''''

2017. július 7., péntek

Energia

Nem értem, hogy van ennyi energiád.. mondta nekem nem először, ahogy kint ültünk a gangon két külön széken, mint valami két vén öregasszony életük derekán..

Néha én sem. Csak azt tudom, ha merülni kezdek lelkileg, ha már erőm vesztem saját erőmben és hitemben, akkor muszáj keménynek lenni, felállni akkor is, ha rohadtul húz az ágy, kinyújtózni, hiába fáj mindenem, edzeni menni, ha kedvem sincs hozzá, és végigcsinálni úgy a napot, átkozottul gyengén, elesetten, titokban sírva, de végig, mintha erőm teljében lennék, különben vége, különben feladom és úgy és annyira hagyom el magam, hogy aztán nem sikerül már a felépülés.. ezt pedig nem engedhetem meg.
Régen azért nem engedtem meg magamnak, mert még terveim voltak, most pedig azért, mert gyermekem van, aki ajándék lett nekem szegény ember Karácsonyán, aki a fényt adja a még most is létező árnyékországban.

A mai napot is úgy csináltam végig.
Miközben majd' negyven kilót cipeltem fel kétszerre több emelet magasra, eszembe sem jutott az, ami még reggel, hogy alig tudok kikelni az ágyból; fáradt vagyok, erőtlen, tele fájdalmakkal, éktelen sebekkel a testemen, égő, szúró érzéssel a gyomromban. De aztán rám nézett Nonó "én" szemeimmel és minden elpárolgott, minden ment újra, olyan természetesen és szépen, mintha nem lenne semmi sem.
Pedig van. Testem egész rendszerébe beleitta magát újra a rák. Most egy kicsit kegyesebb, de ugyanoly aljas formáját mutatja meg, én pedig felvettem vele a harcot. Tudom, hogy én leszek erősebb és megúszom pusztán gyógyszeres kezelésekkel, mert nem akarok sugarat. Az én sugaram itt fekszik mellettem, édesen alszik, nyugodt, kiegyensúlyozott. Boldog mosolya, mellyel minden nap megajándékoz, itt lebeg szemeim előtt.
Nem tudom, fogok-e aludni, hogy ma sikerül-e végre, vagy megint a fájdalom nyer teret, de most éppen azt érzem, amire akkor gondoltam, mikor Tündinek mondtam ott, a gangon, a széken ülve, akár egy vénasszony élete derekán, hogy holnap ha felkelek, bele kell magam vetni a dologba, a munkába, mindegy mibe, hogy el ne hagyjam magam. Mert azt nem lehet. S gyermekem miatt, nem is akarom...


4 megjegyzés:

  1. Tündéri a kisfiad, Neked nagyon drukkolok, sok erőt kívánok.
    Erika

    VálaszTörlés
  2. Édes Drága Virág, már úgy vártam, hogy írj. Sokat gondoltam Rátok.
    Bár küldhetnék Neked mindent, amit szeretnél, amit adni tudok!
    Kívánom, hogy tudj aludni, minden éjszaka, és minden reggel mikor felébredsz egyre több erőd legyen. Legyőzni azt, és legyőzni a fáradtságot, a fájdalmat... hogy minden reggel TE győzz! A szerelem, a szeretet, a boldogság...
    Kívánom Neked! Tiszta szívből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm Neked Betty!!! Valójában nem is gondolok másra, mint arra, hogy én győzök! Hogy is lehetne másként? :) van kiért, van miért, most már többszörösen! Ölellek.. <3

      Törlés
  3. Köszönöm, köszönjük Erika! Az erő velünk van :)))

    VálaszTörlés