Boldogság

Hát, bevallom, nem vagyok feldobva.

Tegnap reggel titokban elmentem vérvételre, hogy mégis lássam, történik-e valami odabent. Történt.

54-ről 72-re ugrott a HCG, én pedig remegve lettem pillanatok alatt iszonyat boldog! A tesztek is határozottak lettek, s lőn csoda, a 10-es teszten sem kellett keresni többé a második csíkot!

Fura érzés volt így ébredni, lenni, kelni.

Boldog voltam. Szárnyaltam. Néha elbőgtem magam pusztán a boldogságtól, hogy igen, végre megint Anya lehetek, hogy végre így is Nő lehetek!

Amikor mentem a kórházba a vérvételre reggel, az sem érdekelt, hogy megint émelygés kerülgetett, ami miatt nem tudtam reggelizni, később ebédelni sem rendesen. Élveztem.

Bent azon imádkoztam, meg ne kérdezzék, miújság, mert tuti elbőgöm magam ott is. Olyan szép lett minden, olyan fényes és szép, még az a régi emlék sem fájt annyira, hogy éppen ma, pont két éve...

Izgalom sem volt bennem, mikor betelefonáltam, csak akkor kezdett dobogni a torkomban a szívem, mikor vagy öt percig némán vártam.

S mivel minden ítélet hirdetés előtt van egy kis szünet, gondoltam, ez nekem is kijár, ki kell bírom.

84.

Csak ezt hallottam, meg azt talán, hogy ez kevés, lassan nőtt, de hogy utána mi hangzott el, fogalmam sincs.

Még a szerdára emlékszem, meg hogy a gyógyszerek menjenek tovább, és a "szép hétvégét neked", aztán megszakadt a vonal.

Aztán már nem voltam boldog.

Csak sírtam.

Ahogy az autóban is, mikor elmentem vacsoráért a teszkóba. Hirtelen olyan sötét lett minden, olyan kietlen és hideg.

Most is fázom, és nem értek semmit.

Rohadtul sajnálom magam, s főleg rohadtul bánom, hogy boldog mertem lenni. Pedig tényleg az voltam. Úgy igazán, nem is tudom, mikor utoljára így, de két napig boldog.

Azt mondják, bízzak, hogy ne adjam fel.

De aki átment már megannyi számon, megannyi műtéten és fájdalmon, valahogy nehezen tud, meg hát, valahogy tisztábban látja a helyzetet. Reálisabban.

Ahogy én.

Most próbálok a következő napokra koncentrálni. Lefoglalni magam, s nem elfelejteni; veszélyes dolog a boldogság..az ember túl hamar érzi magát biztonságban..