Amikor..

..amikor már a harmadik éjjel sem alszol, mert minden éber pillanatod az Övé, hogy neki jó legyen, neki ne fájjon. Mikor pontosan tudod, semmi baja, nem fájhat semmije, hiszen pár perce még szinte kacagva mosolygott rád, ujjaival fonta körbe ujjad, s neked ficánkolt minden mozdulata, de most mégis zokog, sír, majd megszakad, ahogy a te szíved is törékeny teste körött.

Mikor mindent megpróbálsz, de nem kell neki sem a melled, sem a tejed, sem a cumiból folyó fehér táplálék, semmi sem, ami tőled van. A te szavad sem vigasztal, a te hangod sem ér most semmit.

Mikor fogod, a mellkasodra szorítva, s míg Ő sír szárazon, a te könnyeid csorognak alá, némán, hogy nem tudod megetetni, hogy nem kellesz neki..pedig téged akar, rajtad csüng, a te ringatásod nyugtatja mégis lassan csendre, s a te karodban alszik el.

Mikor állsz a sötét szobàban, s homályos szemeid előtt a kinti városkép sárga fényei mosódnak össze, benned zakatol a fékezhetetlen önvád és mardos a kín, kevés vagy, itt is, s alig veszed észre, Ő már megnyugodva alszik a válladon, s talán azt àlmodja, a te melleden csüng, a te szavaid issza, s éppen olyan biztonság és nyugalom öleli át, ahogy benned, testedben, méhedben te magad ölelted alig két hónapja még..

A tej nem csak szívás (2.)

Na, szóval az van, hogy még nem adtam be a kulcsot..

Küzdünk, meg fejlődünk is persze!

Annyit mindenképp, hogy már nem ostorozom magam (annyira), amiért tápszert is adok a most már lassan nyolc hetes csibémnek.

A kisebb csomóból immáron kemény mellgyulladás lett, amire antibiotikumot kaptam, meg egy hetet, hogy javuljon, aztán vágnak..

Szépen dagadt a mellem, na, nem a büszkeségtől, hanem a csomó miatt. Fájt is rendesen, hősiesen bevallom, majd' beszartam! A vörös folt is egyre nagyobb lett, s jött, aminek kellett, láz, hidegrázás, gyengeség.

Persze olvastam dr. Google tanácsait, hogy szoptatás előtt meleggel, utána hideggel borogassan. Ennek csak a szoptatási tanácsadó mondott ellent, ő váltig állította, sőt, kérte, nehogy meleget tegyek rá, mert az csak jobban bellobbantja a gyulladást.

Nem tettem.. nem értek én a lovakhoz, maradok a tepsiknél, meg a piskótáknál.

Aztán a harmadik nap, mikor már csillagokat láttam, a mellem vöröslött, s üvölteni tudtam volna, úgy döntöttem, én bizony meleget rakok rá, most már tök mindegy, mi miatt megyek az ambulanciára, mert vagy most fáj, vagy holnap még jobban fog. Gondoltam, ezt már jobban elrontani úgy sem tudom, s láss csodát, a megérzésem bejött megint, mert már másnap jobb lett.

Mikor a csecsemőosztályon az ügyeletes megnézte és jól átmasszírozta, majd kifejte, már kimondottan javult a külcsín is!

..mióta ezt írtam, kiderült, hogy hatott a sok internetes gyógymód, nem kell vágni, legfeljebb csak jó pofát ahhoz, hogy küzdünk tovább..

Vagyis a fejést folytatom, tehát, azóta sem lettem tejcsárda, de mint kiderült, ebben közre játszik az alacsony prolaktin szintem, s mivel daganatos megbetegedésem volt, ez állítólag "természetes".. r-go ne lelkizzek rajta, menthetetlenül maradok küzdő típusú amazon, vagyis nálam ez normális :)

Amnyit változtattam csupán, hogy már nem két óránként esek neki a melleimnek, hanem négy-öt óránként, s a tej mennyisége is növekedni látszik, a sok bogyó, tabletta, tea nem fogyasztása ellenére, azaz itt megint megdőlt a sok helyen olvasott szabály; fejj gyakran, szedj be minden vackot..

Amazon titulusom mellett most már méregkeverő hírében is állok, hiszen gyakran kell új fajta tápszerrel kísérletezni, mert az egyiktől fosik, a másiktól bukik, a harmadiktól szorul a gyerek, ezt a negyediket még nem tudom, mi fán terem, majd egy hét múlva elválik, marad vagy lesz ötödik...

