Ördöglakat

Na, ma kipanaszkodtam magam rendesen..
Alig vártam, hogy leérjünk végre, nem csak azért mert hulla fáradt voltam, vagy mert már ketyegett az óra és ennem kellett volna, vagy mert iszonyúan feszült a hólyagom, esetleg mert amúgy is szakadt az eső, s gondoltam, jobb lesz végre a szobában, hanem pusztán sok volt az út.

Kettő előtt be sem csekkolhattunk, még csak szóba sem álltak velünk, mi meg mehettünk a Lidl-be valami CH után nézni. Már akkor stresszeltem magam, hogy idő van, idő van - ezt a muszáj pontosságot utálom az IR-ben.
Kaja után, mint a jól lakott napközis, aludtam a kocsiban majd egy órát. Zorán és az eső kopogása altatott el, no, meg hogy fáradt voltam.
Kettőre vissza is értünk a szladiba, de közölték velünk a szobánk még nincs kész..
Remek. Lassan uzsi, igaz, joghurt lesz, az meg a tatyóban.
Aztán elindultunk a lakunk felé. A melléképületbe..

Nem tudom, én azt vettem észre, hiába foglalunk "jobb" szobát, valahogy a magyarokkal mindig kitolnak, vagy pusztán hülyének nézik őket. Jelen esetben minket..

Retró épület szép zöldre festve.
Amikor a liftet megláttam, már éreztem, két dolog történhet. Vagy a szoba szuper csúcs lesz és leesik az állam, mert most kivételesen pont olyan, kint a képeken, vagy über gáz.
A lift a régi bérházak felvonóit juttatta eszembe, talán ez is olyan régi lehetett. Az hagyján, hogy szűk, de az ajtajai csak két kézzel nyithatóak, vagyis ahhoz, hogy a bőrönddel beférj, tornázni kell; két kézzel megtámasztani és könyörögni a bőröndnek, sétáljon be, vagy terpeszben állva kitámasztani, és a lábak között becsempészni a táskát.

Két ember is csak heringre hasonlíthat, ahogy egy konzervdobozban feszülnek, olyan kicsi a hely. Na, de működött.

Amikor beléptem a szobába, melynek ajtaját már félve nyitottam ki, tulajdonképpen hármat léptem és máris a szoba másik végében voltam. Szekrény szinte semmi. Egy fesülködő asztal ugyan van, csak azt nem értem, miért oda szerelték a hajszárítót. A fürdőben meg egy konnektor sincs..

Ekkora mini LCD TV-t még életemben nem láttam, valószínű azért, mert nem is az. Nem mintha fontos lenne, itt az ember úgy sem nézi, de közel sem ilyen szobát íirdettek "superior" név alatt..állítólag kényelmes és meghitt, no és modern. Az ágyról még az én lábam is lelóg, ha nagyon kinyújtom. Hát, inkább jól összehúzom magam.. A meghittséget legfeljebb én tudom megteremteni, ha hozok némi tárgyat, ne visszahangozzon már a szoba. Kép nincs a falon, de legalább falfirka sem..

Felújított, az tény. Csak az ember ne nyissa ki az erkély ajtaját, vagy a szemét a kómásnál jobban..néhol egy logó vezeték, törött üveg, leharcolt teraszasztal, a medencéről nem is beszélve, ahol nem értettem, miért terül el a nálunk jól megszokott fű zöld, itt piros futószőnyeg, ami egészen körbe öleli. Így az eső után különösen nagy élményt ad, ahogy az ember papucsa cuppog, ha végiggyalogol rajta..bár Erikától megkaptam a választ, valószínű azért, hogy el ne csússzanak..végül is..

Ami különösen tetszik még, a fürdő eredeti hatása.. Kellő gondot fordítottak arra, hogy a felületre új csempe, járólap kerüljön, még a zuhanykabin is az, de hogy a tükröt, azt a sárga, kopott régit miért nem tudták lecserélni, ezt nem értem..azt már inkább külön egyedi dizájnnak vélem, hogy a tükör feletti három foglalatba nem sikerült egyforma izzókat tenni...

De végül is minden rendben. És különben is mit panaszkodom, itt vagyok a tengerparton..és még új karkötőt is kaptam, egy igazi horvát nemzetit..Amit a másik régivel jól át is raktam a bal csuklómra, s azt hiszem jobban járok, ha ezentúl nem hőzöngök, mert sem levenni, sem feltenni nem egy egyszerű dolog..amolyan ördöglakat..akár ez a hotel :))