''''

2015. július 8., szerda

3/1

Reggel, mikor párom vitt a klinikára, mást se csinált, mint bosszankodott. Hol a dolgozók, a zöldséges vagy az idő miatt. Megértettem persze, mert sok mindenben igaza volt, de valahol mosolyogtam, s azon gondolkodtam el, az ember mennyire hajlamos a panaszkodásra. Szinte észre sem veszi. Vagy sokszor úgy gondolja, ez nem is panasz, inkább szókimondás, hogy ne maradjon belül. Ebben is van igazság, mert azért elég tág fogalom, hogy mi is tartozik a panaszkodásba.

És talán jobb is, ha sokszor kibuggyan a dolog, mint hogy odabent ragadjon, s akár belül rágva folyamatosan végül testi-lelki bajokat okozzon..
Édes volt, és jót mulattam rajta, bevallom. Valószínű máskor partner is lettem volna benne, hiszen nekem is akadt volna rá indok, már korán reggel. De most azt is kihagytam. S itt jegyzem meg, nagyon ügyes vagyok :))

Most iszonyú tudatosan még ezektől is próbálok tartózkodni, de azért elfordul, hogy felsorolásként, amolyan megtanácskozásként átbeszélek dolgokat magammal :)

Tudom, hülyén hangzik, de bírom, mikor altatnak. Mármint előtte azt a koválygó, kába érzést, ami full nyugalmat ad és olyankor ellazulva az emberből elillan minden minimális izgalom.

Igaz, most nem volt bennem semmi. Tényleg semmi. Csodálkoztam is rajta, de ez volt, na.
Úgy feküdtem fel az asztalra, mint aki pontosan tudja, mit kell tennie. Még nevettek is rajtam, mennyire tájékozott vagyok, az anesztes meg lebegtette a paksamétámat, "hát, akinek ekkora anyaga van, ne csodáljuk, hogy ismeri a járást!". A klíma ment, amiért most nagyon hálás voltam, szabályosan jól esett. Majd szokás szerint elméláztak a nevemen, cserélgették ide-oda, aztán a koromon és a vénáimon. Megjött F.doki is, "kezit csókolom Viktória" , s onnantól már nem emlékszem semmire :)

De a lényeg, s amiért ma különösen vidám vagyok, hogy 9 petesejtből 7 biztos befutónak látszik, ám az is lehet a 8.is befut, de a tutit holnap fogom megtudni :) kell ennél jobb hír? :) a kicsikék ott randiznak a petricsészében, rájuk zúdítva a férfitársadalom apraja-nagyja, nekem pedig már csak pár napot kell kibírnom, hogy végre magamévá tegyek belőlük néhányat!


Tőlem ma már jöhet bármi, engem nem tud semmi sem elkeseríteni, sem felbosszantani! :)
Boldogságos nap ez! :)
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése