''''

2017. július 25., kedd

Nyavajgás

Nos, miután meggondoltam magam, hogy kivessem nyikhaj testem az emeletről - már csak azért is, mert sok értelme nem lett volna, legfeljebb a lábam töröm..gyógyulásnak indultam.
Volt egy jó pár nap, mikor valóban feladni készültem azt, belőlem lesz még normális, egészséges némber, de aztán ezeknek is vége lett. Látni kezdtem a fényt az alagút végén, s főleg miután a dokim megnyugtatott, nem hiába zavartam szabadsága idején, elvégre tényleg tökéletesen undorítóan néztem ki,  s nem csak nyavajogtam, hogy itt fáj, ott fáj, én is megnyugodtam, nem vagyok annyira nyápic senki, s felmentettem magam a sírás szégyene alól. 
Az hogy hányok, vagy rosszul vagyok, esetleg nem tudok felállni vagy éppen enni, hogy szétszakad a fejem, viselem, tűröm és elfogadom, de az a fájdalom, amiben részem volt jó pár napig, megviselt. Sorra kaptam be a fájdalomcsillapítókat, ami miatt persze a gyomrom is kikészült kicsit, de nem sokat értem velük, legfeljebb csak ennyit. 
De kaptam három hét "kimenőt" a dokimtól, hogy kicsit csillapodjak - na, nem eszem vesztve őrjöngtem, itt nem erre kell gondolni! -, hogy kicsit lemenjem a gyulladás, és kicsit szebb színben lássam a világot. 
Pedig én mondtam neki, amit lát, az nem is durva, volt hogy éjjel is arra keltem a sebeimből szinte folyik a genny és a vér, reggel mozgatni sem tudtam a nyakam, de ő váltig állította, higgyem el, ez így is durva, s bevallása szerint ilyen heves reakciót még ő sem látott.
Hurrá! Újabb kivételes esete vagyok az orvostudománynak!!! 

A három hét pihenőnek vége, s most újabb három hèt kezelés következik..
Valahogy már nagyobb kedvvel megyek elébe, bízva abban, kisebb lesz a reakció, s hogy nem költözünk magasabb lakásba sem. Addig végigcsinálom, újra kezdve a 160 grammos diétát is, meg az ötletet, hogy le kellene fogyni, s ezt bízom benne, nem vetem el hamarosan..
Két hányás között majd beiktatok egy kis speedet, meg használatba veszem az itthoni táblázatokat, melyek szerint 30 napos kihívás vár rám guggolásban, hasazásban, sőt kinéztem a közelbe egy Fitforma stúdiót is, oda is bemerészkedem!
S mivel a nyaralás februárra tolódik, addigra egészségileg tuti jól, arról nem is beszélve, hogy nőügyileg állat bomba nő leszek, s talán végre beleférek az évek óta doboz alján heverő ruhácskámba, melyet most még egy fotó erejéig sem tudtam magamra erőltetni..na, motiváció indul!
...bezzeg ha én lennék JLO, úgy lennék jó, ahogy vagyok.. :)




2017. július 15., szombat

Esti

Fizikai fájdalom miatt ritkán sírok. Nem emlékszem, mikor volt utoljára.
De most fáj, csessze meg, s most bőgök, szégyen, nem szégyen. 
Várom a fájdalomcsillapító hatását, nem úgy, mint az éjszakát. Mert valószínű ma sem alszom sokat. Talán éppen annyit, amennyit eszek. Na, az se sok. Ha egy kevés le is csúszik a torkomon, a hányingerrel küzdök. Semmi nem kell. Még a jeges kávé sem, még a csipsz sem.
Délután aludtam három és fél órát, azt hiszem, az most hiányozni fog az éjszakából.
Szombat van. Rendszerint ilyenkor tetőzik a mellékhatás, nem is értem, mit nyavajgok, hiszen tisztában vagyok vele.
Nonó alszik. Egészen könnyen ment.
Olyan szép..nézem a kis ujjait, ahogy meg-megrándulnak, az apró kis testrészeit, milyen nyugodt. Milyen messze van még neki a Világ gondja! Nem is akarom, hogy elérje! Ráér még vele. Pedig úgy tud néha sírni, zokogni, mintha össze akarna dőlni minden.
Édes Kincsem! Néha ma sem hiszem el, hogy Ő az enyém..s hogy neki kellek. Igazán, akár a levegő. Minden nap ugyanúgy, nem kicsit és nem kevésbbé. Kár, hogy a szerelmek nem ilyenek..
Száraz a szám. Iszom valamit, aztán odakuporodom mellé, egészen szorosan, hogy érezzem az illatát, s aztán elérjen az álom engem is.
Holnap már vasárnap. Jobb lesz, tudom, s azt is, hogy jobbnak kell lennie.
De most még szar. És fáj. Most egy kicsit szégyen ide vagy oda, de sírok egy kicsit.
Titokban csak, semmi hiszti, meg aztán úgy sincs senki, aki megsajnálna, vagy átölelne. Olyan természetes, hogy erős vagyok. Kész röhej! Már gyengének lenni sem könnyű..

