Nehezen indult a nap.
Illetve nagyjából úgy, mint mostanában minden nap.
Hatkor ébredés, fürdés, aztán reggeli a teraszon. Amíg odakint emberi a hőmérséklet, addig kint vagyok. Ma egyig bírtam. Akkor már közelített az inkább afrikaihoz, de hát, belemerültem a munkába, meg hát, tudni kell rólam, imádom Afrikát, ezért megbeszéltem magammal, ha ezt az álláspontom továbbra is fent tartom, azonosulnom kell a szenvedélyemmel, tehát izzadok, mint állat..így volt.
Aztán bent folytattam tovább.
Most nagy munkában vagyok, ami még mindig titkos információ sajnos, de majd előbb-utóbb.. :)
Csak annyit tudok elárulni, ha valamit a fejembe veszek, azt megcsinálom. Ebben Éccsapára ütöttem, aki addig nem állt fel sosem valami mellől, ha készen nem volt, vagy éppen a kötelesség hívta, vagy mondjuk már kintről kopogott a szeme az ajtón az éhségtől.
Sokszor ilyenkor engem is úgy kell lelőni, lelökni a székről vagy az asztalhoz könyörögni. Most is így van, csak most a magam ura vagyok, enyém az egész lakás reggeltől estig, tehát azt csinálok, amit akarok megzavarás nélkül. Magamat meg mégsem akarom zrikálni..
Ma csendes napom volt. A tegnapi lázadásom már alább hagyott. Talán azért sem elevenítettem fel újra, mert telefon nem volt. Mármint leendő munkavállaló nem hívott. Munkakerülő sem. Azon is elgondolkodtam, lehet, előbb találnék munkaerőt a menekülők között, mint nálunk..nem veszik azok el senki munkáját...
Szóval ma abszolút nyugodt vagyok, teljes relax. Állok a ventilátor előtt, lebeg rajtam a ruha, közben úgy fordulok, ahogy a levegő áramlik, s rágóból lufit fújok. Mint aki be van lőve.
Meg sem hallottam, hogy nyomják a kapucsengőt. Ma nem vártam senkit, azt hittem, a kolléganő jött mégis.
"Nem veszünk semmiiiit!" szólok bele.
"Őőő, pedig csomagot hoztam. Nem ön a Kis Virág?"
"Hát, Virág az vagyok, de nem kicsi."
Aztán beengedtem. Szegény még keringett a lépcsőházban vagy tíz percet, elfelejtettem mondani neki, ez egy különleges ház, ha itt a harmadikra akar jönni, a 7-es gombot kell nyomni. De csak megoldotta.
Mosolyogva jön a legény, kezében egy kisebb csomag.
"De szép."
Mondja és nyújtja a csomagot.
"Tessék?" Nézek rá, mert nézem én is a csomagot, de én egyáltalán nem találom szépnek, legfeljebb a csomagolást, amin apró virágok vannak, de másért nem, főleg, hogy 6790 Ft-ot kell érte fizetni.
"Csak azt mondtam, mindegy hogy így Virág vagy úgy, de szép.."
Jah! Mosolygok, aranyos. Ritkán hallok ilyet, csak ki ne nyögje, hogy..
"Virágot a Virágnak" - tudtam!! nyögi ki, majd átadja a csomagot én meg a pénzt.
Ne is lássalak, gondolom oda, aztán csukom az ajtót.
A tesztek. El is felejtettem, hogy rendeltem. Terhességi. 10-es és 25-ös érzékenységű. Na, ettől leszek én is érzékeny, mert ilyenkor már kezdődik az agyrém. Pozitív vagy negatív? Egy csík, vagy kettő?
De utálom én ezt a stresszt! Inkább varrok tovább..
Illetve nagyjából úgy, mint mostanában minden nap.
Hatkor ébredés, fürdés, aztán reggeli a teraszon. Amíg odakint emberi a hőmérséklet, addig kint vagyok. Ma egyig bírtam. Akkor már közelített az inkább afrikaihoz, de hát, belemerültem a munkába, meg hát, tudni kell rólam, imádom Afrikát, ezért megbeszéltem magammal, ha ezt az álláspontom továbbra is fent tartom, azonosulnom kell a szenvedélyemmel, tehát izzadok, mint állat..így volt.
Aztán bent folytattam tovább.
Most nagy munkában vagyok, ami még mindig titkos információ sajnos, de majd előbb-utóbb.. :)
Csak annyit tudok elárulni, ha valamit a fejembe veszek, azt megcsinálom. Ebben Éccsapára ütöttem, aki addig nem állt fel sosem valami mellől, ha készen nem volt, vagy éppen a kötelesség hívta, vagy mondjuk már kintről kopogott a szeme az ajtón az éhségtől.
Sokszor ilyenkor engem is úgy kell lelőni, lelökni a székről vagy az asztalhoz könyörögni. Most is így van, csak most a magam ura vagyok, enyém az egész lakás reggeltől estig, tehát azt csinálok, amit akarok megzavarás nélkül. Magamat meg mégsem akarom zrikálni..
Ma csendes napom volt. A tegnapi lázadásom már alább hagyott. Talán azért sem elevenítettem fel újra, mert telefon nem volt. Mármint leendő munkavállaló nem hívott. Munkakerülő sem. Azon is elgondolkodtam, lehet, előbb találnék munkaerőt a menekülők között, mint nálunk..nem veszik azok el senki munkáját...
Szóval ma abszolút nyugodt vagyok, teljes relax. Állok a ventilátor előtt, lebeg rajtam a ruha, közben úgy fordulok, ahogy a levegő áramlik, s rágóból lufit fújok. Mint aki be van lőve.
Meg sem hallottam, hogy nyomják a kapucsengőt. Ma nem vártam senkit, azt hittem, a kolléganő jött mégis.
"Nem veszünk semmiiiit!" szólok bele.
"Őőő, pedig csomagot hoztam. Nem ön a Kis Virág?"
"Hát, Virág az vagyok, de nem kicsi."
Aztán beengedtem. Szegény még keringett a lépcsőházban vagy tíz percet, elfelejtettem mondani neki, ez egy különleges ház, ha itt a harmadikra akar jönni, a 7-es gombot kell nyomni. De csak megoldotta.
Mosolyogva jön a legény, kezében egy kisebb csomag.
"De szép."
Mondja és nyújtja a csomagot.
"Tessék?" Nézek rá, mert nézem én is a csomagot, de én egyáltalán nem találom szépnek, legfeljebb a csomagolást, amin apró virágok vannak, de másért nem, főleg, hogy 6790 Ft-ot kell érte fizetni.
"Csak azt mondtam, mindegy hogy így Virág vagy úgy, de szép.."
Jah! Mosolygok, aranyos. Ritkán hallok ilyet, csak ki ne nyögje, hogy..
"Virágot a Virágnak" - tudtam!! nyögi ki, majd átadja a csomagot én meg a pénzt.
Ne is lássalak, gondolom oda, aztán csukom az ajtót.
A tesztek. El is felejtettem, hogy rendeltem. Terhességi. 10-es és 25-ös érzékenységű. Na, ettől leszek én is érzékeny, mert ilyenkor már kezdődik az agyrém. Pozitív vagy negatív? Egy csík, vagy kettő?
De utálom én ezt a stresszt! Inkább varrok tovább..
ugye milyen kiszamithato a legtobb ferfinep?:)
VálaszTörlésKivancsiva tettel engem is.a parnaddal alszom , mondtam mar?:)nem, meg nem.:)
Ne stresszelj!! mondom en, aki hasonloan stresszel mindenen.De azert probalj meg ne.
Drága Ágnes, de ige, írtad, és már akkor is boldogsággal töltött el. Zavarba is hoz, nagyon jól esik, hogy így őrzöd, vigyázod! Stressz nincsm inkább izgalom... Ölellek! :)
VálaszTörlés