''''

2015. július 18., szombat

Kilenc

Rá kell jönnöm, most hogy idehaza vagyok, szinte burokban élek. Alig érnek ingerek, jobbára azokat is magam csinálom. Jó, néha jön valaki, vagy telefonon beszélek mással. Kapcsolatom van a külvilággal a fészbúk, a messzindzser által, egy-egy levéllel, szöveges üzenettel, vagy postai csomaggal. Látok utcán embereket, az alsó szomszédokat délután zizegni. Gyermekeket focizni a pályán, autókat elsuhanni. Kb ennyi.
Lefoglalom magam, nem vagyok egy unatkozó típus. Sok mindenhez konyítok, sok mindenbe belekóstoltam már, sok mindent vagyok képes egyszerre csinálni.
Jelenleg ezek az ingerek érnek itthon.

Nyugi, csend, ha csak magamnak nem csinálok bulit.. Minap is betettem Marót Viki cd-jét, gondoltam kicsit feldobom a reggelt egy kis rock and roll-lal, "hallgassunk bele" céllal, csak épp fogalmam sem volt, a négy távirányító közül melyikkel kell hallkítani, így hamar gyorsan brutális zenebonát rendeztem, valószínű szomszédaim nagy örömére, s mindezt reggel hétkor..zengett a lakàs a "meghalok, ha rám nézel" daltól.. :)

Ma is csak annyi izgalom ért, hogy míg a papírokat rendezgettem odakint, a szél, az az egyetlen ami ma  éppen arra járt, belekapott az egyik számlába és levitte a szomszéd teraszára..
Tehát, nincs miért idegeskednem, bosszankodnom, ha csak a meleg miatt nem, de azért meg minek, elvégre nyár van, hadd tomboljon! A hűtőben mindig van friss limonádé, hűsítő dinnye, de bármikor össze tudok ütni egy könnyű zöldséges kaját, sütni husit, csinálni egy jó kis lecsót. Jut eszembe már szerdára palacsintát terveztem... Hozattam magamnak ilyen "norbis" cuccot, kiváncsi leszek, milyen fűrészporos sikeredik belőle!
Vagy hogy naponta háromszoror kell, ráadásul duplán ezt a "kellemetlen, de hasznos" bogyót feltuszkolon magamba, amitől az alvázam folyton "izgalmi" állapotban van..

Talán így könnyen vagyok, s könnyebb már a kilencedik napon is túllenni. Persze nem az a cél, hogy "túllegyünk" rajta, csak azon gondolkodtam, ha odakint lennék, abban az életben, amit ezelőtt nap, mint nap éltem, sokkal több olyan inger érhetne, amitől valószínű könnyebben húznám fel magam, szinte észrevétlen, de a fene egye meg, ma még a dinnyelevet sem csepegtettem le a földre. Hát, ez van :)


A nap elbújt. Dörög az ég. Jöhet a vacsi :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése