Neked hogy hívják a nevedet? (1.)

Ha lányom lesz, akkor a neve Lili lesz. Vagy Lilla.

Ezt eldöntöttem, már legalább húsz évvel ezelőtt, de az is lehet, sokkalta előbb. Meg azt is, hogy lányom lesz. Mert én olyan lányos Anya vagyok (leszek), meg talán azért is, mert az én Anyukám olyan volt, aki nem volt anya típus, vagy legalább is engem valahogy nem tudott úgy szeretni, mint ahogy én szerettem volna, vagy ahogyan a bátyám szerette. Ezt nem csak kitaláltam, ez így volt, mások szerint is.

Aztán mikor rabja lettem a Gilmore lányoknak, akkor még jobban tudtam, nekem lányom lesz, mert én ugyanolyan jó kapcsolatot szeretnék a lányommal, mint Rory és Lory. Tele van a polcom is olyan Burdákkal, amikből sajtcetlik lógnak ki, jelezve hol vannak édes, igazi csajos cuccok, amiket biztos meg fogok varrni.

Az első gyermekem is lány volt. Tudtam, éreztem. Ahogy létezett bennem, ahogy egyáltalán létezett. Még akkor is, ha csak akkor tudtam meg igazán, mikor halott kis testét meg kellett szülnöm.

S tudtam azt is, vissza fog térni hozzám, hogy bepótoljuk az elmaradt időt, hogy ne higgyem, nem akart engem, s hogy végre rendbe tegyük az Élet dolgait. Azt gondoltam, kis szárnyaival fent repked, megy még pár kört, mert pontosan olyan nyughatatlan, mint az anyja.

Aztán mikor beültették a négy kis bogyót a hasamba, valahogy éreztem, van ott bizony lány is. S talán a legkisebb, a legutolsó lesz a legerősebb, és hogy Ő pont lány lesz, hiszen a lányok ilyen szívósak, akaratosak! Akár csak én!

Amikor megtudtam, csak egy maradt, tutira mentem! Sőt, még Motyogi is megerősítette bennem az esetleges kételyt, ott a három csík az UH-on, tehát kislány! Tudtam! - mondtam is nagyképűen!

És már nevén is neveztük. Lili. Lililak. Liliput. Lilibaba. Ahogy éppen kicsúszott. 

A 13.heti UH-on a doki már kissé elbizonytalanított, mert volt ott a lába között valami fehér, de persze az simán lehet a köldökzsinór is! Csak is! - mondtam újra én, s ment tovább a Lilizés.

A hasbaszúrást nem vállaltam, így maradt a Prenateszt. Tudtam, annak tuti 100, mit száz, 1000 %-os eredménye lesz, vagyis mire jön a születésnap, addigra meglesz a torta krémjének színe is!

Azt hiszem, már kislány koromban kislányt akartam, talán mert nem is voltam igazán kislány kislány koromban. 

A több évnyi "szenvedés", akarás után úgy voltam vele, most már totálisan megérdemlek egy kislányt, mert az nekem kijár, megdolgoztam érte, s mert ez a kívánságom! S muszáj, hogy legyenek beteljesült kívánságok! S mert így 40 multán, megannyi tragédiával, lombikkal a hátam mögött, nem biztos, hogy lesz még egy gyermekem. Vagyis, mindezt levezetve, arról nem is beszélne, hogy mindenki ugyanígy gondolta, csak lányom lehet és kész!