2017. július 7., péntek

Energia

Nem értem, hogy van ennyi energiád.. mondta nekem nem először, ahogy kint ültünk a gangon két külön széken, mint valami két vén öregasszony életük derekán..

Néha én sem. Csak azt tudom, ha merülni kezdek lelkileg, ha már erőm vesztem saját erőmben és hitemben, akkor muszáj keménynek lenni, felállni akkor is, ha rohadtul húz az ágy, kinyújtózni, hiába fáj mindenem, edzeni menni, ha kedvem sincs hozzá, és végigcsinálni úgy a napot, átkozottul gyengén, elesetten, titokban sírva, de végig, mintha erőm teljében lennék, különben vége, különben feladom és úgy és annyira hagyom el magam, hogy aztán nem sikerül már a felépülés.. ezt pedig nem engedhetem meg.
Régen azért nem engedtem meg magamnak, mert még terveim voltak, most pedig azért, mert gyermekem van, aki ajándék lett nekem szegény ember Karácsonyán, aki a fényt adja a még most is létező árnyékországban.

A mai napot is úgy csináltam végig.
Miközben majd' negyven kilót cipeltem fel kétszerre több emelet magasra, eszembe sem jutott az, ami még reggel, hogy alig tudok kikelni az ágyból; fáradt vagyok, erőtlen, tele fájdalmakkal, éktelen sebekkel a testemen, égő, szúró érzéssel a gyomromban. De aztán rám nézett Nonó "én" szemeimmel és minden elpárolgott, minden ment újra, olyan természetesen és szépen, mintha nem lenne semmi sem.
Pedig van. Testem egész rendszerébe beleitta magát újra a rák. Most egy kicsit kegyesebb, de ugyanoly aljas formáját mutatja meg, én pedig felvettem vele a harcot. Tudom, hogy én leszek erősebb és megúszom pusztán gyógyszeres kezelésekkel, mert nem akarok sugarat. Az én sugaram itt fekszik mellettem, édesen alszik, nyugodt, kiegyensúlyozott. Boldog mosolya, mellyel minden nap megajándékoz, itt lebeg szemeim előtt.
Nem tudom, fogok-e aludni, hogy ma sikerül-e végre, vagy megint a fájdalom nyer teret, de most éppen azt érzem, amire akkor gondoltam, mikor Tündinek mondtam ott, a gangon, a széken ülve, akár egy vénasszony élete derekán, hogy holnap ha felkelek, bele kell magam vetni a dologba, a munkába, mindegy mibe, hogy el ne hagyjam magam. Mert azt nem lehet. S gyermekem miatt, nem is akarom...


2017. május 25., csütörtök

Mellesleg

Ezer éve. Na, jó nem, csak lassan két hónapja..
Közben meg elkezdtem a Gyerünk anyukám 2.0-t, még mindig heti 2 Kanga, persze Nonóval, hiszen kell a közös program nem csak a szőnyegen, ugyanennyi Speed - egyre jobban megy tényleg! még próbáltam is lekenyerezni az edzőm egy mentes epres tortával, hátha kevésbbé kínoz, de az az igazság nem hatotta meg..míg édesen nevetgél Nonóval, addig mosolyogva ráhúz egy kicsit, már esküszöm arra is képes, hogy a szemével tekerje azt a szart...de ezek mellett lelkesen eszem a Bocsi Vikit, és fejlődünk. Mindketten.
Nonóm fél éves lett, kúszik a Drágám, fel is ült már, igaz, néha instabil és bedől nem csak a málnásba, hanem a konzolasztal két lába közé, na, abból lett az első sebe a fején, de katona dolog, a VUK dala gyorsan segített lefolytatni a krokodil könnyeket. Két fogacska kint, esszük a gyümölcsöt, zöldséget, pudingot, kekszet, és persze a kiflivéget, ami legfeljebb csak arra jó, hogy jól összemorzsázunk mindent.
Zsebporszívót nem árulnak...?
Rohan az idő. Rólam pedig leolvadt 8 kg, sok-sok mínusz centi, de valahogy mégsem érzem magam jobban.. most éppen az undor meg a hányás határán vagyok, minek tagadjam, s hiába kerültem közelebbi barátságba a tükörrel - egyre többször maradok előtte egy percen túl! -, valahogy sehogy sem jó semmi sem :(
Miután megannyi dolgot letudtam magam mögött, bizony elhatároztam, az utolsó vizsgámat elhalasztom, s inkább ezt a négy napot a pihenésnek szentelem, mert egyszerűen elegem van, s mert nekem ez a négy nap lesz a nyaralás. Azt pedig, hiába eminens diák révén, nem vagyok hajlandó tanulással tölteni..
Igaz, napra nem mehetek, szigorú orvosi javaslatra, meg hát ugye elkerülve a sugárkezelés lehetőségét, mint megoldást, maradt a fedett wellness..
Ezzel még nincs is semmi baj, hiszen van tűréshatárom, fegyelmem meg végképp, a baj itt a fürdőruha vásárlással van/volt.
A régiek közül, itt főleg a kismamás tankinikre gondolok, mert a bikini szezon nekem még fényévekre van, egyik sem jó. Mellben legalább is..
Hiába nem szoptatok már, mert nincs miből, mellem az bizony van, csessze meg, nem is kicsi..azt hiszem, erre mondják, hogy "hű ba..d meg" kategória..ha feltűzöm a hajam, határozottan egyenként nagyobbak, mint a fejem..s nem is értem, mert már nem az F kategóriát taposom, hogy ennek ellenére miért olyan bődületesen nagy, hogy nem találok rá egy normális fürdőruhát.. ami jó lentebb, s az a negyvenes méretbe egészen jól belepasszol, az felül nem hogy kibuggyan, de szó szerint kifolyik...ami fentebb jó, az legalább a 46-os méret, az meg lent lötyög. De hogy a wellnesst ne dobjam kukába ilyen piszlicsári ügy miatt, kénytelen voltam a nagymama osztályon válogatni...
Mondanom sem kell, elég szarul érzem magam. Próbálom élvezni az árnyékot, a fiamat, meg a hűs jeges kávét, de néha arra gondolok, ideje elkezdeni spórolni egy jó dokira, aki szépen visszaadja nekem az eredeti méreteimet majd, ha nem vesz visszább ez a két mocsok idefent! ...megnyugtatna valaki, hogy ez nem marad igy???!!!
Na, megyek, magamra rántom a jó vaskos fürdőköpenyt, s inkább lubickolok egyet Nonóval, aki úgy élvezi a pancsit, mint én annak idején..azt hiszem, ki sem lehet majd Őt szedni a vízből, a remegő lila szája és szétázott bőre ellenére sem.. :)



