''''

2016. június 10., péntek

Őszintén (2.)

Cseng a telefon.
Ismeretlen számos szám, rohanok hátra a kis műhelybe, végül is vártam, hogy a klinikáról hívjanak..
A kedves női hang közli velem, minden rendben, az eredményeim jók, semmi para, pánik meg pláne, mert minden beállított szűrő negatív. Ja, és kisfiút várok..

- Tényleg? - kérdezem vissza, s hallom kissé máris elszégyelt hangom, miért is vártam én mást? Próbálom palástolni első döbbenetem, pedig valljuk be, tudtam én, ott a lábak között bizony kuki van. De valamiért mégis reménykedtem..

Mosolygok, közben mondom, tudom, tudom, s fura ez az érzés, mert le akarom tenni a telefont, hogy feldolgozzam az első döbbenetet, mondjuk egy jól kiadott sírással; mi lesz most Lilivel?

Annyira akartam egy kislányt, annyira vágytam egy tündéri mosolyra, s hogy úgy szerethetem majd, ahogy engem Anyumnak sosem sikerült..
Őszinte leszek, lányt akartam..
Aztán, hogy nem lehetek hálátlan, hiszen annyi szenvedés, fájdalom és várakozás után mégis sikerült, s most minden rendben, szépen fejlődünk, én sem vagyok még tehén, és a rosszulléteket is megúsztam, tulajdonképpen gyönyörű várandósságom van!

Majd felhívom feltérképezve a kis család nagyját, de mindenki örül, boldog, s próbálom magam is meggyőzni, úgy sem tehetek semmit, meg hát sejtettem is.
A fejemben kavarognak a nevek. Hogy fogják hívni? Fiúnevet még nem találtunk, nem is kerestünk? Mit fog szólni a párom, lesz-e még hol aludnom, vagy kiteszik a szűröm a lakásból? :)

Aztán eszembe jutnak a copfok, hogy nem fogom én fonni a kis hajat, és a sok fodros szoknyából sem lesz semmi, s a sámlit sem látom már olyan tisztán, amin ott áll a kiscsaj mellettem, s kis kezeivel szaggatja a pogácsát, miközben tiszta liszt a kis pofikája..
Aztán, hogy tulajdonképpen van is már egy lányom, igaz, fogadott, de szeretni való, s aki szeretni fogja majd az én kisfiam is, elviszi játszani, altatja, ha éppen altatni kell, vagy éppen megeteti. Hogy majd testvéreivel, hiába "felek", egészen szépen fognak eljátszani a közös nyaraláson, vagy csak úgy létezni a hétköznapokon..

A pillanatnyi szégyenérzetem is elmúlik, mert teljes szívvel gondolok az én kis Kincsemre idebent, aki igazi kis vagány legény lesz a gáton, majd meglátom a kis kék zoknit, ami a hálóban lóg, s rájövök olyan édes! Hogy majd jól bezselézem a kis frizurát, ami tüsi lesz és szőke, a nadrág kantáros, a napszemcsi vagány, a póló meg úgy is focis. Hogy majd jókat rollerezünk, s én jól békén leszek hagyva, nyugi lesz, meg relax, mert Apa a fiával elmegy focimeccsre, s addig én nyugodtan kifesthetem a körmöm, beszáríthatom a hajam! S azért a varrógépet sem kell eltenni nagyon mélyre, mert a takaró legfeljebb nem rózsaszín lesz, hanem kék, a póló sem gyöngyös, hanem csíkos, és különben is, lesz egy okos, nagy fiam, aki kezdettől fogva engem fog imádni, ő lesz szerelmes belém, s öreg koromra is lesz, aki "behozza a kútról a vizet"!

Na, hát szóval az van, hogy végül fiam lesz...
S én már most szeretem, nagyon szeretem, és igen, alig várom, hogy itt óbégasson nekem, én pedig énekelhessem neki halkan, csitítón, altatón, hogy "boldog vagyok végtelenül, nem vagyok többé már egyedül! Itt vagy nekem védelemül, csak Téged nézlek szüntelenül.."



8 megjegyzés:

  1. hasonlo csalodottsagom volt...tisztan emlekszem..
    Szep kismama vagy!:) jok a fuk,en mondom:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tudom, valójában már semmi baj, minden rendben, alig várom, hogy itt legyen a karjaiban :)) puszillak és köszönöm! A boldogság csodákra képes :)

      Törlés
  2. Hihi...én is átéltem!Àlltam a kórházi folyosó végén az ablak előtt és kicsit elsirattam a kislányomat,aki fiú lett végül...de még milyen fiú!De jó,hogy fiú!Janikovszky Éva Örülj,hogy fiú c.könyvét ismered?Sok szeretettel ajánlom neked tanulmànyozàsra! Zé

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zé!! Persze, hogy ismerem! :))) a Párom csak a születésnapján tudta meg, hogy fiú lesz, amikor felvágta a tortát, és kék volt a krém :) na, azt az arcot látni kellene :)) de imádja! Neki vettem meg a Janikovszky könyvet :)) de boldogság van, cseppet sem kell aggódni :)) puszillak

      Törlés
  3. Ó, még én is emlékszem, megéltem mindent.:-) De komolyan én élem duplán a fiúsat, duplán a lányosat, hidd el az a láthatatlan kapocs a fiúknál is ott van, sőt...az olyan bensőséges! Tényleg csak anya fiú között jön létre!
    Nagyon csinos vagy! a torta meg szuper lehetett! :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anikó! Köszönöm a biztatást (is), de amúgy minden rendben, azért akkora gáz nincs :)) és már alig várom :)))

      Törlés
  4. szia Kedves Virág!
    Nekem is fiam van és úgy tud szeretni, mint senki más. És még azt tudom mondani, hogy nagyon érdekes fiút nevelgetni. Például látni azt, hogy mindenfajta nevelés ellenére bizony a zokni nem megy a szennyesbe, a rendetlenség alaptulajdonság, a wc tető nehezen csukódik le magától, stb. (Tisztelet minden kivétel fiúnak). És majd "lányszemszögből" tudsz neki beszélni a szerelemről, a nőről.
    Azt mondják egyébként, hogy a lányok az apjukat imádják inkább, a fiúk meg az anyukájukat. Szóval pont jó, hogy kisfiad lesz :)
    És sok szeretettel gratulálok!!!! :)
    Betty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Betty! Hát, igen, ez kihívás lesz, de bízom benne, hogy sikerül :) legalább is megpróbálom :) de egyre jobban örülök neki, hogy fiam lesz :) és olyan jó, hogy már érzem, ahogy mocorog bennem :) imádom :)) köszönöm!!!! Puszik

      Törlés