Kimenős tizedik

Ma kimenőt kaptam..
Huh, ez most így különlegesnek tűnik olvasva, de nekem az volt ez az alig fél óra is, hiszen már vagy másfél hete "bezárva" éldegélek.
Láthattam a depot belülről, be is gyűjtöttem némi tojást, hogy feltöltsem az idehaza megcsappant készletet. Meglestem kolléganőm elkövetett sütis tetteit, s magunkhoz vettük a kamrában jól lehűtött görögöt. Hazafelé még a klímás kimenő mellé járt egy mekis jeges kávé is, így azt hiszem teljes a mai nap boldogsága :)

Sőt, végre lyukat is fúrtunk a falba, így az amúgy "fúrás nélkül is helytálló" tappancsos ikeás tárolók is szilárdan tapadnak a falra. Végre telepakolhattam őket a várakozó tusfürdőkkel, samponokkal és egyéb fürdéshez, hajmosáshoz szükséges holmikkal, ezzel nyugodt éjeket támogatva!

Amikor ideköltöztünk, nem akartam szétfúrni a gyönyörű csempét, így jól jött a kék-sárga, szereld magad áruház újdonsága, miszerint legyen sarokelem, vagy sima, szappan- vagy éppen fogkefe tartó, azokat fúrás nélkül tudjuk rögzíteni a falra, egyszerű megnedvesített tapadókorongokkal..legalább is ezt hírdette a fáma..

Aztán nagyon hamar rájöttem, valóban így van, de ez az állapot két esetben áll fenn; 1. ha nem pakolunk bele semmit, 2. ha fel sem tesszük..

Először lelkes voltam. Feltettem, és nem csak csodálatosnak tűnt, hanem praktikusnak is. Órákig gyönyörködtem bennük, ha arra jártam, s áldottam a szemem, hogy észrevettem. Először csak a fürdőbe vettem ilyen szupertárolókat. Majd bátorkodtam a konyhába is, legyen helyük a nap, mint nap használt eszközöknek, hogy kéznél legyenek a teák és nespresso kapszulák, no és a szivacs se kallódjon csak úgy a mosogató szélén. Végül már mindent szuper otthonosra és főképp praktikusra szereltem, amiért hősiesen veregettem hol a bal, majd jobb vállamat.

Aztán egyik éjjel arra ébredtem, valami iszonyatos nagy zajt csapott. Azt hittem, betörtek..félkómás félhomályban történt botorkálás és feltérképezés után hamar kiderült, nem kell az otthonunk vagyonát megvédeni senkitől, csupán leesett a tusfürdővel teli tároló. Másnap visszatettem. Három napot bírt, pedig kivettem belőle két flakont. Közben leesett a sarokelem, s mire hazaértem, a sampon fele a lefolyóban végezte. Majd sorra jöttek a konyhai tappancsok is. Na, mentem is a "gazdaságosba", vettem ragasztót. "Nem fogsz te velem kiszúrni!" Hát, halottnak a csók. Talán egy nappal bírták tovább. Később az obiban próbálkoztam. Megragadtam egy kedves és sármos ott dolgozó fiatalember karját, hogy most te velem jössz, és mutatsz nekem olyan ragasztót, amitől még magam is elámulok, érted? Mutatott. Vettem egy csempére, fára, üvegre használható, totál brutál erős ragasztót, amivel állítólag tiplire sincs szükség, ha polcot szeretnénk..kicsit hitetlen voltam, de bíztam. Hibáztam.

Épp olyan szar volt, mint a másik, olcsóbb társa. Amikor már a harmadik tartó is újból leesett, ott hagytam, ahol van a fenébe..

De most, a mai nap mementójaként mind az összes elnyerte végleges helyét, csempe rongálás ide vagy oda, lyukat fúrtunk, aztán úgy odacsavaroztuk, hogy az isten se szedi le..

Azért bemennék az ikejába és egy kicsit kijavítanám némi rajzzal és szövegmagyarázattal az ottani képecskét...de csak barátilag persze :)