom a diétát. Már mára is kimérten a 30dkg dinnyét uzsira, ennyi "gyors" kell. Érdekes, hogy már valahogy "többnek" látom a mennyiséget, persze az is lehet, csak kisebb dobozba tettem :)
És pozitív, hogy a centik is mennek lefelé és a kg is megmozdult!
Hurrá! A 21.napon be is számolok róla, addig még letornázunk belőle egy kicsit, ugye Bridget? :)

Ma reggelizni voltunk a Cserpes-ben. Katával lett volna, hmmm, de ő MEGINT lemondtaaaaa...mondtam is neki, a fene fog sütni neki legközelebb 40 fokban cukor-, meg lisztmentes kekszet, sírhat nekem, meg vághatja magát előttem ima pózba, akko' se aszt ennyi! (Ezért ingyen TNT koncert jár) ;)

Na, szóval. Érdekes, hogy kissé hülyének éreztem magam, mikor megkérdeztem, van-e teljes kiőrlésű cucc. Nincs. Csak részben.

Aztán hogy van-e cukormentes házi tea. Nincs. Csak forró. Azt meg kenjék a hajukra.

És joghurt? Abban legalább volt natúr, de ugye azt meg nem ehetek reggelire..

Nem kérdeztem tovább..

Persze, ez eddig fel sem tűnt. Hogyan is tűnt volna, hiszen nem foglalkoztam vele. Legfeljebb csak néha csináltam cukormentes sütiket, kekszeket a depóban. Azt meg úgy kapkodták el, hogy szinte azonnal elfogytak. De azt hiszem, már többször fogok készíteni. Nem magam miatt. Inkább azok miatt, akik hasonszőrűek, csak éppen imádják az édességet!

Ma már szinte mindenből van light, zeró meg cukormentes. Meg bio. Bár ezzel vitatkoznék, mert ha ugyanaz az eső esik rá, ami ugye a körforgásból felveszi a sok szennyet, majdnem mindegy. A lakosság 80%-a túlsúlyos, megannyi azt se tudja, hogy IR-es, meg azt se tudja, az mi fán terem. Öl a rák, a cigi, az alkohol. A kokain, meg az emberek. A folyók szennyezettek, a jéghegyek omlanak, mint a kártyavár. Az utcák gyilkosak, s a holttestek sem bomlanak..

Nem túl szép kilátások a jövőre nézve..

Én meg próbálok mindezek ellenére bízni valamiben, legalább magam miatt. Építek terveket, emberi lelkeket, meg tortákat is. Akkor vagyok boldog, ha ezek sikerülnek. Az se baj, ha én omlok, de úgy hiszem, ha a környezetem egészben, akkor nekem is könnyebb.

Talán éppen ezért nem zuhanok össze. Mi lenne az erős és kitartó Virágból, amit annyian látnak és hisznek? Csak gaz és gyom.

Ebben a gyenge világban viszont erősnek kell lenni. Minden téren. Nem számít az erőszak, a rák, a sok kudarc, elvesztett gyermeki életek. Nem számít az IR, sem a meddőség, sem az elveszett szerelem. Sem a pénz, az idő, a könnyek.

Talán van még egy fél élet, ami lehet még kerek egész.

Nem könnyű. Nem csak nekem, tudom. De amikor azt mondja nekem valaki, mindegy, hogy ismerem vagy sem, hogy felnéz rám, hogy csodálja a kitartásom, a hitem, vagy csak úgy odajön és némán megölel azt súgva; "jól csinálod", akkor kapok újabb erőt és akkor érzem azt, nem is olyan nehéz, hogy mégis olyan könnyű...