Gondoltam, ma úgy fog telni a nap, hogy reggel szépen felkelek, megcsinálom a reggelit, amit természetesen a teraszon fogyasztok el, majd munka képpen könyvelek kicsit, aztán mozaikozom, na, ebéd után pedig napozom, és süttetem a fenekem mindkét partját..
Ehhez képest már reggel úgy ébredtem - hajnalban is -, hogy kavarog a gyomrom. Bár megcsináltam a bacont, amihez virslit és medvesajtot akartam enni - jó, tudom, ez így igen furán hangzik, de azt kaptam ukászban, hogy sok fehérjét egyek, hát, így teszek :) -, de nem igazán esett jól. Legyűrtem, amit muszáj volt, de még a habos tejeskávé sem ízlett igazán.
Hét óra volt még csak, de hogy kihasználjam a kellemes reggeli levegőt, nekiálltam dolgozni.
A metró számlákat utálom a legjobban, mert azokat vagy hat felé kell bontani, s rendszerint össze-vissza vannak benne a tételek. Párom szokott gondolni rám, ő már - mintha csak neki kellene csinálnia -, a tisztítószereket mindig külön számlára kéri..
A többivel nincs bajom, ha az ember már benne van, rutinból kontíroz. Haladtam is szépen, aztán úgy tízre elmúlt az émelygés is. Király, gondoltam, lassan ebéd, aztán irány a nyugágy teljes nyugalma, ahol valami andalító zene mellett alszom egy jót! Persze..
Ehhez képest már reggel úgy ébredtem - hajnalban is -, hogy kavarog a gyomrom. Bár megcsináltam a bacont, amihez virslit és medvesajtot akartam enni - jó, tudom, ez így igen furán hangzik, de azt kaptam ukászban, hogy sok fehérjét egyek, hát, így teszek :) -, de nem igazán esett jól. Legyűrtem, amit muszáj volt, de még a habos tejeskávé sem ízlett igazán.
Hét óra volt még csak, de hogy kihasználjam a kellemes reggeli levegőt, nekiálltam dolgozni.
A metró számlákat utálom a legjobban, mert azokat vagy hat felé kell bontani, s rendszerint össze-vissza vannak benne a tételek. Párom szokott gondolni rám, ő már - mintha csak neki kellene csinálnia -, a tisztítószereket mindig külön számlára kéri..
A többivel nincs bajom, ha az ember már benne van, rutinból kontíroz. Haladtam is szépen, aztán úgy tízre elmúlt az émelygés is. Király, gondoltam, lassan ebéd, aztán irány a nyugágy teljes nyugalma, ahol valami andalító zene mellett alszom egy jót! Persze..
Bementem, megebédeltem - na, jó, ez túlzás, megettem az isteni finom zöldséges csibelevest, és egy cső kukoricát, majd elmosogattam, és... a ház falon, a terasz felső részén egyszercsak megjelent a semmiből két logó láb..
Eszembe jutott, hogy valamikor jönnek és végignézik a csöpögő teraszokat, hol kell javíani. Hát, nálunk is..
Drága alpinistáink épp akkor értek a mi teraszunkhoz természetesen, mikor ide kezdett sütni a nap..
Drága alpinistáink épp akkor értek a mi teraszunkhoz természetesen, mikor ide kezdett sütni a nap..
Na, hát így esett, hogy végül nem mentem ki napozni, csak néztem a néha arrébb kerülő lábakat, közben hallgattam néha egy rettentően kecses böfögést vagy éppen szellentést. Közben meg a "vazze", "ja, bazzeg", "jó lenne brunyálni", s hasonlókat.
Arra nem mertem vállalkozni, hogy kifekszem bikiniben. Nem tudtam eldönteni, elijeszteném inkább őket, vagy tovább időznének..
Bár ha belegondolok, azt hiszem, az égiek valahogy kegyesek voltak velem, mert bár a napágy így árván hevert odakint, nem nyögve karcsú termetem ádáz súlyát, de a napocska, az a drága, mosolygós elbújt a felhők mögé, s nem szaggatta szívem csücskét, hogy még sem tudok napozni..:)
Na, majd holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése