''''

2016. május 13., péntek

Klíma

Eldöntöttük, hogy kell.
Mert csak pár évet maradunk, de akkor is. Hosszabb, forrón napokon, heteken azért csak átmelegszik a lakás. Ha pedig itthon leszek, már pedig itthon leszek, ne folyjon rólunk a víz, ha nem muszáj.

Gondoltuk, jönnek, egy kis szerelés, no, jó, fúrás, de legfeljebb másfél óra és kész. Addig én elleszek legfeljebb a hálóban, olvasok, kötök, ne adj isten, tanulok. Egy kicsit pakoltunk, én inkább csak néztem, kicsit fóliáztunk, hogy védjük a bútorokat, és jól elszéveltem a helyet, hova is kell majd mutatnom, a falra.
Jah..

Ehhez képest a lakás most úgy fest, mint egy kisebb - á, nem, simán nagy - terrortámadás után..
Én tök ügyesen rámutattam ugyan a helyre, hogy hova is legyen a kütyü, de ők meg tök ügyesen elmagyarázták, hogy az miért nem fog menni. Megértettem. De mivel klíma kell, meg az emberek is itt vannak, gondoltam, jobb lesz megoldást találni a dologra. Lett.

A gardrób, ami egyébként egy jól megtermett IKEÁs darab, amiről ugye tudni kell, hogy miután összeszereli az ember, legfeljebb nézni meg használni lehet, de tolni, mozdítani nem, mert hajlamos a szétesésre, most a nagyszoba közepén áll, üresen. Mert hogy tologatni kellett mégis, de hogy elkerüljük a szétesést, muszáj voltunk kipakolni. Igaz, én ezt is csak néztem, meg azt, hogyan mustrálják a színes bugyijaimat, melltartóimat.. Ebből a pakolásból fakadóan az amúgy is előretolt kanapé, még előrébb került - vagyis közlekedni esélytelen -, most tele ruhákkal, dobozokkal, a fotel szintén. S mivel a gardrób nagy, s így a benne levő mennyiség sem kevés, került a hálóba is. Ahol az ágy - ami megint nem kicsi - tele szintén ruhákkal - amikről tudom, újra kell vasalni őket -, fiókokkal.
A szőnyeget feltekertük, a mivel nem házibulira készülnünk, ennek ellenére a bútorokat is szerte-széjjel tologattuk, r-go legfeljebb lapjával férek el a maradék kiszorított helyen, vagy választhatok, és ülhetek órákon át - szerintem még három legalább - a kisstokin.

Nem tudom, meddig tart még, de nem, nem akarok inkább kimenni sem, hogy lássam a kupi hátán a port. Fúrnak, azt hallom, meg potyog valami, azt is, de jobb, ha nem tudom..
Meg abba sem akarok belegondolni, mi vár ránk a hosszú hétvégén, mert hogy pihenés nem, az biztos..

De nem baj, most széles mosollyal baromi erősen próbálok koncentrálni arra, milyen jó lesz nyáron a lehűtött lakásban lebzselni, csak most éppen szarrá fagyok, mert az ablak nyitva reggel óta, és hát jelenleg nincs seggrepesztő hőség, valljuk be...
Na, mindegy, koncentrálok...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése