A mai nap végre rájöttem, hogy tulajdonképpen nekem nem a diétával magával van bajom, hanem azzal, hogy enni kell.. Nem is keveset. Legalább is nekem nem az.
Az, hogy van tízórai és uzsi is, mint régen az oviban, teljesen kikészít! Már csak a délutáni szunya hiányzik. Az egy dolog, hogy be kell állítanom az órát, el ne felejtsem, de ennyit enni!!
Tegnap este összeraktam magamnak a vacsit. Egy tányérra halmoztam a cuccokat, purpur kenyér, zöldségek, virsli, egy kis sajt, aztár máris szabályos hegynek tűnt az egész.
Belevágtam, bár annyira éhes nem voltam. De muszáj, ezt mondják, mert ha nem viszem be a 90%-ot, megint kiszúrok magammal!
A felénél már inkább torokzáram volt, mint éhségem, alig tudtam nyelni. Nem nyavajogtam, toltam magamba a CH-kat, mint a rendes kislány. Igaz a végén egyenesen kipukkantam. Ma meg mire összeállítottam azt a nyavalyás 40-50g CH-t, azt hittem, beleőszülök! Kínomban kenyeret is vágtam, és két kicsit saját zabkekszet is odacsűrtem, csak hogy meglegyen a szükséges. Plusz még 2dl narancslevet. Előtte kész szópárbajt vívtam a csoporttal, vajon most a lecsó minek is számít? Gyors vagy lassú? Szamolós vagy nem szamolós? Azért én inkább számoltam..már csak azért is, mert ha azt a 20dkg lecsót nem számolom, fogalmam sincs, mit eszem még a csirkecomb mellé..
Aztán meg a kipukkadás végét jártam, s azt vártam, mikor durranok, szóródok szét apró darabokra, hogy Erika engem is felmosson, ne csak a paldlót..
Vagyis, amióta ezt a diétát követem, s bízom benne dicséretet majd kapok is a dokitól, egyáltalán nem vagyok éhes, s nem csak az étkezésem rendszeres..
A délutáni uzsit is át kellett tennem egy órával későbbre, hogy ne nyavajogjak; már megint enni keeeeeell?!?
A pajzsmirigyemet megnézettem ma, s igazolta a vizsgálat a korábbi megállapítást, miszerint egy kis alulműködésem van, de semmi komoly. 12 ezerért kaptam egy kis zselét, egy üres papírtőrlőt, három fényképet, és egy leletet, amivel mehetek a dokihoz.
Miután végeztem, még volt egy kis dolog - ez most még titok holnapig, bocsánat :) -, üzletről üzletre jártam. Bevallom, egy ruhaüzletbe is bementem. Nézelődtem. Aztán azt vettem észre két srác stíről. Szabályosan kellemetlenül éreztem magam. Biztos van rajtam valami, gondoltam, ami miatt bámulnak. Leettem magam a joghurttal. Vagy amikor kezet mostam, vizes lett a ruhám. Kilóg a hajam. Vagy nagy a hasam. Elkentem a szemfestéket. Basszus, nincs is festékem. Címke se lóghat rajtam, mert a ruhám nem új. Meg nem is mostam pervollal. Lehet ez a baj?
Néztem is magam egy kisebb tükörben, de nem láttam semmi különöset. Aztán miután láttam, még mindig rám sandít az egyik, elkaptam egy ruhát az állványról és bementem az öltözőbe.
Az, hogy van tízórai és uzsi is, mint régen az oviban, teljesen kikészít! Már csak a délutáni szunya hiányzik. Az egy dolog, hogy be kell állítanom az órát, el ne felejtsem, de ennyit enni!!
Tegnap este összeraktam magamnak a vacsit. Egy tányérra halmoztam a cuccokat, purpur kenyér, zöldségek, virsli, egy kis sajt, aztár máris szabályos hegynek tűnt az egész.
Belevágtam, bár annyira éhes nem voltam. De muszáj, ezt mondják, mert ha nem viszem be a 90%-ot, megint kiszúrok magammal!
