Csillagos ötös

Szóval az van, hogy nincs semmi..
Azon kívül, hogy most is éppen ver a víz. Persze felfoghatom én ezt úgy is, hogy legalább, ha eljön a valódi ötvenes klimax, már tudom, mi vár rám..

Ma egész nap az ágyat nyomtam. Már úgy feküdtem le este, hogy fájt a fejem. Valamikor éjjel is arra keltem, hogy ki kell botorkálnom a fiókos komódhoz, hogy lenyeljek egy algot. De az sem segített. Délelőttre már a fény is fájt, és úgy forgott a gyomrom, hogy két teljes kiőrlésű kisperec után feladtam a próbálkozást. Nem eszem.
Utána újabb, másik gyógyszer, s miután az sem hatott, "kimenőt" kértem, és aludtam.

S hogy mi van? Valójában fogalmam sincs, mert nem tudom. Már nem értem ezt az egészet, de csinálom. Fogalmam sincs mit, vagy hogy árt-e egyáltalán vagy használ. Senki nem tudja..

Szerdán úgy készültem a dokihoz, hogy megnézi az eredményem, megállapítja, kitartó vagyok, fegyelmezett, csak így tovább, s minden oké lesz, vagyis januártól jöhet a lombik..

Ehhez képest, megnézte az étkezési naplóm, majd azt mondta: szép, fegyelmezett, sőt, példa értékű, de fogalma sincs, mit fogunk tudni ebből kihozni..
- Ezt hogy érti? - kérdeztem.
- Úgy, hogy ha a leleteire nézek, felesleges minden egyes érték. Ugyanis ez az injekció, amit most kap, minden értékét elviszi a jó fenébe. Vagyis nem érdemes nézni a hormonokat, mert úgy sem azt mutatják, amit kellene. Ön most klimaxol, nincs petefészek működése, a tesztoszteron szintje is mínuszban van. Kívánja a szexet egyáltalán? Csinálhatunk terhelést decemberben, talán abból látunk valamit, de félek, tele lesz csillaggal. Igérje meg, hogy nem sírja el majd magát! Nem ön miatt lesz, hanem a szuri miatt. Pantomin lesz az egész..
- A sötétben?
- A koromsötétben. Ha meg elhagyjuk az injekciót, fél év, mire produkál valódi értéket. És visszajöhet az endo.
- Frankó - nyögtem ki - azt gondoltam, most ide jövök, végre kapok egy kis buksi simit, majd mosolyogva távozom. Egyszer végre, sok idő után.

- Buksi simit kap, mert ahogy csinálja, látszik, kitartó és nem hétköznapi, nincs miért megróni, és kitartást tudok kívánni. Aztán meglátjuk decemberben.

Mit is? De ezt csak magamtól kérdeztem, tudtam, nincs rá válasz.

Bevallom, elkeseredtem. Csinálok valamit, amiről fogalmam sincs, van-e értelme. Újabb időhúzás.

Azóta élem a napjaim. Valahogy nem érzem most azt a tolóerőt, ami korábban volt. Egyik napról a másikra vagyok. Hol erősnek tűnök, hol sírok.

Hallottam azt is, jól nézek ki, de látszik, hogy szomorú vagyok..

Olyat is, mikor fél órás spontán zokogás után őszintén jó kedvűnek, ragyogónak találtak..

Nincs most semmi sem. Csak a hétköznapok, s a hitem, hogy bírom erővel..egy kicsit még legalább..

Most

"Jól vagy?"
Ennyi jött ma a fészen..
Nem tudtam válaszolni. Ha olvas, már pedig olvas, akkor látni fogja, nem.
Nagyon nem.

Megint napok óta hatalmába kerít minden, ami nehéz, ami rossz, ami súlyos. Tartom magam, amennyire lehet.
De ma alig vártam, hogy négy után egyedül legyek. Míg mosogattam, a lesütött tepsiket, nem csak a csapból folyt a víz. Belőlem is.
Kitaszítva magamból minden boldogságot. Nem kellett senki sem. Sem vigasztaló szó, sem néma hallgatás előttem.
Elegem van. Egyszerűen kezd minden sok lenni, kezd megtelni a hócipő, és kiürülni a szívem.

Már 7 kiló mínusznál tartok.
Mostanában alig eszem, talán azért. Nem ízlik egy falat sem, s nem is tudom, mikor ettem utoljára jóízűt. Már a tejes kávé sem esik jól. Szinte az egészet kiöntöttem a mosogatóba.
Néha forog a gyomrom, akkor azért nem kell semmi, máskor meg egyszerűen nem jön az étvágy. Csak a hőhullám, hol alulról, hol fentről. Hirtelen, akár a cunami, elönt.
Ma is kétszer zuhanyoztam reggel..

Szabályosan semminek érzem magam. Képtelenül esélyésnek bármire, esélytelenül létezőnek.
Nézem az arcom. A ráncok alig látszanak. Ma is 34-nek néztek. Én meg csak mosolyogtam idiótán, ha tudnád belül már rothadok, csak túl sok bennem a tartósító, ezért nem bomlok..

Egykoron szerettem az életet.
Bármire képes voltam érte. Most meg azt várom, mikor csendesül el a nap..

A párom azt kérdezte, miért nem adom fel, ha ennyire szenvedek..
Nem érti, ha feladom, az életem adom fel, mert úgy már nem kell a létezés..

Negyven lettem..

Ha negyven lesz az ember, több mindenre kell már odafigyelnie..

Mondjuk, már reggel ne azzal kezdje a napot, hogy szívrohamot kap, mert majdnem elüti az autó ott, ahol egyébként korábban mindig körül nézett. Ennyi idősen már figyelmetlen, ugye..
Meg hogy ne felejtse el, másnap koncertre megy, amiről egyébként is hónapok óta beszél. Igen, ide kell a kavinton..mondta is Kata, én meg mondtam, jó, hogy Ő a fiatalabb, mert így mindig a nyomomban jár és tud figyelmeztetni.

Meg aztán az sem hátrány, ha van humorérzéke, mert így nem sértődik meg, ha sorban lebanyázzák.
Nekem van, szerencsére, s mivel az öniróniám is igen fejlett és rendszeresen gyakorlom is eme önsanyargatást, így tulajdonképpen megedzettem magam, tisztában vagyok azzal, eljött a "B" oldal.
Miután rongyosra hallgattam az "A"-t, élén a Brossal meg a NyuKidszOnTheBlokkal, jöhet a következő fejezet, csak kicsit hallkítva a hangerőn.
Mondtam is, nem kell nekem meglepi buli, öreg vagyok én már bohócnak :)

Iszonyú jó érzés viszont a sok jó barát, a sok üzenet és telefonhívás, az egy másik dolog, hogy ilyenkor alig haladok a munkámmal, de hát, ez van, nem nyávogok, meg amúgy is, van egy kis segítőm is, aki szépen követi utasításaimat, s tanulja a Virág-féle cukrászatot. Irigy sem vagyok, átadom én a tudást, s engedem is, hadd vegyenek le a vállamról, elvégre vén szatyorba nem pakolunk már sokat, mert leszakad a füle..

Ezért a mai vacsihoz - öt és fél év után sikerült azért :) - felvettem a fekete ruhám, na, nem azért mert gyászolom a múltam, hanem inkább, mert a fekete, mint tudjuk, az slankít, és ahhoz felvehetem a retro Beatles-es fülcsimet, így már totál jól festek, akár egy igazi dögös negyvenes.. :)

Jöhet az újabb 40 :)

Alvás előtt

Ma este konkrétan azt se tudtam milyen nap van. Simán úgy indultam az ágyba, hogy akkor holnap csütörtök..és totálisan megörültem, mikor rájöttem, még csak a keddet zárom le..
Valószínű olyan öröm volt bennem, mint abban a vendégben, akinek végül mégis elvállaltam a tortáját. Pedig majdnem nem. Mert utálom, hogy az utolsó napokban jut eszükbe, nekik torta kell, meg szép is, meg jó is, meg finom is, és az sem hátrány, ha én csinálom..mert én megcsinálom..mindig..mert hülye vagyok, pusztán azért..

Ma is hétig nyomtam. De valahol be kellett hozni a megint lecsípett délelőttöt, amit naná, hogy dokinál töltöttem. Most éppen megcsapoltak. Má' megint. De ha ez kell, hogy belém lássanak, akkor tessék, adom én a karom, kaszaboljatok!

Aztán bőgtem is. Most már ez sem maradhat ki a napi programból, akár sikerlistás is lehetne, olyan gyakori. Nem tudom, miért. Csak úgy jön. Nem kérdezi, akarom-e, meg azt se, van-e bajom. Neki ez tök mindegy!
Csak nekem nem.
De most klimax van, ezt kell szeretni.

Bírom az embereket, mert többségük jót mosolyog rajtam, pedig egyáltalán nem vicces, ha a műanyag flakont a falhoz vágom, vagy ha a semmi miatt zokogom vizesre a párnám. Próbálom könnyen venni, persze! Már amennyire lehet. Végül is, van egy jó oldala is; a legközelebbi, tényleges klimaxnál már nem ér meglepi. Mert nekem ebből is kétszer jár, kérem! Mint az endoból, a terhességből, az elvesztésből, a rákból..még jó, hogy a jobb az több azért.

Például holnap kezd az új kiscukrász nálam, akihez nagy reményeket fűzök, főleg hogy ezentúl nem kell esténként is bent dekkolnom, s így a második, otthoni műszak is hamarabb kezdődhet, no, és ne felejtsük, talán lesznek hétvégéim!
Igaz, ahhoz ma még szét kell szakadni, de no stressz, a fülembe ez ez izé, amit az akupunktúrás adott, állítólag oldja a streszt..úgy legyen, rajtam nem múlik!

S ha már az injekcióból nem kaptam felmentést, bízom benne, majd az ÁEK-ben kapok valami ellenjavallatot erre a magam számára is elviselhetetlen állapotra..
23:12..és akkor nyugovóra is tértem.. :)

Légy kreatív, oldd meg!

Tegnap voltam akupunktúra kezelésen, mert már ilyenre is járok.

Eljön az az idő,  mikor az ember mindent képes bevetni ahhoz, hogy jobban legyen, meggyógyuljon, s hogy egyáltalán közelebb kerüljön álmaihoz. Én már ott tartok, hogy lassan mindenben hiszek. Azt hiszem, magamban kellene a leginkább.

 

Itt van mellettem legújabb szerzeményem, a lenmagos kenyér. Csomagban van, de mégis tudom, mert érzem az illatát, vagy inkább nekem szagát, mert valahogy bántja az orrom. De itt van, hogy legyen valami szénhidrát. Hogy megfeleljek a 160 grammos diétának, ami nekem inkább 140, és hogy a paleónak is.

Ugyanis azt tervezem, elhagyom az injekciót, azt, amitől most a lelkiek mellé még jobban szenvedek. Hangulatingadozások, magány érzése, "szarnak lenni" érzés, hőhullámok, alvatlanság, sírás, gyomorgörcs, idegesség..ezek járnak vele, s ezt kapom a TB támogatott gyógyszer mellé. Mert valahogy meg kell magam védeni az újabb endótól.

 

Nem akarok többet. Ebből nem. Mert ha így élek minden hónapban, mire eljutok oda, hogy elkezdjem a harmadik lombikot, totál kikészülök. Persze ezt sokan nem látják. Legfeljebb, aki meghallgatja éppen aktuális bánatom, vagy a párom, aki közvetlen közelről éli meg tehetetlenül az egészet. De legalább tudja már, mit kell tenni; nem mondani semmit, csak mikor elállt a szipogás, szorosan átölelni és hallgatva ölelni tovább..itt nem segít más..

De ahhoz, hogy az injekciót elhagyhassam, minden olyan tápanyagot is meg kell vonnom magamtól, ami hozzásegíti szervezetem a gyulladáshoz, vagyis minden fehér lisztet, cukrot, és most már a maradék magokból is jópárat, és a teljes tejtermék palettát..

 

Nem könnyű. Őszintén kimondva baromi nehéz. Nekem főleg, hogy imádom a kefírt, joghurtot, tejfölt, túrót. Nekem, aki már egészen jól megszokta, hogy betartja a 140-es diétát, hogy mit mikor és miből mennyit, s hogy a tizórai vagy uzsi nagyon jól eltelt egy joghurttal.

Most ez nincs, ez sincs.

 

Az első újabb sokk után drága kollégáim azzal térítettek magamhoz, és nyújtottak segítő kezet, hogy megleptek két paleós szakácskönyvvel. Tegnap este azt böngésztem, ötleteket gyűjtve. Néha tovább lapoztam, aztán vissza, majd a telefonban kutattam infók után, hogy összehozzam azt, amit az egyik enged, de a másik nem, ami nekem jó, és egyben megfelel mindekettőnek.

Még egyelőre nem jutottam ki az útvesztőből..most egy kicsit még el vagyok keseredve, s abban bízom, napok kérdése és megtalálom a középutat.

 

Ma a dietetikus is csak annyit mondott: Csak kitartást tudok kívánni hozzá, mert ez így nagyon nehéz..

Nekem mondja?!

Napok óta zöldséget eszem este. Mert a paleo szerint az a jó. És a dokinő is azt mondta, azt egyek már este, semmi kenyeret. De ha meg nem eszem kenyeret, nincs meg a CH, és akkor az inzulin is beindul..de annyi zöldséget képtelenség enni..arról nem is beszélve, hogy egy óra múlva kopog a szemem az éjjeliszekrényen..

A paleo sok gyümölcsöt ír, sok maggal és aszalt gyümölccsel, de a 160grammosban gyümölcsöt csak alig, azt se akármikor, a magokat szinte egyáltalán, az aszalt gyümit inkább soha...

A paleóban kevés a CH, viszont rettentő sok a zsír. Nekem pedig inkább kell a "több" CH és a kevesebb zsír. No, és a fehérje. De ha meg sok húst eszem, az sem jó..

 

Komolyan, kikészülök. Ma is olyan depi voltam, hogy majdnem öngyi lettem..

Nem lehetne csak egyszerűen úgy, hogy mindenki ugyanazt mondja, és vallja? Vagy hogy jó legyen úgy, ahogy éppen csinálom? Esetleg azt lehet kérni, hogy holnap úgy ébredjek, semmi bajom, nincs endó, sem inzulin, és a hasam is csak azért fogom, mert mocorog benne valaki...?

 

Ami pozitív.

Hivatalosan is fogytam három és fél kilót egy hónap alatt.

Kitartó vagyok, eddig még leteperhetetlen - bár lehet, ez csak percek kérdése csupán.

Holnap lesz a paleó boltban TOTU túró, és "tejföl".

Eszem megáll, hogy tojásfehérjéből is lehet "tejterméket" előállítani...!

Kíváncsian várom.. :)