Így könnyű a negyedik

Ma egész nap itthon voltam.
Korán ébredtem, a párommal együtt, és a megszokás is felébresztett. 3/4 5 volt. Imádtam, ahogy bekúszott a hűvös, tiszta levegő. Még a takarót is magamra húztam mosolyogva, és úgy burkolóztam bele a hűvös habokba, mintha szerelem volna.

Reggel jött a telefon, először Katától, majd a kórházból. Csupa jó hírt kaptam, hiszen a 9 petéből 7 megtermékenyült és a 8. is úton van! Így az öt napos transzfert irányozzuk elő, de szombaton is készen állok. :)

A teraszra nem tudtam kitenni magam, csak egy kis rendet csináltam, mégse legyen csatatér. Talán holnapra minden felszárad, s kint tölthetem a napom nagy részét!
Az mindenesetre világossá vált, új virágokat kell beszereznem a ládákba, ezek a zöldek pedig mennek a kisebb kaspókba a fali rácsra. Jók lesznek ott is!
És hurrá, megtaláltam a zöld szélbékámat a szomszédos lenti kis kertben. Összeszedvén magam, lecsattogtam, de sehol senki. Így vissza, majd írtam egy levélkét, amit ráragasztottam az ajtóra, hátha visszakapom a kis pörgettyűt!

A kamra kezd magához térni, igaz, a depo beázott, de valahogy az sem érdekelt, hogy pontosan tudtam, a tulajok magasról tesznek rá. Mint ahogy az elmúlt öt évben is..a megérzésem bejött, jó magasról letojják... Nem baj, most nem mélázunk el ennek okán, na, meg azon, hogy az egyes emberi hozzáállások miként viszonyulnak tettekhez, ezt most én is magasról..

Aztán jött a telefon Pankától, ennek külön örültem, főleg, hogy éppen egy új és nagy dolog előtt áll.
Majd megjött Kriszta, meghozta az ebédet - már épp lyukadni kezdett a gyomrom, de úgy látszik, odaát meghallgatatott a korgás. A délutáni alvásból ismét egy telefon ébresztett, HPeti volt. Csilingelő, boldog hangja még most is cseng fülemben, s eszembe juttatja azt az igazságot, hogy idővel minden felhő elvonul, mindenki elnyeri jutalmát, a megfelelő boldogságot.

Ha ezeket összerakom, rá kell jöjjek, unalmas napom ellenére iszonyú jó napom volt, hiszen tele vagyok barátokkal, akik keresnek, hívnak, írnak, akiknek számítok, fontos vagyok még annyi év vagy éppen csend távlatából is!

Vasalni szerettem volna, de ma még letiltottak róla, majd holnap. Hát, valahogy nem bántam, az az igazság, mert nem füllött rá a fogam sehogy sem. Így minden tiltakozást elfogadva nagyon hamar lemondtam róla.

A tegnapi csalódásom is, amit egy fontos ember okozott, elillant. Igaz, erről magam is tehetek, mert miután levontam, amit kellett, nem keseregtem azon, ami történt, megpróbáltam inkább annak is a jó oldalát nézni.

Szóval, ma igazán jó és egyben könnyű napom volt. Még véletlen sem jöhetett közelembe semmi, ami felbosszanthatott volna. Igen, így könnyű nem bosszankodni, ha az emberrel csak jó dolgok történnek, főleg, ha tudom, már útban van a jégkrém, ami lehűti édességre vágyó torkom, gyomrom :)

 

3/2

Jómagam már itthonról szemlélem  vihart. Odakint dübörög az eső, nem látszik a szemben álló magaslat sem. Prospero szórja villámait, a csatornák is oltják szomjukat. A fák a földig hajolnak, s most éppen a jég is veri a redőnyt. Gyönyörű, szeretem..

Bentről sóvárogva nézem, ahogy odakint a teraszon a szél széjjel tépi a megmaradt növényeket - tavasszal már egyszer megrendezte őket, konkrétan virágtalanított. Kimennék, hogy megmentőjük legyek, de nem sok esély van rá. Tök egyszerűen szarrá áznék, így is csupa víz minden. A csipeszeket széthordta szél, ha jól látom, kettő maradt a kosárban, az egyik forgó békámat is elvitte a drága magával. A műfű tocsog, a kis cserepes ledőlt, a grill is ázik, a cserepeim valahol lent lehetnek a kövön, csak épp nem látom. Még a szép, virágos tartójukat sem. Á, inkább nem úszom.

Most különben is vigyázni kell. A jobb petefészkem akkora, hogy akár le is szakadhat. Kocsányon lóg, esküszöm, így mondták. Vagyis nem ma kezdek el kenguzni..

A derekam leszakad és már a harmadik gyógyszer sem segít, de ez nem panasz. Míg vártam, hogy jöjjön az autó értem, addig sem panaszkodtam. Egy "jaj" sem hagyta el a számat, némán tűrtem sorsom, melyet rámmért a stimuláció.
Bízom benne, ennyi lesz az utóhatás, s nem feszíti nálam tovább a húrt.

Az eső csendesül.
Csak az ég szürke.
De nekem itt bent szivárvány színű minden, s ezt a színt viszem magammal holnap reggelre is, mikor a telefon érkezik.

Most lefürdök. Eszem valamit és a kanapéról bámulva nézem a lassan látható másik oldalt, a csendesedő vihart, majd kitárom az ajtót és beengedem a hűvös levegőt..

 

 

3/1

Reggel, mikor párom vitt a klinikára, mást se csinált, mint bosszankodott. Hol a dolgozók, a zöldséges vagy az idő miatt. Megértettem persze, mert sok mindenben igaza volt, de valahol mosolyogtam, s azon gondolkodtam el, az ember mennyire hajlamos a panaszkodásra. Szinte észre sem veszi. Vagy sokszor úgy gondolja, ez nem is panasz, inkább szókimondás, hogy ne maradjon belül. Ebben is van igazság, mert azért elég tág fogalom, hogy mi is tartozik a panaszkodásba.

És talán jobb is, ha sokszor kibuggyan a dolog, mint hogy odabent ragadjon, s akár belül rágva folyamatosan végül testi-lelki bajokat okozzon..

Édes volt, és jót mulattam rajta, bevallom. Valószínű máskor partner is lettem volna benne, hiszen nekem is akadt volna rá indok, már korán reggel. De most azt is kihagytam. S itt jegyzem meg, nagyon ügyes vagyok :))

Most iszonyú tudatosan még ezektől is próbálok tartózkodni, de azért elfordul, hogy felsorolásként, amolyan megtanácskozásként átbeszélek dolgokat magammal :)

Tudom, hülyén hangzik, de bírom, mikor altatnak. Mármint előtte azt a koválygó, kába érzést, ami full nyugalmat ad és olyankor ellazulva az emberből elillan minden minimális izgalom.

Igaz, most nem volt bennem semmi. Tényleg semmi. Csodálkoztam is rajta, de ez volt, na.

Úgy feküdtem fel az asztalra, mint aki pontosan tudja, mit kell tennie. Még nevettek is rajtam, mennyire tájékozott vagyok, az anesztes meg lebegtette a paksamétámat, "hát, akinek ekkora anyaga van, ne csodáljuk, hogy ismeri a járást!". A klíma ment, amiért most nagyon hálás voltam, szabályosan jól esett. Majd szokás szerint elméláztak a nevemen, cserélgették ide-oda, aztán a koromon és a vénáimon. Megjött F.doki is, "kezit csókolom Viktória" , s onnantól már nem emlékszem semmire :)

De a lényeg, s amiért ma különösen vidám vagyok, hogy 9 petesejtből 7 biztos befutónak látszik, ám az is lehet a 8.is befut, de a tutit holnap fogom megtudni :) kell ennél jobb hír? :) a kicsikék ott randiznak a petricsészében, rájuk zúdítva a férfitársadalom apraja-nagyja, nekem pedig már csak pár napot kell kibírnom, hogy végre magamévá tegyek belőlük néhányat!

Tőlem ma már jöhet bármi, engem nem tud semmi sem elkeseríteni, sem felbosszantani! :)

Boldogságos nap ez! :)

 

Überokos második nap

Na, ma bevallom, különösen nehéz volt, hogy ne szegjem meg a panaszkodós fogadalmat..
Ott kezdődött, hogy a piszoár azt mondta, kampec, s bár nem én voltam, aki feltakarította, hanem kolléganőm, aki korábban érkezik, csak háklis vagyok arra, hogy legalább ötödször kérek valamit, s az nem úgy van. De nem húztam fel magam, azért sem, meghallgattam, megtanácskoztuk, s kedvesen újra kértem hatodik alkalommal..
Aztán a kamra is szarakodik, amire most költöttem 160ezret. Igaz, meleg, fülledt idő van, s ez a trópusi meleg nem tesz jót egy majd' 20 éves műszernek. Minden zsörtölődés nélkül leolvasztottam, s kértem a csajokat, inkább a kis hűtőkbe pakoljanak be-, majd ki- napközben, ezzel is kímélve a nagy kamrát. Bízom, kibírja még ezt a pár napnyi meleget!

S lám, ma csuda nap van, mert kiderült, über okos vagyok..:)
Ezt a sütő hozta ki belőlem..
Minden oké volt péntekig, majd jött az E50-es hibakód. A piskóta mint az ázott szivacs, a pite sem akart megsülni még 1 negyed óra múlva sem..nem baj, símogattam, beszéltem hozzá, akár egy hülye idióta, meg  rányomtam még 15 percet. A füzetben a kódról semmi, gondoltam, ehhez már rendes manuál kell, nem elég itt az én tudásom, hívtam a szervizt. Kijöttek. A pasi megnézte, ingatta a fejét, láttam, nagy gondban van. Ő még ilyennel nem találkozott, majd néhány próba után megállapítást nyert a tény, miszerint semmi kétség, panelhibás. Parádés! A belső időzítő nem működik, így nem forgatja megfelelően a hőt. De semmi vész, garanciális, nem kerül semmibe! Tiszta szerencse, gondoltam magamban, újabb remek indok, hogy mosolyogjunk!
Tegnap - én épp klinikán voltam - kijött a Muki, majd kb. 5 perc alatt megoldotta azzal, hogy ez bizony mégsem panel hiba, ezt bizony én állítottam el..

Aha - mosolyogtam - hogyan is, könyörgöm? , majd mint a szép mesében, kitörölte a hibakódot, és fuss el véle..

Vártam azzal, hogy felhívjam őket, mert nem akartam durvulni, s legfőképpen nem akatam felhúzni magam. Ha már nekiindultam ennek a 21 napnak, végigcsinálom én, ha sírógrcsöt is kapok a végén, szépen csendben, magamban! Inkább lehűtöttem magam hideg vízzel, s némi sütögetéssel.
Majd felhívtam egy másik szervizt, ugyan már segítsen nekem, neki mi a véleménye erről..
Mosolygott. Hallottam, komolyan! Aztán azt közölte velem, ha én ilyen über okos vagyok, hogy ezt csak így el tudom állítani, azonnal alkalmaz, s holnaptól munkába állhatok náluk jó pénzért, mint szerviztechnikus.

Hah, nem véletlen jártam főiskolára... :)
Meg hogy ki csinálta, és jah, kérem azokat ismerjük, hát a vélemény...
Nekem is megvan. Ezek után. Aztán vele együtt nevettem. Tehettem mást?
A garanciát átvenni macerás, de ha nem jutunk dűlőre, segítenek. 

Oké. De most inkább mégsem telefonálok. Jámbor vagyok, és jó kedvű. :)

Szerintem máskor már totális agyvérzést kaptam volna, s szídnám mindenki anyukáját, de most valahogy meglepően nyugodt maradtam. Talán holnap, ha műtét után kába leszek, sima ügy lesz a beszélgetés..de semmi düh, semmi ökölrázás, csak nyugodtan, mint ahogy most is.

 

Katám azzal hívott, Ő is tud egy állást nekem, méghozzá a Róbert Klinikán. Oda keresnek steril asszisztens munkatársat a műtőbe. Végül is, abszolút közel lennék a tűzhöz, s szerinte megkereshetném azt, amit ott el is költök.

Imádsz Vikuci? kérdezte.

Hát, persze, Katinkám, szeretlek én is!

Jaj, de jó, mert 21 napig csak mosolyoghatsz, s nem mondhatsz semmi rosszat rám se..akkor most bármit lehet!

Minek az embernek ellenség, ha vannak barátai is, nem igaz? :)

Most pedig ebéd-vacsorázom, mert most van időm, és egyben lehetőségem is, hiszen este már nem ehetek semmit. Holnap ugye egy kisebb műtét vár rám.

Ma nem volt szuri, hurrá! :) Ma "szmájlit" kaptam a klinikán a stimulációs lapomra, csak orvosságot kell magamhoz vennem.
Holnap nagy nap lesz, kicsit elkábulok, remélve, megtalálják a vénámat, s leszívják az összes petesejtet!
Szorítsunk, hogy minél több legyen! :)

 

"Nevessek a Világ

játékai felett,

De ez a nevetés

legyen egy ölelés,

amennyel mindekit

magamhoz ölelek."

 

(Reményik Sándor)

 

 

Ezt az idézetet tegnap este Sz.Móni küldte át nekem, amiért hálás vagyok, és nagyon köszönöm!

Ezzel köszönök el mára, hogy megkezdjem a harmadik napot!

 

 



Dö först déj

Lehetne akár a második is, mivel tegnap sem "hibáztam", de akkor kezdjük a hétfővel.. :)

Valahogy már tegnap, ahogy a fejembe vettem, hogy végigcsinálom, egyszerűbbnek tűnt minden. Ma sem kellett különösebb erőfeszítés ahhoz, hogy ne bosszankondjak, mondjuk azon, dugó van, vagy hogy a jobbról érkező nem látja a saját macisajtát, s majdnem belém jött. Mosolyogtam, hát persze, mindenki lehet figyelmetlen, én meg örülök, hogy nincs torta a csomiban, ami a blokkfékre átrendződne kicsikét, s felemelt tenyerére, mellyel azért - ritka kivétel - elnézést kért, hasonlóképpen válaszoltam.
Még a kórházban a nem működő lift is kedvemre volt, ha már klíma jutott a kocsiban, kicsit megizzadok legalább a negyedikig. Így is lett, ki is pirosodott az arcom, üde voltam, és friss, akár a hegyi levegő.
Nem húzott fel az sem, hogy kiöntöttem a tejet miközben a krémet csináltam, és a lábamra folyt, elvileg letörölhető..a meleg ellen, no, meg, hogy ne tépelődjek a fogyó idő miatt, amit mások vettek el az enyémből, mert plusz bevásárlást kellett véghezvinnem a metróban, jégkrémet vettem  a kissé kitikkadt kollégáknak, s természetesen jó magam hűtésére. Legyek már jó főnök kicsit :) S még az amúgy máskor durcás pénztárosnő is olyan kedves volt, mint amilyen én vele. Elcsevegtünk a görög szavazásról, a kinti melegről, s hogy tulajdonképpen le van tojva az egész.
Meleg is volt/van, de hát, ez a nyár, mit lehet tenni. Az injekciók bekerültek az előhűtött tasakba, a pontos cím a waze-ba, majd a telefonok is el lettek intézve. Megvannak Lenke cukorvirágai is, egyszerűen imádom őket, mert szinte élnek!
Napi boldogságomhoz hozzá tett az is, hogy kolléganőmtől egy szuper görög kötényt kaptam, amit be is vetek, ha újra visszatérek a sütő mellé!
Apropó sütő..az is meg lett csinálva, de mondhatnak bármit, akkor sem úgy süt, ahogy korábban, Rational ide vagy oda, ellentétben az a lényeg, hogy működik, én pedig szeretem ezt az okos kis jószágot!
Vagyis simán ment minden!

Azt hiszem azért is volt könnyebb, mert már reggel az volt a fejemben, orvoshoz megyek, s valahogy azt érzem, most minden oké, s F. Doki esetleg megkérdi, ráérek-e szerdán?
Megkérdezte. Tehát, szerdán randizunk a műtőben, majd leszívás mind a 7 tüszőből, aztán hajrá peték, érjetek!

Most pedig itt ülök a teraszon, süt a nap, a gigantikus ventilátor ontja a hűvös levegőt. Előttem a frissen készített narancsos, citromos limonádé, odabent a főtt kukorica, s inkább élvezem a napsütést, mint hogy nekiálljak most könyvelni.
A hatos tűszúrás megvolt, tojok én rá, hogy fáj a hasam, lesz ez még így se!
Óra beállítva 22:30-ra, el ne aludjam az esti dupla szuris műveletet!

 És tényleg jó nap volt a mai! Így kellene élni és jobb lenne az egész Világ! :)