''''

2015. július 29., szerda

Örömtündér (8.)

Reggel már éreztem, ahogy kikeltem az ágyból, hogy fájnak a tagjaim. A combom, a fenekem, hasam, derekam, hátam és karom.
Istenem, hát, van izmom!
Miután megállapítást nyert ez a fantasztikus felismerés, valahogy könnyebben indult a nap is.
Basszus, még a fájdalom is jól esik, de az legfőképpen, hogy azt érzem, egy kicsit visszakapok valamit a régi Virágból. Ahogy lépkedtem, szinte éreztem, hol, milyen izom feszül. Az a legjobb ebben, hogy az ember ilyenkor azt gondolja magáról, miközben lépked, s minden lépést érez, hogy ő egy iszonyúan tökéletes alakkal megáldott nő, akinek a nagykönyvben megrajzolt izomzata van. Szép, szálkás, formás.
Ebben a helyzetben viszont roppant előnyős az, ha nincs a lakásban tükör. Mert akkor nagyon könnyen dől romba az elképzelt szépség. Na, most, nálunk van az előszobában tükör. Nagy tükör. Egészen nagy, földig érő tükör. Egyetlen szerencséje ennek a tükörnek, s ami miatt még nem tört pókhálósra, hogy az előszobában, közvetlen az ajtó mellett van. Így tulajdonképpen az ember elsuhanhat mellette, szinte menekülve kisuhanhat a bejárati ajtón, amit azonnal jól kulcsra is zárhat, annélkül, hogy szembe találkozna önmagával.
Ha ez megvan, akkor már csak a liftben lévő tükörnek kell hátat fordítani, és akkor mire leérek a 7-ről a -1-re, cseppet sem veszítek büszke mivoltomból.
Az autóhoz csak úgy ellibbenek hosszú szoknyámban, kecsesen beülök és gombnyomással kihajtok a garázsból. Tökéletes!
És mire a speedre érek, a következő órára, egy gyors öltözéssel - és itt megint csak szerencse, hogy az ott lévő tükröt és engem egy paraván választ el egymástól - Lara Crofttá változom, erős leszek, szép és még mindig izmos, vagyis még mindig nem kell kettétörnöm az idillt.
 
Kedves, aranyos, bűbájos teremtés. Törékeny, tökéletes alakkal, angyali hajjal és gesztenye szemekkel. Ártatlan lélek. Ha az ember ránéz, azt gondolja, ártalmatlan is. De a látszat csal! Ugyanis, nagyon kedves és édes külsője mögött egy rettentően kemény, röhögve kínzó személyiség lapul.
Esküszöm, alig várja, hogy amíg te nem figyelsz, addig ő tekerjen egyet azon az izén. Szerintem, ezzel álmodik az éjjel! Persze nem szól, hiszen mi poén lenne abban! Ugyan már! Te csak azt veszed észre, hogy minden testrészed, de szerintem testrésed is a következő rezgésnél úgy rándul össze, hogy legszívesebben összeszarnád magad. És akkor még, ha eddig tök fasza csajnak is érezted magad, tuti benyög néhány gyakorlatot, s mire rájössz, hogy nem tudod csinálni, vagy éppen a szemben lévő tükörben abszolút röhejesnek látod magad, felébredsz, hogy nem vagy te izmos szépség, de még csak szupervumen sem!
Te kiköpöd a tüdőd, alig élsz, tiszta víz vagy már, s nem elég hogy beszéltet, még hozzá is teszi; emeld, forgasd, magasabbra, ne hagyd abba! És teker...és közben mosolyog imádni valóan.
Mire az óra végére érsz, már nem hogy az izmaid nem érzed, de azt se, hogy vagy egyáltalán.
 
Aztán magamra rángatom ruhámat, s miközben próbálom összeszedni magam, ő szépen visszaváltozik a kedves, édes lánnyá, aki váltig állítja, mindezt csak értem teszi. El is hiszem neki, meg magamnak is próbálom bemagyarázni, hevesen bólogatva, máskülönben ki lenne az a hülye idióta, aki önmaga vállalkozna arra, hogy kínozzák!
 
Kegyetlen, jószívű, édes, és kemény. És én imádom! Mert ha onnan, ha tőle kijövök, izomfájdalmak nélkül is azt érzem, könnyed vagyok, szép, mert tettem valamit önmagamért! Elfelejtem a kínzást, a tekerést, a "bírod te még!" gondolatait. És már várom a következő órát!
 
Kétség sem fér hozzá, hogy ő az én Örömtündérem... :)
 
 

1 megjegyzés:

  1. En cardiora jartam, na nem ilyen ennyire kinzosra, de jo volt:) evek ota namaste yogazok, meditalok elotte utana, ez nagyon illik hozzam:)

    Hajra Neked!!!

    VálaszTörlés