Eljön az az idő, mikor az ember mindent képes bevetni ahhoz, hogy jobban legyen, meggyógyuljon, s hogy egyáltalán közelebb kerüljön álmaihoz. Én már ott tartok, hogy lassan mindenben hiszek. Azt hiszem, magamban kellene a leginkább.
Itt van mellettem legújabb szerzeményem, a lenmagos kenyér. Csomagban van, de mégis tudom, mert érzem az illatát, vagy inkább nekem szagát, mert valahogy bántja az orrom. De itt van, hogy legyen valami szénhidrát. Hogy megfeleljek a 160 grammos diétának, ami nekem inkább 140, és hogy a paleónak is.
Ugyanis azt tervezem, elhagyom az injekciót, azt, amitől most a lelkiek mellé még jobban szenvedek. Hangulatingadozások, magány érzése, "szarnak lenni" érzés, hőhullámok, alvatlanság, sírás, gyomorgörcs, idegesség..ezek járnak vele, s ezt kapom a TB támogatott gyógyszer mellé. Mert valahogy meg kell magam védeni az újabb endótól.
Nem akarok többet. Ebből nem. Mert ha így élek minden hónapban, mire eljutok oda, hogy elkezdjem a harmadik lombikot, totál kikészülök. Persze ezt sokan nem látják. Legfeljebb, aki meghallgatja éppen aktuális bánatom, vagy a párom, aki közvetlen közelről éli meg tehetetlenül az egészet. De legalább tudja már, mit kell tenni; nem mondani semmit, csak mikor elállt a szipogás, szorosan átölelni és hallgatva ölelni tovább..itt nem segít más..
De ahhoz, hogy az injekciót elhagyhassam, minden olyan tápanyagot is meg kell vonnom magamtól, ami hozzásegíti szervezetem a gyulladáshoz, vagyis minden fehér lisztet, cukrot, és most már a maradék magokból is jópárat, és a teljes tejtermék palettát..
Nem könnyű. Őszintén kimondva baromi nehéz. Nekem főleg, hogy imádom a kefírt, joghurtot, tejfölt, túrót. Nekem, aki már egészen jól megszokta, hogy betartja a 140-es diétát, hogy mit mikor és miből mennyit, s hogy a tizórai vagy uzsi nagyon jól eltelt egy joghurttal.
Most ez nincs, ez sincs.
Az első újabb sokk után drága kollégáim azzal térítettek magamhoz, és nyújtottak segítő kezet, hogy megleptek két paleós szakácskönyvvel. Tegnap este azt böngésztem, ötleteket gyűjtve. Néha tovább lapoztam, aztán vissza, majd a telefonban kutattam infók után, hogy összehozzam azt, amit az egyik enged, de a másik nem, ami nekem jó, és egyben megfelel mindekettőnek.
Még egyelőre nem jutottam ki az útvesztőből..most egy kicsit még el vagyok keseredve, s abban bízom, napok kérdése és megtalálom a középutat.
Ma a dietetikus is csak annyit mondott: Csak kitartást tudok kívánni hozzá, mert ez így nagyon nehéz..
Nekem mondja?!
Napok óta zöldséget eszem este. Mert a paleo szerint az a jó. És a dokinő is azt mondta, azt egyek már este, semmi kenyeret. De ha meg nem eszem kenyeret, nincs meg a CH, és akkor az inzulin is beindul..de annyi zöldséget képtelenség enni..arról nem is beszélve, hogy egy óra múlva kopog a szemem az éjjeliszekrényen..
A paleo sok gyümölcsöt ír, sok maggal és aszalt gyümölccsel, de a 160grammosban gyümölcsöt csak alig, azt se akármikor, a magokat szinte egyáltalán, az aszalt gyümit inkább soha...
A paleóban kevés a CH, viszont rettentő sok a zsír. Nekem pedig inkább kell a "több" CH és a kevesebb zsír. No, és a fehérje. De ha meg sok húst eszem, az sem jó..
Komolyan, kikészülök. Ma is olyan depi voltam, hogy majdnem öngyi lettem..
Nem lehetne csak egyszerűen úgy, hogy mindenki ugyanazt mondja, és vallja? Vagy hogy jó legyen úgy, ahogy éppen csinálom? Esetleg azt lehet kérni, hogy holnap úgy ébredjek, semmi bajom, nincs endó, sem inzulin, és a hasam is csak azért fogom, mert mocorog benne valaki...?
Ami pozitív.
Hivatalosan is fogytam három és fél kilót egy hónap alatt.
Kitartó vagyok, eddig még leteperhetetlen - bár lehet, ez csak percek kérdése csupán.
Holnap lesz a paleó boltban TOTU túró, és "tejföl".
Eszem megáll, hogy tojásfehérjéből is lehet "tejterméket" előállítani...!
Kíváncsian várom.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése