''''

2016. március 7., hétfő

Mindenen bőgnöm kell nap

Ma hisztis vagyok, vagy inkább nyűgös.

Már reggel, mikor ötkor felkeltem, csak müzlit voltam hajlandó a bögrébe önteni, majd arra tejet. Kizártnak találtam, hogy villás reggelivel szolgáljak magamnak.
A munka is nehezebben ment.
Először a Gilmore lányokat néztem meg, aztán meg az Abbeyt, utána meg már majdnem dél volt, tehát ebéd.
De az se ment igazán.
Sosem bírtam a kelkáposztát, gondoltam most mégis megeszem a tavaszi Minestronét, hátha kell a gyereknek. Nem kellett, neki sem ízlik..
Aztán később a salátát próbáltam letuszkolni a torkomon, úgy ahogy sikerült, de az sem volt az igazi.

Folyamatosan szenvedtem az emelygéstől, vagy inkább attól, hogy éppen emiatt nyűgös voltam. Meg aztán mindenen bőgnöm kellett.
Hol azért, mert nem volt kedvem semmihez, hol a bennem feszülő néma stressztől, vagy éppen azért, mert boldognak éreztem magam attól, hogy úgy érzem, van bennem "albérlő". 
Aztán kaptam egy kedves köszönő emailt egy korábbi torta miatt, hogy miként őrült a gyermek, na, ettől meg aztán végképp zokogni kezdtem, de a csúcs az volt, mikor a postás meghozta a rendelt teszteket. Záporeső.

Azt hiszem, ma megpróbálkozom egy könnyű vacsorával, aztán hamar ágyba dugom magam, mert jó lesz ha végre holnap lesz. Csak kialszom a mai sírós napot, meg holnap azt hiszem tesztelek.

ET+13, DPO 16 nap lesz.
Csak mutat már valamit. Vagy akkor holnap is bőgni fogok...? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése