Sütinap (14)

Megint kezdődik a meleg.
Amíg otthon voltam, aránylag jól el is viseltük egymást, de itt bent iszonyat.
Szabályosan folyik a víz minden közösömben. Nyavalygás nélkül biztos nem én vagyon az egyetlen, ezért némán tűrők és viselek. Még ez a szerencsém.
Hiába kapcsolom be a klímát a műhelybe, az előkészítőben akkor is meleg van, amire csak rátesz a sütő is. Ennek ellenére ontom magamból a sütiket. Oly régóta most ettem először egy brüsszeli krémest, egyenesen rá a rántott csirkecombra. A legjobb fojtó :)

És még jól is esett. Nem foglalkoztam én a cukorral, szénhidráttal, inzulinnal meg pláne. Hogy lassú vagy gyors a felszívódás, és hogy mennyire árt magasról leszartam..
Rezisztencia szűrésre holnap megyek, azt hiszem egy darabig úgy is elegem lesz az édesből. Azzal ijesztegetnek, hogy tulajdonképpen cukorszirupot fogok kortyolgatni, de hallgatok a jó tanácsokra, viszek magammal citromot..

Megjött a véreredményem is. Egyenként néztem végig a vagy harminc tételt, és semmi különlegeset nem találtam. A TSH-m is 1,2 - nem is értettem, valamiért kiugróan rossz eredményre számítottam. Korábban már elbeszélgettem Dr. Google-val, és meg voltam győződve, itt a bibi. Jó, persze nem orvos vagyok én, mit találgatok, olvastam én már annak idején, mikor csak gondoltam, hogy méhen kívülim lehet, hogy a tüneteim alapján tartós tejet ne nagyon raktározzak be, azt' mégis élek!

Igaz, ma már kaptam egy kisebb szívrohamot, mikor hajnalban, amikor keltem, még félálomba tudtam meg, nem szombatra kell a formatorta, hanem szerdára. Ezt úgy félregondoltam, hogy olyan gyorsan régen mostam fogat, mint ma, az öltözés is hipp-hopp ment, nem kellett válogatni a ruhák közül, aztán indultam is be, hogy amit a speed utánra terveztem, azt még előtte megcsináljam, mert utána össze kell magam szedjem, ha nem akarok porrá égni az új megrendelő előtt. Azt meg ugye Virág nem engedheti meg magának, mert ez az élete és különben is fehér bőrű, könnyen leég..
Na, ebből kifolyólag úgy nekilendültem, hogy lesütöttem a jövő hetet is, s hogy még véletlenül se unatkozzak, munkaidő után lesütöttem pár mézes lapot is.

Tehát, ma abszolút elgurult a gyógyszer..van ideje ilyenkor az embernek panaszkodni? :)

Tanulság (13.)

Reggel sajgó fej. Már nem is csodálkoztam rajta, hiszen három napja gyötört. Az lett volna újdonság, ha nem fáj. A gyógyszeres fiók is kezd kiürülni, de talán mégiscsak csillapít valamit. Ebben hiszek. Aztán lehet, semmit sem hat, de ha meg nem veszem be, tuti azért fájna annyira, mint amúgy anélkül is, mert nem vettem be. Tiszta agyrém.
Az idő is eldönthetné már, hogy mit akar, most esik vagy süt? Az időjósoknak a legjobb, azt mondanak, akit akarnak. Elvileg már múlt héten jó időnek kellett volna lennie, ehhez képest végig szakadt az eső. Amivel semmi gond, hiszen biztos kell az a földnek, meg a termésnek, csak én utálom a párás levegőjét, mert semmi értelme a hajvasalásnak, két perc múlva bondorodik. Fasza.
De jó idő lesz, néhol felhővel, ami lehet gomoly is, ám sütni fog a nap, mint állat, csak jöhet eső, zivatar, oltári nagy széllel akár, de az sem biztos, csak egészen lehetséges.
Pályát tévesztettem..

A kedvem is a béka hátsója alatt volt ráadásul, valahogy megint elkapott ez a "semmire nem vagyok jó", meg amúgy is minek élek én egyáltalán hangulat. Csak némán nyeltem néhány könnyet, aztán többet is, majd megnéztem, mit mond mára az Angyalnaptár:

"Hallgassunk az Angyalok ösztönzésére, érezzük a vígaszt és a szeretetet, amelyet nyújtanak."

Így legyen..várom az Angyalom...

9:15-re kellett mennem csapolásra, s pontosan tudtam, addig semmit nem ehetek, legfeljebb víz, de még az éltető reggeli tejes kávé sem.
Semmi baj, kibírjuk a cél érdekében.

Alig vártam, hogy végre a negyedikre érjek. Az a hülye lift is alig akart jönni, én meg már kovályogtam, mint a chemotoxos légy, de határozottan lépkedetem félsarkú cipőmben, csini ruhámban, mint akinek az ég világon semmi baja nincs. Kimondottan sugároztam a boldogságot.
Vicces is volt, hogy két pasi úgy nézett utánam, miután kiszálltam a liftből, mintha valami bomba nő lépett volna ki eléjük valami reklámból, még az ajtó is becsukódott az orruk előtt. Én meg röhögtem a markomba, milyen kevesek is vagytok, hogy ennyivel meg lehet benneteket vezetni..

A kishölgy a recinél kétszer szúrta el, egyszer a nevem, aztán a TAJ számom, én meg már a szemeimmel úgy könyörögtem, hadd menjek már, mert ennem kell, kávé meg még jobban és a reggeli közel másfél liter víz már amúgy is szétfeszít, amit azért ittam, hogy ne szúrjátok szana-széjjel a karomat..de ő még váratott. Azt mondta, nem rögzíti a rendszer a választott csomagot, ezért egyenként kell bevinni a majd' 20 tételt. Király.
Én meg azt se tudtam, melyik lábamra álljak, hogy el ne cseppenjek.
Végre zöld lámpát kaptam, szinte úgy rohantam a csapolóba, de ott is várnom kellett. Mellettem egy pár ült. Olyan mélyen diskuráltak, hogy azt se tudták, ott vagyok.
A leányzó kezében néztem az üres gyűjtő dobozkát, s azon gondolkodtam, kikapom a kezéből és elrohanok vele a mellékhelységbe, bánom én, milyen név van rajta, nekem pisilni kell, de a leányzó megszólalt:
- Ja, nem tudom, de mé, én nem vagyok jó neked vagy mi?
- Nem ezt mondtam, cseszd meg, csak azt, hogy ne úgy vasald az inget, szárára felfele, hanem keresztbe, ahogy hajlik a karja..
- De nekem úgy nem áll kézre, meg jobban néz ki, ha nem pingvin vagy, hanem inkább állsz.
- De nem akarok állni, a faszért nem tudod megjegyezni, meg hogy vasalni  normálisan tudni olyan, mintha széllel szemben tudnál hugyozni.
- Akkor még se vagyok jó..
Mondta a kiscsaj, de szerencsére engem behívtak. Miközben vették a három ampulla vért, azon gondolkodtam, hogy kell egy inget szárára felfele vasalni? Meg keresztbe, ahogy hajlik a karja? Könyörgöm..
Aztán megkaptam az engedélyt végre a pisire is, szinte elélveztem, olyan jól esett. Enni akartam, de azért csak kivártam, míg kiérek a mosdóból, majd úgy tömtem magamba a rántottás szendvicset, mintha az életem függne egy falattól.
Függött is, mert egy fél disznót tudtam volna megenni, olyan éhes voltam.
A másodikon kinyílt az ajtó és belépett rajta a párocska. Épp nyeltem le egy falatot, mikor a csaj felém fordult és megkérdezte tőlem, én tudom-e vasalni..
Hirtelen azt se tudtam, mit mondjak, de rajtam kívül más nem volt a liftben, tehát tök egyértelműen kikövetkeztettem, hogy tőlem kérdezi.
- Hát, csak szárára felfele, olyan pingvinesen.
Mindketten rám meredtek, mintha azt mondtam volna, most bomba fog robbanni. Aztán egymásra néztek, majd újra rám. Kuss volt. Majd az ajtó kinyílt, én pedig kiléptem a -2.-en.

A mai tanulság:

Türelem játék

Azt hiszem, most kezd beállni a lábam. Most érzem, hogy leülni iszonyúan jó, s felállni annál kevésbé..mert olyankor vagy öt-hat percig úgy megyek, mint aki most kapott művégtagot. A combjaim mintha vasból lennének, merevek és kemények..az izomláz miatt a térdem sem tudom hajlítani..a párom is megkérdezte ma, mikor "mentem" le a lépcsőn, "te mit csinálsz?"
"Megyek, nem látod??" ..röhejes vagyok, na..
Hülyén hangzik, de imádom ezt az állapotot, mert legalább érzem, hogy vannak lábaim, hogy van a zsír alatt izom is, csak kicsit meg kell dolgoztatni. Dolgoztatom..

Frankó volt, hogy a tegnapi egésznapi fejfájás reggelre sem csillapodott, inkább erősödött. Most, hogy már nem kell annyi hormon gyógyszert szednem, csak hogy ki ne jöjjek a formából, meg a gyakorlatból fájdalomcsillapítókat kapkodok magamba. Tegnap vagy ötöt, felváltva hol hasra, hol fejre. Ma reggel is kettővel indítottam. Muszáj volt, bár sokat nem használt..de legalább meg kellett adnom az esélyt annak, hogy elmúlik. Ezúttal átvágott, mert nem múlt..

A közös reggeli a csajokkal - Dorkassal és Katával - külön jól esett. Imádom ezeket a reggeliket. Kicsit olyan mindig, mintha iszonyú jó volna minden, mintha habzsi dőzsi lenne, meg könnyű az egész reggel, és az ember elfelejti egy pillanatra, hogy vannak gondok, fájdalmak és bajok. Olyankor nincsenek..

Ma megint megkérdezték, hogyan csinálom..
Nem tudom. Csinálom és kész. Mert kell, mert menni kell tovább, s mert amíg az ember értelmet érez, addig mindig kell. Nem mondom, hogy nincsenek negatív gondolataim, de megprólálok mindig melléjük csempészni egy pozitívat. Vagy kettőt. Hogy merre billenjen a mérleg inkább. Elvileg Mérleg vagyok.
Az is előfordul, hogy ezek a pozitívak elég ostobák, vagy kissé hamisan szólnak. De mégis vannak.
Ez épp olyan, hogyha elültetünk egy fát, nem húzhatjuk ki minden nap a földből, hogy megnézzük, mekkorát nőtt a gyökere.
Az élet türelem játék. Ahogy a fájdalom is, s hiába énekelték meg, akkor sem lehet megmondani, mikor múlik pontosan..ki kell várni, s segíteni valami mással..

Bontsunk pezsgőt csajok... :)

Nehéz

Úgy voltam vele, tök jó, megint vagy két hét, mire egyáltalán fájni kezd a hasam, s még négy-öt, mire végre megjön..de majd legalább nem tart sokáig, mert alig lesz valami..
Ehhez képest, egyik pillanatról a másikra jött meg, s nem győzöm cserélni..
Igaz, Motyogi is megmondta, én sosem működöm papírforma szerint, amit nálam elterveznek, az sosem úgy alakul, akkor meg minek is csodálkozom?

Ma spinningre kellett volna mennem, de így ebben az állapotban kizártnak tartottam, hogy nekiinduljak a majd 30km egy helyben kerékpártúrának, arról nem beszélve, hogy leszakad a derekam, fáj a hasam és persze a fejem is rákezdett. Jó is ez az öregedő szervezet, minden nyavalyát megérez már! De sebaj, még nem titulálom magam vén szatyornak, még vannak érett petesejtjeim, igaz szépen lassan fogyatkozik az is, de majd csak elkapom valamelyiket!

Most pihi van, így is megkaptam, megint gyorsan vetettem bele magam a mozgás örömeibe, de nálam ezt máshogy nem lehet..a mai meg úgy sem sikerült ugye.. Párom szerint a méregtelenítés sem volt megfelelő, szerinte szóljak, hogy legközelebb jobban csinálják, mert akkor biztos nem morgok ennyit sem. Pedig nem is morogtam..
Sosem értem a pasikat, ha szólunk valami miatt, mondjuk már negyedszer, azt rögtön hisztinek titulálják, ahelyett, hogy elgondolkodnának, miért kell ennyiszer szólni. Pedig aztán ők is tudnak nyavalyogni, hisztizni, nyűgösködni is, csak ők ezt nem veszik észre. Persze, mert ilyenkor "mit kérsz drágám?", meg a csinálom, hozom, adom, viszem van, ami ugye meg természetes..na, sebaj, csak ilyenkor röhögök egyet, melyik is a gyengébbik nem?

A mai nap nem volt könnyű.

De betudom ezt a hormonoknak, a Mikulásnak, no, meg annak, hogy jön meleg, arra meg érzékeny vagyok..

Majd a holnap már jobb lesz :)

- Sírtál?

- Igen.

- Miért?

- Mert néha nehéz, akkor is, ha könnyűnek látszik, akkor is ha mosolygok..

- De azt mondtad erős leszel..

- Azt. De néha kell sírni, néha csak sírni kell, halkan, mert néha nagyon fáj, tudod..?

Elmaradt

Azt a sok hülyeséget, amit az ember össze tud álmodni..pedig csak dinnyét ettem..ja, nem, basszus, most jut eszembe, vettem egy sajtburbert. Na, biztos ez tett be nekem. A sok dinnye és barack után úgy látszik, ez is megterhelő..
Valamikor hajnali három után arra ébredtem, mit ébredtem, riadtam fel, hogy konkrétan hánynom kell. Felfordult a gyomrom, s hiába forgolódtam az ágyban, nem akart visszarendeződni a gyomrom. Aztán eszembe jutott, hogy azt álmodtam, terhes vagyok..még arra is emlékeztem, álmomban kettő tesztet is csináltam, ami full pozitív lett. De azt hiszem, a gyomor felfordulás valódi lehetett, mert kimentem a mellékhelységbe, hogy akkor most jól belehallózok a nagy fehér kagylóba.
Így utólag végiggondolva - mondjuk erre csak vagy egy óra múlva voltam képes - meg kell állapítsam, még a józan eszem is elment egy pillanatra, mert a szekrényből kivettem egy tesztet és megcsináltam..nem tudom, talán azt gondoltam, hogy az álom valódi, ha meg hozzá még hányingerem is van, akkor valaminek kell is lennie.

Volt is. Piros vér. Mert megjött.
Na, legalább eddig is eljutottam. Újabb időszámítás kezdődik, vagyis meg van az első lépés a sokadik végéből. Próbálom nem panaszként venni, hogy rettentően fáj a hasam. Már két sárgát is bevettem, estére tartogatom a harmadikat. Tiszta nyűg is vagyok, minden nehezebben megy.

Bár, ha belegondolok, az esküvői torta egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy azt se tudtam, hogyan fogjak hozzá.
Máskor már minden ilyen terv pontosan a fejemben van, de most nem rajzolódott ki semmi, hiába hívtam elő, még csak a negatívja sem. Állítólag csak én vagyok olyan hülye, hogy kimenjek a helyszínre, s megnézzem, milyen a környezet, a berendezés..de mivel rámbízták a tortát, és a marcipán "barna" színe adott volt, muszáj volt látnom valamit, és az is muszáj volt, hogy olyan legyen, ami nem kirí nem oda illőségével a teremből, hanem belesimul. Na, persze. A francnak kell nekem ennyire precíznek lennem, mert legfőképpen hülyének!!

Aztán megláttam a terem letisztult eleganciáját, a grafitszürke székekkel, kristyálycsillárokkal, fehér-ezüst díszekkel..puff..Tudtam, itt nem mutat jól a barna szín..egyáltalán nem mutat sehogy! dehát a megrendelő ezt kérte..a többit meg rám bízta. Imádom.. :)

Agyatlam vagy két napig. Gyöngyök? Kizárt. Strassz? Nem illik a burkolat színéhez, az arany meg a teremhez. Csipke? Jól mutatna, de a ruhán sincs, a teremben meg pláne. Szalag? Túl egyszerű, az nem én vagyok...ááá!

Aztán megérkezett a Söregi ezüst glazúrja, és ott robbant bennem valami, ami után már sínen voltam...és még tetszett is..

Na, ennek örömére jól megjött, s úgy kezdett fájni a hasam meg a fejem, hogy hazaérve bealudtam a kanapén..

Jelentem, ezért nem készült blog időben. Most se vagyok jobban, de egy nap eltelt és megyünk tovább.,

Én most fürdeni, hogy az éjszaka után felfrissüljek végre. Ebben segíteni fog egy tejes kàvé a remélem az is, hogy a fejfájás kikúszik belőlem :))