Úgy lassan, észrevétlen, mindegy mikor, ha éppen ülök vagy vezetek? Torokszorítón, átitatva lelkem a boldogságtól? Némán, mosolyogva? Féltve, óvva, egyszerűen?
Ma nem vettek vért.
Ma ultrahangot néztek.
S mi a dokival ketten pedig egy aprócska pulzáló pontot, benn a 11mm-es petezsákban...
Most pihennem kell. Mert egy aprócska vérömleny ott éktelenkedik, s azzal vigyázni kell. Én pedig vigyázok. Jobban, mint eddig, mert csak az a pulzáló szívecske van szemeim előtt, ami most nekem a legszebb dolog az életben, s ami miatt most csak úgy némán, és egyszerűen kicsit pityergek...
Elàrulom,most màr ez így is marad!Örömünkben,aggodalmunkban,meghatottsàgunkban...vagy ha csak éppen eszünkbe jut...most meg miattad,még én is...de jó! Zé
VálaszTörlésÁtélem veled..örülök!!! Pedig már én négyszer túl vagyok rajta...de állítom, legszebb dolog az életben! :-)
VálaszTörlésJaj, nagyon hálás vagyok Nektek, köszönöm!!! :) hamarosan jövök :)
VálaszTörlésAZT írtad hamarosan jössz...és én várlak!!!Zé
VálaszTörlés