Spinningeltünk (18.)

Spinning.
Gondoltuk, jó lesz nekünk hátul is. Megbújunk szépen, aztán ha le is esünk út közben a járgányról, nem tűnik fel senkinek, mi meg szépen összeszedjük magunkat annélkül, hogy nagyobb feltűnést keltenénk.
Az elképzelés ez volt, de hamar romba dőlt, mikor kiderült összesen hatan leszünk az órán, s egy sorba rendezve..
Így nem volt mit tenni, ezt el kellett vetni, s úgy csinálni végig az órát, hogy lehetőleg úgy nézzünk ki, jól bírjuk, nem tikkadunk és tök jók vagyunk!
Végül is azok voltunk. Nem tudom, hogy csak bennem-e, de bennem biztos volt néhány mondat, ami megfogalmazódott, mikor az oktató azt mondta, "akkor most megyünk a hegyre fel"..a végén én ilyenkor már csak gurultam inkább, azt képzelve, már rég felértem, és már lefelé tartok..
Vagy "tekerjünk az ellenálláson még"..tekerjen, akinek két anyukája van, örülök, hogy levegőt veszek..
De azért csak kibírtam. Kibírtuk.
Aztán jött a jól megérdemelt tízórai és mellé a tejes kávé. Hozzá egy jó beszélgetés, ami el is húzta és ki is töltötte a délelőttöt.

Viszont találkoztam egy új termékkel. Egészen felcsigázott, főleg mióta kétszer annyi időt töltök a boltban, hogy megnézzem mit is ehetek, mit is vehetek.
Egy szénhidrát-, glutén- és minden mentes tésztával lepett meg az élet pillanata. Ahogy néztem, hogyan úszik az a fehér ízé abban a zacskóban és löttyben, nem volt valami bizalomgerjesztő. Már a rizstésztától is kiver a viz, de ez vitte a prímet. Ha én látom meg valahol egy üzletben, talán valami tengeri herkentyűnek nézem és messze elkerülöm.
Kíváncsian vártam a fejleményt, főleg miután Kata közölte velem, állítólag borzalmas, de neki van egy otthon, odaadja. Egyre inkább úgy éreztem, nem akarom én ezt kipróbálni mégsem, maradjon csak ott nála!
Kriszta is jelezte, hogy kibontotta, leszűrte, de ha a közelébe is kerülök, semmiképp ne szagoljak bele, mert nem járok jól..s hozzá tette, olyan, mintha egy hal csússzanna le az ember torkán..
Majd csend következett, amiből arra következtettem, valószínű ételmérgezésben vagy egyszerű undorban már haldokolnak, s nem tudja megírni, milyen is ez az egyre rosszabb színben feltüntetett, vízből és kalciumból készült ízé..
De aztán megjött a válasz.
"..rosszul fogalmaztam. Olyan, mint a takony, ami lecsúszik a torkodon.."
Vagyis ehetetlen. De azért kedvesem felajánlotta ő is, csak hogy megszabaduljon a tartaléktól, hogy nekem adja a lasagne tésztát, próbáljam ki..
Próbálja a halál! Kell a francnak, nem veszem el a maradék kedvem az élettől! Maradok inkább a 8dkg durum tésztánál! Haj, de jó lesz az nekem, bármilyen kevés is! Megbecsülöm én a jót, kérem!

Így boldogan, szinte mosolyogva mentem a boltba, nem izgatott fel a csokis pult sem, a jégkrémes hűtő mellett is simán elsétáltam, s még meg is örvendeztettem magam egy csomag teljes kiőrlésű tortilla tésztával, kókusztejjel a kávéhoz, és egy glutén mentes kenyérrel. Ez utóbbit mintha megérzésre vásároltam volna, hiszen volt itthon egy zacskó update kenyér..na, most, erről a vacsora készítésénél derült ki, hogy full penész az egész..gratulálok!

Így maradt a gluténmentes kenyér, pár szelet párizsi, paradicsom és paprika. És nem is vagyok éhes! Hurrá!

Csak álmos. De az nagyon. És a sejhajom fáj leginkább, de majd megszokom. A tizedik spinning már meg sem kottyan majd :)

17. gyors

Az a helyzet, hogy most gyors leszek, mert konkrétan leborulok, mint a szivarvég, olyan fáradt vagyok.
De a mai napom iszonyú jó volt. Fogalmam sincs hogyan csináltam, de teljesnek érzem..

Már túl vagyok a vacsorán, s meglepően nagyon jól viseltem ezt a mai diétás napot. Még a tejeskávé sem hiányzott reggel, simán kibírtam. Egy kicsit shopingoltam a Norbis boltban, jól megnézve mindent, mi az, amit én "fel tudok használni". Találtam azért..

Holnap spinning a csajokkal!
Esküszöm, már alig várom! Szeretném érezni, hogy kiköpöm a tüdőm, hogy folyik a homlokomról a víz, hogy a mindenem csupa víz, hogy fáj minden tagom, s hogy majd alig tudok leszállni a cangáról! Végre, imádom! Ezt is! :)

Meleg az van, továbbra is, de kit érdekel, mikor minden halad szépen!
Tele vagyok adrenalinnal, tele vagyok erővel, közben meg kókadozom, mert ezt a bejegyzést is vagy egy órája írom..köp a maci, megyek aludni :)

Délután láttam meg, hogy frankón lemaradt a tegnapi posztból egy bekezdés, na, most ezt pótolom, és legyen ez elég mára!
Az élet szép, az élet szeret! :)

"Ezután be is vágtam magam az autóba, egyenesen a Kálvin téri "csodálatos" üvegpalotához, egy miniinterjúra, ezzel a 21 nappal kapcsolatban. Na, majd hétfőn a Kossuth Rádión jól megmondom a magamét! ;)
Szeretném leszögezni, hogy az, hogy most iszonyúan, nagyon, s még annál is jobban éhes vagyok, nem panasz! Ez tény! Egy kis ABC fél, de lehet háromnegyed hűtőpultját meg tudnám enni kenyér nélkül..simán, lelkifurdalás nélkül! ..sonka, párizsi, sajt, túró, tejföl..minden jöhet, nem válogatnék én, még azt se nézném, hogy lájt, most mindegyik lájk lenne :)
De félre az ábrándokkal, maradjunk a földön, csak semmi repkedés! Elvégre a vacsi még hátravan...
Azt hiszem, meg fogom én becsülni ezt a keveset is :))

Ui.: éhes most is vagyok, de elég lenne már csak a negyed pult is :)

Szívás (16.)

Gondoltam, ha már szembesültem inzulin értékeimmel, rásegítek az elkeserítő diétás jövőmre, s még mielőtt a doki kimondaná a sokkoló tényeket, elébe megyek mindennek, azaz a mai naptól elkezdem a 120grammos történetet..

Tegnap este még bevágtam a dinnyét, búcsút mondva az esti hűsítő fiomságnak.. Fogalmam sincs meddig bírom, mert ebben a melegben, hogy csak uzsira ehessek 30dkg dinnyét, már csak ez is elborzaszt! 30dkg. Ennyi, nem több, ami meg olyan kevés, hogy lehet jobb, ha az ember bele se kezd.

Szívás ez, nem diéta! De ha ez kell, hát, ezt csináljuk, nem igaz?

Hét előtt csak vizet ittam, s alig vártam, hogy a speed után megehessem szerény reggelimet. Kávé nélkül..tejes kávé nélkül. Az éltető tejhabos tejeskávé nélkül..
Nem tudom, érzékelhető-e ennek a ténynek rám gyakorolt lesúlytó hatása...

Tízig alig éltem. Mondhatni keleti szemekkel botorkáltam csak fel-alá az üzletben, még a munkához sem füllött a fogam. Szabályosan küzdenem kellett, hogy ne aludjak el!
Aztán végre megettem a joghurtomat, az uborkámmal és "A" tejeskávémmal!
Na, innen indult a napom...
Egyből felpörögtek, s még az indulás előtt ontottam magamból a sütiket.
Csokoládés-áfonyás, epres kókuszos, brüsszeli krémes, gesztenyés szelet, Rigó Jancsi és egy kis mandulás Zacher. 
Ha már én nem eszem belőlük, legalább másnak legyen jó :)
Nekem marad a saláta hússal, jól kiszámolva a szénhidrátot..

Ezután be is vágtam magam a kocsiba, és irány a Kálvin téri "csodálatos" üvegpalota, egy miniinterjúra, ezzel a 21 nappal kapcsolatban. Na, majd hétfőn a Kossuth Rádión jól megmondom a magamét! ;)

Szeretném leszögezni, hogy az, hogy most iszonyúan, nagyon, s még annál is jobban éhes vagyok, nem panasz! Ez tény! Egy kis ABC fél, de lehet háromnegyed hűtőpultját meg tudnám enni kenyér nélkül..simán, lelkifurdalás nélkül! ..sonka, párizsi, sajt, túró, tejföl..minden jöhet, nem válogatnék én, még azt se nézném, hogy lájt, most mindegyik lájk lenne :)

De félre az ábrándokkal, maradjunk a földön, csak semmi repkedés! Elvégre a vacsi még hátravan...

Azt hiszem, meg fogom én becsülni ezt a keveset is :))

Édes élet (15.)

Már tiszta izgalommal indultam neki a reggelnek. Ódákat "zengtek" erről a terheléses vizsgálatról, meg ijesztegettek is rendesen, aztán meg ott ültem a kényelmes fotelban - a fene tudja, az én lábam rövidebb vagy a szék volt magasabb -, és tökre nem értettem, mit vannak úgy oda ezzel az egésszel..?
Hoztam magamnak citromlevet is egy kis üvegben, a kishölgy kanalat is adott hozzá, hogy elkeverjem. Vettem egy nagy levegőt, és felkészülve a legrosszabbra, nézve egy darabig a bögrét nekiveselkedtem.
Valahogy az a gondolat volt bennem, mikor annak idején a tükrözésre mentem, és előtte pár napig üríteni kellett a gyomrot, a beleket, s milyen fantasztikus volt az a sós lötty, amit magamba kellett zúdítani három literrel. Emlékszem, egy teával próbáltam kissé elviselhetőbbé tenni a dolgot, aminek alapban volt egy kis íze. Na, most, annyit értem el, hogy azóta képtelen vagyok azt a fajta teát meginni, mert már az illatától is felfordul a gyomrom. Akár a sós cucctól, amit hősiesen bevallok, nem tudtam letuszkolni magamba. Másfél liter után úgy éreztem, ha még egy kortyot kell, én esküszöm körbehányom a WC-t, amit meg már csak azért sem akartam, mert otthon voltam..
Szóval, nagy lendülettel és levegővel, a legrosszabbra számítva elkezdtem inni. Két korty után azon gondolkodtam, most én vagy nem jó cuccot kaptam, vagy a tegnapi süti annyira betett, hogy nem is érzem. Édesnek édes, nem mondom, hogy nem, de minek emiatt nyavalyogni..egy szuszra lehúztam az egészet, még az alján levő maradt szirupot is kikanalaztam. A hölgy meg is kérdezte, mikor leraktam az asztalra, hogy "már meg is van?!"
Most mit szórakozzak vele? Nincs nekem időm ilyenekre, kérem!

A továbbiakban kissé csalódottan ültem a rákingcserben, de aztán megszoktam, hogy mára ennyi volt az izgalom. A táskámból kikandikált a szalámis szendvics illata, legfeljebb az borzolta a kedélyemet, semmi más, mert olyan éhes voltam, hogy azon gondolkodtam, ezzel talán a parkolóig bírom majd csak ki, de onnan az éhhalál gondolatával kell küzdenem egészen a depóig.
És persze a kávé..az még ami ott úszkált a szemem előtt, szép barna és fehér papírpoharakba, gőzölögve persze, rajtuk szmájli, és apró "haha" feliratok..

Valahogy a két órát is kibírtam, igaz a felénél már el akartam aludni, még olvasni sem tudtam, no, meg a három szúrást is viseltem. Aztán irány a kávéspult, gyorsan felmarkoltam az éltető folyadékot.

 

Most meg itt nézegetem az eredményeket, s persze, hogy beütöm én a szuperokos google-ba, de nem olvasok ki egyebet, mint hogy milyen arányokat kell nézni, meg kinek mennyi, nekem meg teljesen más. Bár szerintem, kicsit magasnak tűnik..

Egyből fel is mentem az egészségkonyhára, de ottan meg nem működik az olnine rendelés. Na, jól van, semmi gond, ma még maradok a dinnyénél, holnap meg megyek a gazdaságosba, aztán jól bevásárolok lassúból meg gyorsból, zabból, meg zöldségből, aztán majd' lesz valahogy...

 

Addig meg elteszem magam holnapra, kicsit elfáradtam, azt hiszem.

A torta sikerült, elvitték, talán már meg is ették, az összes dolgom megcsináltam. Holnap reggel vár az Édes Aranyos Csupamosoly Szadi edzőm, és egykor jelenésem van az Üvegpalotánál egy interjú miatt, de erről majd holnap :)

 

 

 

 

 

 

 

 

Sütinap (14)

Megint kezdődik a meleg.
Amíg otthon voltam, aránylag jól el is viseltük egymást, de itt bent iszonyat.
Szabályosan folyik a víz minden közösömben. Nyavalygás nélkül biztos nem én vagyon az egyetlen, ezért némán tűrők és viselek. Még ez a szerencsém.
Hiába kapcsolom be a klímát a műhelybe, az előkészítőben akkor is meleg van, amire csak rátesz a sütő is. Ennek ellenére ontom magamból a sütiket. Oly régóta most ettem először egy brüsszeli krémest, egyenesen rá a rántott csirkecombra. A legjobb fojtó :)

És még jól is esett. Nem foglalkoztam én a cukorral, szénhidráttal, inzulinnal meg pláne. Hogy lassú vagy gyors a felszívódás, és hogy mennyire árt magasról leszartam..
Rezisztencia szűrésre holnap megyek, azt hiszem egy darabig úgy is elegem lesz az édesből. Azzal ijesztegetnek, hogy tulajdonképpen cukorszirupot fogok kortyolgatni, de hallgatok a jó tanácsokra, viszek magammal citromot..

Megjött a véreredményem is. Egyenként néztem végig a vagy harminc tételt, és semmi különlegeset nem találtam. A TSH-m is 1,2 - nem is értettem, valamiért kiugróan rossz eredményre számítottam. Korábban már elbeszélgettem Dr. Google-val, és meg voltam győződve, itt a bibi. Jó, persze nem orvos vagyok én, mit találgatok, olvastam én már annak idején, mikor csak gondoltam, hogy méhen kívülim lehet, hogy a tüneteim alapján tartós tejet ne nagyon raktározzak be, azt' mégis élek!

Igaz, ma már kaptam egy kisebb szívrohamot, mikor hajnalban, amikor keltem, még félálomba tudtam meg, nem szombatra kell a formatorta, hanem szerdára. Ezt úgy félregondoltam, hogy olyan gyorsan régen mostam fogat, mint ma, az öltözés is hipp-hopp ment, nem kellett válogatni a ruhák közül, aztán indultam is be, hogy amit a speed utánra terveztem, azt még előtte megcsináljam, mert utána össze kell magam szedjem, ha nem akarok porrá égni az új megrendelő előtt. Azt meg ugye Virág nem engedheti meg magának, mert ez az élete és különben is fehér bőrű, könnyen leég..
Na, ebből kifolyólag úgy nekilendültem, hogy lesütöttem a jövő hetet is, s hogy még véletlenül se unatkozzak, munkaidő után lesütöttem pár mézes lapot is.

Tehát, ma abszolút elgurult a gyógyszer..van ideje ilyenkor az embernek panaszkodni? :)