A felénél már inkább torokzáram volt, mint éhségem, alig tudtam nyelni. Nem nyavajogtam, toltam magamba a CH-kat, mint a rendes kislány. Igaz a végén egyenesen kipukkantam. Ma meg mire összeállítottam azt a nyavalyás 40-50g CH-t, azt hittem, beleőszülök! Kínomban kenyeret is vágtam, és két kicsit saját zabkekszet is odacsűrtem, csak hogy meglegyen a szükséges. Plusz még 2dl narancslevet. Előtte kész szópárbajt vívtam a csoporttal, vajon most a lecsó minek is számít? Gyors vagy lassú? Szamolós vagy nem szamolós? Azért én inkább számoltam..már csak azért is, mert ha azt a 20dkg lecsót nem számolom, fogalmam sincs, mit eszem még a csirkecomb mellé..
Aztán meg a kipukkadás végét jártam, s azt vártam, mikor durranok, szóródok szét apró darabokra, hogy Erika engem is felmosson, ne csak a paldlót..
Vagyis, amióta ezt a diétát követem, s bízom benne dicséretet majd kapok is a dokitól, egyáltalán nem vagyok éhes, s nem csak az étkezésem rendszeres..
A délutáni uzsit is át kellett tennem egy órával későbbre, hogy ne nyavajogjak; már megint enni keeeeeell?!?
A pajzsmirigyemet megnézettem ma, s igazolta a vizsgálat a korábbi megállapítást, miszerint egy kis alulműködésem van, de semmi komoly. 12 ezerért kaptam egy kis zselét, egy üres papírtőrlőt, három fényképet, és egy leletet, amivel mehetek a dokihoz.
Miután végeztem, még volt egy kis dolog - ez most még titok holnapig, bocsánat :) -, üzletről üzletre jártam. Bevallom, egy ruhaüzletbe is bementem. Nézelődtem. Aztán azt vettem észre két srác stíről. Szabályosan kellemetlenül éreztem magam. Biztos van rajtam valami, gondoltam, ami miatt bámulnak. Leettem magam a joghurttal. Vagy amikor kezet mostam, vizes lett a ruhám. Kilóg a hajam. Vagy nagy a hasam. Elkentem a szemfestéket. Basszus, nincs is festékem. Címke se lóghat rajtam, mert a ruhám nem új. Meg nem is mostam pervollal. Lehet ez a baj?
Néztem is magam egy kisebb tükörben, de nem láttam semmi különöset. Aztán miután láttam, még mindig rám sandít az egyik, elkaptam egy ruhát az állványról és bementem az öltözőbe.
Miután láttam, hogy rajtam semmi gáz nincs, észrevettem, hogy amit leakasztottam ruhát, egész jó. Felpróbáltam.
Majd egyszer csak azt hallom a szomszéd fülkéből:
- Szerinted igazi?
- Az tuti az!
- Fix?
- Biztos lehetsz benne, teljesen gyári.
- Megnézném közelebbről.
- Esélyed se lenne. Szoba se állna veled. Az egy nő.
- Az. És szeplős az átkozott.
- Meg idősebb.
- Ja, vagy tíz évvel. Sajnos.
- Szerinted ott is vörös?
- Kérdezd meg!
- Haha! De szerintem az szilikon. Túl kerek, túl egyforma.
- Az gyári öcsém. És ez a gatya milyen?
Aztán levettem a ruhát. Jó, jó, de mellben nem igazán. Ott kicsi, természetesen.
Visszaöltöztem, kiléptem.
És majd' belebotlottam az egyik srácba, aki az imént még kocsányon logó szemekkel nézett. Teljesen lefagyott a drága, s akkor már tudtam, rólam beszéltek.
Elmosolyodtam, majd odaböktem flegmán:
- Igazi, és ott is. Vegyél lottót drága!
Az meg csak lemerevedve szkennelt továbbra is.
- Cseszd meg! - mondta valószínű a függönynek, vagy annak aki mögötte volt.
Én meg büszkén sétáltam kifelé az üzletből. Hogy 40 év ide vagy oda, azért még nem jött el a B oldal.. :)
:)) meg evekig nem jon el, ha eljon egyaltalan:))
VálaszTörlés