Mindene megvan a Kicsinek, dobogott, ficánkolt rendesen, még pofátlanul hátat is fordított a dokinak, aki nem tudta megmérni jó ideig a redő vastagságát.
De mióta járok a kapcsolatanalízisre, különös szimbiózisban vagyunk Mi Ketten, s szavaimmal megsimogatva sikerült rábírnom, forduljon vissza, legalább csak egy kicsit. Vissza is fordult, aztán miután lemértük, ment is vissza játszani.
Kaptam jó pár fotót, ki is nyomtatott belőle a doki egyet, aztán kértem, adjon egy másikat is, mert ezzel hogy megyek haza, hiszen én ugyan látok belőle ezt azt, de más..!!
Aztán kaptam egy kétdés képet is, na, annak már baráti a külseje. Ott látszik szépen, hogy ki is van bennem, azt már bátran merem mutogatni!
A háromdés kép szép sárga ugyan, de most még jobban hasonlít egy űrlényre a Kincsem, mintsem emberre!
Persze én hiszek a dokinak, nincs ezzel semmi gond, meg ugye tisztában vagyok azzal is, hogy UFÓk nem raboltak el mostanában, idegennel nem háltam..
A héten megyek vérvételre és vagy hat nap múlva pont kerül az ü-re az ügyben, s kiderül az is, milyen nemű a bennem élő kis Élet.
Nekem vannak sejtéseim, ami szintén kicsit kalandos, de most hallgatok még róluk, mert meglepi és az eredmény jól fog jönni egy születésnapi tortához, amolyan kísérőként.. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése