A tűsarok otthon maradt

..illetve a kocsiban.

Már otthon próbálgattam, melyik is legyen. Naná, hogy a magasabbikra voksoltam, gondolván, hadd érezzem magam má' egyszer magasnak meg vékonynak.

A ruhát is kitaláltam mit veszek fel. Romantikus frizurához a ruha is romantikus legyen, naná, hogy nem azt választottam.

Oké, hogy bővebb fazon, jól takarja a hasat, amit meg amúgy minek is takarnék el, főleg ha rendszerint estére úgyis minimum 5hónapos leszek, de egyszerűen amikor a tükörbe néztem, akkorának láttam magam, mint egy középkorú tehén. Az meg ugye jó nagy!

Így egy abszolút másik ruciban, laposban, és magassarkúval a hónom alatt indultam el az esti gálára; Terézanyu.

Ezer éve nem voltam, az meg hogy pályáztam is, számomra külön öröm. Nem mintha Aranytoll díjra számítottam volna, de unszolására végül mégis megtaláltam azt a történetet, ami beillett vagy inkább kilógott a "Kell-e a nőnek kimenő" témakörbe/ből.

Mert hát ugye, mit tom én kérem, milyen az gyerekeket nevelni, kipurcanni, meg aztán a háztartás, a férj és..tudjátok...

Na, de maradjunk a cipőnél ez majd egy másik történet :)

Csodálatos napsütés, a CD-n a rosso relativo az én drága Tizianómtól - konkrétan ezt az egy számát ismerem, itt a művészetbeli műveltségem jóval tágabb aspektust mutat, mert legalább a festőtől három képet is fel tudok sorolni -, mondanom sem kell letekerve tomboltam, persze egészen addig, amíg rájöttem, ha így folytatom a szép romantikus hajamból gyorsan kócos szénaboglya lesz, akkor meg minden szenvedtek vele ennyit a lányok a fodrászatban!

Tök jól elvoltam, a hasam sem fájt, légkondi meg van a verdában, mentem én a belvárosba kérem.

Tudtam, hogy a zserbó környékén esélyem sincs megállni, de azért szorgalomból, meg persze kényelemből  mentem két próbakört arra, közben rá-ránézve a másik ülés előtt heverő nyitott dobozra, amiben a szépen fénylő magassarkúm várta Hamupipőkéje 39-es lábait.

Néha még rá is mosolyogtam, "de jó is lesz téged viselni", de aztán muszáj volt figyelmem visszavezetni az útra, mielőtt halálra gázolok valakit, aztán mehetek a dutyiba, ahol még a cipőfűzőmtől is megfosztanak.

Az üres parkoló természetesen nem stoppolt nekem sehol sem, így gondoltam, elmegyek egy kicsit messzebbre, egy-két utcával arrébb. Aztán még két utca lett belőle, meg egy lámpa, egy kereszteződés, újabb két utca, és akkor már nem csak a parkoló miatt kezdtem aggódni, hanem hogy ha így folytatom, bepisilek, mert nem érek el sehova.

Szerencsémre az Október és Arany sarkán kifordult egy Smart, na, aztán oda rutinozd be magad Virág! Szervókormány, jól tanult módon első, hátsó tükrök szakszerű használata és páráám sikerült!

Oké, gyorsan parkolójegy - azért ilyenkor jó ez az okostelefon, aztán irány a toalett.

Majd kopogás az ablakon, ablak lehúz, idős bácsi, "á-áááááá kis hölgy nem lesz ez így jó, rálóg a hátsó a csíkra" mutogatta boltjával a húzott fehér volnal miliméteres takarását, "megbüntetik, aztán nem tud szép cipőt venni, mert a csekkre kell a pénz".

Ez volt a varázsszó..

Így pisi ide vagy oda, rutinoztam még vagy tíz percet, de csak fehérlett az a fehér vonal szép tisztán, egyenesen.

Akkor már szabályosan feszített a dolog odalent, s végiggondolva, hogy hányszor két utca, meg lámpa, meg kereszteződés vár rám, kicsit aggódni kezdtem.

Ránéztem a lábamra, majd a dobozra, amiben még mindig ott feküdtek a szép kis cipők. Vettem egy nagy levegőt:

"Maradtok ti ott, ahol vagytok! Jó lesz nekem a Méri Poppins!"

Ette fene, nem leszek én sem magas, sem vékony, viszont nem fogok bepisililni!!

Így a cipőket letakartam, majd egy gyors búcsút intve nekik végigszaladtam a kétszer két utcákon, a lámpán -persze a zöldet megvártam -, meg a kereszteződésen, meg a még két utcán, és nem is értem hogyan lett belőle még kettő, és beesve a zserbó szalonjába, "mindjá' regisztrálok de bocsánat nekem most rohannom kell" mondtattal már át is éltem egy kisebb orgazmust megszabadítva hólyagom a benne gyülemlő folyadéktól.

Míg az elveszített vizet pótoltam egy pohár másikkal megpihenve az egyik széken, azért kicsit irigykedve néztem a sorban betipegő magassarkús lányokat, ha egy kicsit előbb jövök, ha találok közelebb egy helyet, ha nem kell pisilnem..

De aztán megbékéltem én a sorsommal, elvégre úgy sem kell színpadra lépnem..