Ma egész nap itthon voltam.
Korán ébredtem, a párommal együtt, és a megszokás is felébresztett. 3/4 5 volt. Imádtam, ahogy bekúszott a hűvös, tiszta levegő. Még a takarót is magamra húztam mosolyogva, és úgy burkolóztam bele a hűvös habokba, mintha szerelem volna.
Reggel jött a telefon, először Katától, majd a kórházból. Csupa jó hírt kaptam, hiszen a 9 petéből 7 megtermékenyült és a 8. is úton van! Így az öt napos transzfert irányozzuk elő, de szombaton is készen állok. :)
A teraszra nem tudtam kitenni magam, csak egy kis rendet csináltam, mégse legyen csatatér. Talán holnapra minden felszárad, s kint tölthetem a napom nagy részét!
Az mindenesetre világossá vált, új virágokat kell beszereznem a ládákba, ezek a zöldek pedig mennek a kisebb kaspókba a fali rácsra. Jók lesznek ott is!
És hurrá, megtaláltam a zöld szélbékámat a szomszédos lenti kis kertben. Összeszedvén magam, lecsattogtam, de sehol senki. Így vissza, majd írtam egy levélkét, amit ráragasztottam az ajtóra, hátha visszakapom a kis pörgettyűt!
A kamra kezd magához térni, igaz, a depo beázott, de valahogy az sem érdekelt, hogy pontosan tudtam, a tulajok magasról tesznek rá. Mint ahogy az elmúlt öt évben is..a megérzésem bejött, jó magasról letojják... Nem baj, most nem mélázunk el ennek okán, na, meg azon, hogy az egyes emberi hozzáállások miként viszonyulnak tettekhez, ezt most én is magasról..
Aztán jött a telefon Pankától, ennek külön örültem, főleg, hogy éppen egy új és nagy dolog előtt áll.
Majd megjött Kriszta, meghozta az ebédet - már épp lyukadni kezdett a gyomrom, de úgy látszik, odaát meghallgatatott a korgás. A délutáni alvásból ismét egy telefon ébresztett, HPeti volt. Csilingelő, boldog hangja még most is cseng fülemben, s eszembe juttatja azt az igazságot, hogy idővel minden felhő elvonul, mindenki elnyeri jutalmát, a megfelelő boldogságot.
Ha ezeket összerakom, rá kell jöjjek, unalmas napom ellenére iszonyú jó napom volt, hiszen tele vagyok barátokkal, akik keresnek, hívnak, írnak, akiknek számítok, fontos vagyok még annyi év vagy éppen csend távlatából is!
Vasalni szerettem volna, de ma még letiltottak róla, majd holnap. Hát, valahogy nem bántam, az az igazság, mert nem füllött rá a fogam sehogy sem. Így minden tiltakozást elfogadva nagyon hamar lemondtam róla.
A tegnapi csalódásom is, amit egy fontos ember okozott, elillant. Igaz, erről magam is tehetek, mert miután levontam, amit kellett, nem keseregtem azon, ami történt, megpróbáltam inkább annak is a jó oldalát nézni.
Szóval, ma igazán jó és egyben könnyű napom volt. Még véletlen sem jöhetett közelembe semmi, ami felbosszanthatott volna. Igen, így könnyű nem bosszankodni, ha az emberrel csak jó dolgok történnek, főleg, ha tudom, már útban van a jégkrém, ami lehűti édességre vágyó torkom, gyomrom :)
Korán ébredtem, a párommal együtt, és a megszokás is felébresztett. 3/4 5 volt. Imádtam, ahogy bekúszott a hűvös, tiszta levegő. Még a takarót is magamra húztam mosolyogva, és úgy burkolóztam bele a hűvös habokba, mintha szerelem volna.
Reggel jött a telefon, először Katától, majd a kórházból. Csupa jó hírt kaptam, hiszen a 9 petéből 7 megtermékenyült és a 8. is úton van! Így az öt napos transzfert irányozzuk elő, de szombaton is készen állok. :)
A teraszra nem tudtam kitenni magam, csak egy kis rendet csináltam, mégse legyen csatatér. Talán holnapra minden felszárad, s kint tölthetem a napom nagy részét!
Az mindenesetre világossá vált, új virágokat kell beszereznem a ládákba, ezek a zöldek pedig mennek a kisebb kaspókba a fali rácsra. Jók lesznek ott is!
És hurrá, megtaláltam a zöld szélbékámat a szomszédos lenti kis kertben. Összeszedvén magam, lecsattogtam, de sehol senki. Így vissza, majd írtam egy levélkét, amit ráragasztottam az ajtóra, hátha visszakapom a kis pörgettyűt!
A kamra kezd magához térni, igaz, a depo beázott, de valahogy az sem érdekelt, hogy pontosan tudtam, a tulajok magasról tesznek rá. Mint ahogy az elmúlt öt évben is..a megérzésem bejött, jó magasról letojják... Nem baj, most nem mélázunk el ennek okán, na, meg azon, hogy az egyes emberi hozzáállások miként viszonyulnak tettekhez, ezt most én is magasról..
Aztán jött a telefon Pankától, ennek külön örültem, főleg, hogy éppen egy új és nagy dolog előtt áll.
Majd megjött Kriszta, meghozta az ebédet - már épp lyukadni kezdett a gyomrom, de úgy látszik, odaát meghallgatatott a korgás. A délutáni alvásból ismét egy telefon ébresztett, HPeti volt. Csilingelő, boldog hangja még most is cseng fülemben, s eszembe juttatja azt az igazságot, hogy idővel minden felhő elvonul, mindenki elnyeri jutalmát, a megfelelő boldogságot.
Ha ezeket összerakom, rá kell jöjjek, unalmas napom ellenére iszonyú jó napom volt, hiszen tele vagyok barátokkal, akik keresnek, hívnak, írnak, akiknek számítok, fontos vagyok még annyi év vagy éppen csend távlatából is!
Vasalni szerettem volna, de ma még letiltottak róla, majd holnap. Hát, valahogy nem bántam, az az igazság, mert nem füllött rá a fogam sehogy sem. Így minden tiltakozást elfogadva nagyon hamar lemondtam róla.
A tegnapi csalódásom is, amit egy fontos ember okozott, elillant. Igaz, erről magam is tehetek, mert miután levontam, amit kellett, nem keseregtem azon, ami történt, megpróbáltam inkább annak is a jó oldalát nézni.
Szóval, ma igazán jó és egyben könnyű napom volt. Még véletlen sem jöhetett közelembe semmi, ami felbosszanthatott volna. Igen, így könnyű nem bosszankodni, ha az emberrel csak jó dolgok történnek, főleg, ha tudom, már útban van a jégkrém, ami lehűti édességre vágyó torkom, gyomrom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése