Azon járt és jár az agyam, hogy annyira biztos voltam, annyira pozitív és erős! Annyira klappolt minden. A naptár, a Hold, a számok. Nem volt bennem fikarcnyi félelem, semmi negatív érzés vagy gondolat foszlány sem, semmi! S hogy ha ez most nem, ha mégsem, akkor nem tudom, valóban nem tudom, hogyan tovább.. Fogalmam sincs merre lépjek, mit tegyek még, hogy ne így legyen..
Pontosan be tudtam határolni a napot, az órát, mikor kicsit máshogy fájt a hasam, mikor kicsit szaggatva szúrkált. Csak akkor és ott szakadhatott meg valami. Csütörtök délután.
De aztán pénteken is fájt, mintha meg akarna jönni. És még szombaton is hányingerrel küzdöttem.
Aztán azon gondolkodtam, csak legalább méhen kívüli ne legyen! Csak azt ne, az nem hiányzik!
Mert emlékszem, mikor méhen kívülim volt, hányingerem volt, és a melleim sem fájtak. Mikor babás voltam, a melleim leszakadtak, de hányinger semmi.
És most ugyanaz. Nincs mellfeszülés, csak hányinger.
Azt gondoltam, csinálom tovább a teszteket. Megnyugtatom magam.
Ha már az Élet úgy döntött, most sem, akkor legalább lassan, ahogy halványul, ahogy szalad ki belőlem a HCG, legalább fel is lélegezhetek; nem méhen kívüli..
De a tesztek nem halványulnak. Két nap után sem. Egy kicsit mintha még..talán csak beképzelem.
A teszten továbbra is ott a második csík, cseppet sem halványabban, vagy elmosódva..
Ugyanúgy csinálok mindent. Szedem a gyógyszereket, vitaminokat, lövöm magam a vérhigítóval, és vigyázok.
Ha legalább el tudnék menni vérvételre, de ebben a hülye négy napos ünnepben még azt sem lehet!
Tiszta ideg vagyok, tanácstalan, meg hülye idióta is! Valószínű most rajtam röhög a blogolvasók sokasága is, hogy mi a fenét agyalok, miért nem ülök a fenekemen és várok. Szerdáig.
Szerdáig?! Ráadásul délutánig!!
Tudjátok mennyi idő az?? Sok. Nagyon, nagyon sok egy kétségbeesett harmadik lombikosnak!
En biztos nem nevetek....:((
VálaszTörlésJóóó, tudooom :) csak képletesen értettem :)
VálaszTörlésSzia, szerintem minden rendben lesz!!!! Nálam az első gyerkőcnél pozitív tesztelés után két nappal vérezgetés kezdődött, nagyon megijedtem, elrohantam dokihoz, uh-n megnézték, nem biztattak semmivel, merthogy lapos volt a petezsák, szívhangot nem láttak még, de befektettek a kórházba, hogy majd meglátják mi lesz, és hogy 5 nap múlva csinálnak újból uh-t... Szóval tudom én is, milyen, amikor csak várakozol, és nem tudod, mi van a kis magzattal... Én sem kívánom senkinek azt az 5 napot... DE! ÉREZTEM, hogy minden rendben van, éreztem az émelygést, és tudtam, hogy amíg émelygek, addig nincs baj... mellfeszülés akkor még nem volt, az csak később jött...
VálaszTörlésA vérezgetés pár napig még tartott, aztán megszűnt, végül eljött az uh is, és ott már rendben találtak mindent, rendesen összeszedte magát a bogyóka:) Szurkálás a hasamban nekem is volt, a dokim azt mondta, hogy az teljesen normális, magnéziumot ajánlott rá...Azóta már eltelt jópár év, a kis lapos petezsákocskából 10 éves szemtelen kiskamasz lett, jól megijesztett minket az elején, de minden zajlott ezek után:) Szóval, csak annyit a végére, hogy maradj továbbra is pozitív, MINDEN RENDBEN VAN ÉS RENDBEN LESZ!!!!!!
Kedves "Névtelen" :) jaj, megkönnyeztem soraid! A hitem és kitartásom a legnagyobb, és ezt viszem is magammal! Köszönöm soraid, jól estek! A saját történeted méginkább ad egy pluszt most nekem! :))) Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!! :)
VálaszTörlésDraga Viragom!
VálaszTörlésNalad semmi sem ugy alakul, ahogy szokott ugy altalaban. Mindig tartogatsz valami meglepit a dokiknak, miert pont most menne minden ugy, ahogy a nagykonyvben meg van irva? Ugyhogy tartson ki a lelkesedes, pozitiv erzes, nagyon szoritok! Es hat: gyakran a ledolt romok felett a legszebb virag fakad - kivanom, szivbol.
Mar csak egyet kell aludni! :)
Puszillak!
Napocs
Drága Napocs, igen, már ismersz :))) köszönöm szavaid, magamba zárom őket és úgy csinálok, ahogy kérted :)) ölellek, puszillak!!
VálaszTörlés