2017. március 25., szombat

Gyerünk anyukám!

Mint ahogy korábban említettem, van itthon tükör. Jó nagy, olyan földig érő, hogy szakadjon meg! S mivel rendszerint szeretem magam megnézni benne, hogy festek, kénytelen vagyok azzal is szembesülni, hogy igen szarul..
Tök mindegy, mit veszek fel, még a zsákban is zsákba macska vagyok, jobb ha nem vetkőzöm neki.
Persze ahhoz rettenetesen értek, hogy magamat a sárga földig lehúzzam, de inkább alá sikerül..ehhez hozzájárul, hogy nem igazán érzem magam jól a bőrömben, de hogy is érezhetném magam 9 hónapnyi fizikai leszedálás, majd 4,5 hónap szülés utáni vegetálás után?
Na, most, egy ilyen tükör előtti elséta, s abszolút direkt fél szemmel csak, de tükörbe sandítás után rájöttem, borzasztó, amit látok. Ezen az sem segített, hogy körbe fotóztam magam, ráadásul minden irányból, hátha valahonnan jobban tetszek, de az az igazság, csak annál szarabb lett a helyzet.. felülről nem fotóztam, pedig talán azzal jártam volna a legjobban, úgy legfeljebb csak a melleim rontották volna az összképet, viszont arra mindenképpen jó volt ez az önmagammal történt szörnyű szembesítés, hogy itt az ideje elkezdeni mozogni..
Be is jelentkeztem speedre, hogy kezdjünk valami könnyedebbel, s jól meg is fenyegettem az edzőm, ismerve kíméletlen módszereit, hogy többet nem kap a hétnyelvű csokitortámból, ha nem vesz vissza a szadóból..hatott, mert ésszel csavargatta a gombokat, éppen csak zizegtem, viszont másnap örömmel konstatáltam, vannak még izmaim valahogy jó mélyen bennem, de léteznek!
A másik amire rászántam magam a "Gyerünk anyukám" program, úgy is éppen most indult egy új, szülés utáni helyreállító kurzus! Az első harminc perces pilates óra után rájöttem, jól van, szépen lassan haladni fogunk, mert ettől is fájt mindenem! Közben beütött a jó idő is, így a babakocsival is róvom a kilométereket, de legalább már egy több órás séta után nem fáj a csipőm!
Egy ilyen séta alatt kiszemeltem egy iskola futópályája melletti külső konditermet, jól kitaláltam persze, hogy ott is lenyomok majd pár gyakorlatot,  s nyárra olyan szép és fitt leszek, mint soha leánykoromban! Még nem jutottam el oda...
Aztán, hogy még teljesebb legyen a siker, elkezdtem a "Bocsi Viki" programot is, mostantól abszolút tudatos leszek a táplálkozásomban is kérem, bár korábban rendesen kikupáltam magam az IR diéta terén, próbálom is tartani, mondom, csak próbálom, mert valahogy még most is képtelen vagyok ötször enni egy nap, örülök neki, ha három étkezés jut!
Na, most..úgy vélem, ezek ismeretében egész jó úton haladok a régi Virág forma felé, de majd meglátjuk úgy két hónap múlva, mi az eredmény..
...addig pedig próbálom elkerülni a nagy tükröt, főként az odasandítást, s kicsit jobban megbékèlni önmagammal, hátha nem is olyan vészes a helyzet, mint azt én jelen pillanatban gondolom!! 
Hat, akkor gyerünk :)))