Bikák

Ma a korall piros ruhámat vettem fel, s úgy látszik ez a mai napnak nem tesztett, mert mint egy bikát, folyton ingereltem vele..

A kötényemet úgy összekentem, hogy muszáj kimosnom..igaz, legalább megvédte ruhámat a nagyobb adag csokoládé krémtől..elvileg ez a célja!

Erről jut eszembe, a formatorta alapja parádésan szétcsúszott, mert persze a hétnyelvű csokikrémet nem tettem be a hűtőbe dermedni..mintha nem ezerszer csináltam volna már..

A gyógyszeres adagolómat - fogalmam sincs, mert nem emlékszem, s kavinton nincs amúgy sem közte -, valamikor bedobtam a kukába, amiből persze kiborult az összes bogyó a vajas papírra, innentől kezdve maradt is ott..

Lesütöttem az új próba paleós kókuszos-áfonyás kekszet és hókiflit, amit meg sem kóstolhatok, mert nem fér bele a keretbe..jah, és Katámtól is biztos kapok, mert Őt meg nem hívtam, hogy kóstoljon..

De a nap csúcspontja a depósok szerelése! Hihetetlenül nem értenek semmihez, komolyan!
A jó múltkor - márciusban talán - szétment a hátsó kézmosó csapja, illetve még a falból is folyt hozzá a víz. Most sikerült megcsinálni.

Mondhatnám azt, jó munkához idő kell, de ez itt már elméleti szinten is megbukott..

A víz folyik belőle, azzal semmi gond, de a csap alá, jó, ha az ember egy vödröt is tesz, mert a szerencsétlenek olyan hosszú csapot szereltek oda, hogy tulajdonképpen bármerre forgatom azt, a víz mindenhova folyik, csak éppen a csapba nem..

Azért szívesen belelátnék a fejükbe, hogy mi játszódik le odabent, mikor fel sem tűnt nekik..

Eszem megáll, komolyan! De legalább jót röhögtem a nap végére... :)