''''

2016. április 12., kedd

Helyet!

Miután sikerült az arcomat porrá égetni a napon, úgy gondoltam inkább folytatom a sütést..

Kizárt, hogy van ennél kisebb konyha, mint az enyém! S kizárt, van valaki még egy olyan hülye idióta, aki egy ilyen kis konyhában nekiáll süteményeket sütni.
De ha már egyszer a cukiban most nem dolgozhatok, mert ha igen, akkor meg nem állok, akkor emelem a tepsiket, tolom a kocsikat, s állok egész nap, meg gyúrok, nyújtok, így kénytelen vagyok magam lenyugtatására itthon termékennyé tenni magam, vagyis úgy csinálni, mintha dolgoznék..ehhez rohadtul értek!

Ha egyszer lesz egy házam, márpedig abból kiindulva, hogy inkább kétszer adok, mint kérek, sosem lesz, akkor külön konyhaszigetet akarok! Igen, nem szeretnék, ezúttal akarok!
Kezelt tölgyfa felülettel, mellette sámlival persze, ahova a kislányom majd felállhat, felette logó rézedényekkel, nagy fiókokkal, keresztszemes konyharuhákkal - ezek elkészítését, azt hiszem Napocska barátnőmre bíznám, lekenyerezve egy tálca krémessel -, zsaluzott ablakon belibbenő napfénnyel, az ablakokban fűszernövényekkel.
Szájenszfiksön!

Mindenesetre az biztos, ott tudnék csak igazán kupit csinálni, ott élvezném is a lisztes felmosást, meg főként a nagy helyet, ahol nyújtani tudok.
De most nem nyújtok. Legfeljebb keverek. A fejemben mindig valami újat. Egy receptből elveszek, egy másikhoz hozzáadok. Aztán, hogy belőle mi lesz, az abból derül ki, hogy a kedves vendég a kukába hajítja vagy visszajön, "nincs már?", vagy "mikor lesz még?"
Én bevallom, ezeket a kérdéseket szeretem jobban, mert akkor legalább tudom, van értelme kidobni egy-egy félresikerült darabot, ha mégis sikerül legközelebb!

De basszus, azért néha csak visszavágyom a kis cukrászműhelyembe, ahol most más "garázdálkodik"! Oké, ott csak rozsdamentes az asztal, meg márvány, a sütő ipari, s a falakról legfeljebb a tortakeretek és karikák lógnak a habverőkkel egyetemben. A nyarat csak légkondival lehet elviselni, zsalut az ablak még álmában sem látott, a fűszernövény meg konkrétan kirohadna a fémes víztől. De mégiscsak van hely!

Itt meg kérem...
Na, de sebaj, holnap megérkezik az új, mindent tudó, szuper robotgépem!
Igaz, azon még nem gondolkodtam, hogy újabb helyet vesz el, de piros lesz, mint a kávéfőző, vagy a négy szeletes kenyérpirító kérem! Kell ennél több?

..egy kis helyet kérnék a Kismamának.. :) 



4 megjegyzés:

  1. Drága Virágom, krémes nélkül is hímzek Neked bármit, amit csak szeretnél, akár konyharuhát is. :)
    Azért boldogan állok elébe a lekenyerezésnek is, nem vagyok én semmi jónak elrontója. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Napocskám, a krémes hamarosan érkezik, gondolom, a híre már odaért ;) addig meg jól kitalálom, mivel is terhellek majd le sosem létező szabadidődben :)))) puszillak!

      Törlés
  2. szia :)
    ide is írok, mert nem tudod, hogy előző írásaid megjegyzéseit is el szoktad-e olvasni, inkább ide is beteszem.
    Konyhából egyébként nekem sem elég. Még-még-még akarok polcokat, munkaasztalt, meg fiókot. Sajnos a falak már nem engedik :)

    Nem blogom volt, csak olvastalak, és időnként írtam is Neked és mindig válaszoltál :)
    Maradok és olvaslak és szeretlek és drukkolok Neked így ismeretlenül is.
    Sok-sok-sok szeretetet küldök és ölellek! :)
    Betty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Betty, el-el, csak néha későn reagálok :)) de itt vagyok, és örülök annak, hogy Te is itt vagy, újra! <3 :)

      Törlés