De legalább nem unatkozunk, vagy nyakig szaros szegènykém, vagy tornaórát tartunk, hogy kiimádkozzuk belőle..

Minden tej sztori ellenére, szépen gyarapszunk, kevesebb a tápszer mennyisége is, az 1-es számú pelust kinőttük, s a néhány istentelenül menthetetlen kakis bodyn kívül már jó nehánytól amúgy is szabadulni kellett méretbeli különbség miatt :)))

A tej az szívás (1.)

Nem tudom, miért van, de valahogy az jön le a könyvekből, cikkekből, fészről, meg az idegen emberek - előszeretettel férfiak ajkáról, hogy akkor vagy szuper anya, meg nő, ha a képlet a következőképpen alakul

Szuperanya = hüvelyi szülés + szoptatás

Az meg pláne természetes, hogyha szülsz, akkor már szoptatni is tudsz! A kórházban is odarakják neked a gyereket, s azt se kérdezik, "ugyan anyuka, tudja mit kell csinálni?"

Persze vannak tanfolyamok..magam is voltam. Oké. Csak ez egy kicsit olyan, mintha kezedbe nyomnának egy receptet, aztán meg mégsem az lesz belőle, ami a képen van..

Én persze szuperanya akartam lenni..

Igaz, már ott megdőlni látszott a képlet, hogy császárral szültem...

Mivel tudtam, a tej később fog jönni, gondoltam elébe megyek a dolgoknak, s a szomszéd anyukától kilesett fejőgépet már is magaménak tudtam! Úgy örültem én annak kérem, hiába foglalta el azt a kis helyet is a szobában! Szinte láttam, hogy vége a szenvedésnek, a tej lövell, a gyermek jól lakik és mindenki boldog!

S mivel azzal kapcsolatban sem mondtak semmit, én mint lelkes kezdő anyuka, hogy behozzam a lemaradást, óránként fejtem, persze a legnagyobb fokozaton! Az egy dolog, hogy a mellem majd' leszakadt, de jól be is gyulladt, s hogy tej ennek ellenére sem jött, csak még jobban fokozta kétségbeesésem.

A harmadik nap, mikor már én kivoltam, mert tudtam, baromi messze kerültem a szuper anya képlettől, s mert alig aludtam két órát, a gyermek meg üvöltött, mint a fába szorult féreg, mivel éhes volt szerencsétlen, bátorkodtam kicsoszogni az éjszakai nővérkéhez, hogy ugyan, segítsen már, mit csináljak, mit csinálok rosszul, mert a gyermek sír, tejem nincs, én sem alszom, aztán még a maradék tejem is elmegy, ami esetleg lett volna..szóval?

Kedvesen, dehogy, inkább szánakozva rámnézett, majd az üvöltő vörös gyermekre, aztán odabökte flegmán:

- Hát, talán meg kellene etetnie a gyereket, nem?

Akkor már az én fejem is vörösödött, s azt hittek fejbevágom az oldalamon logó gennyes ridivel, ami akkor még egy cső által képezte egyértelműen testrészem.

Na, és itt lett elszúrva, most már tudom..

Mert cumit adtak neki, meg tápot.

Innentől kezdve pedig elindult a lavina..mert a gyermek alig szívott, én persze annál többet, közben bőgtem, szerettem, próbáltam, imádtam.

Azóta eltelt öt hét.

A tejjel továbbra is küzdök, de nem adom fel. Még nem.

Próbálkoztam mindenféle cumival - kis lyukú, S-es, óccsó, drága -, persze amellett hogy cicire is tettem Nonót, de mivel általában negyven-ötven perc alatt sikerült 10ml-t kiszívnia, a bennem lévő teljes erőtartalommal együtt, meg a cumik száma is megnőtt - szerintem simán csinálhatok egy garázsvásárt - ezt is feladtam. A mérleget akkor akartam levetni a negyedikről, mikor egy ötven perces esetés után mínusz 20-at mutatott a mérleg. Sírva röhögtem..

Aztán ráakadtam egy szuper cumira, szuper áron persze, ami vákuumos, vagyis csak akkor jön belőle a tej, ha meg is szívják, hát, ezt is beszereztem..és úgy látszik, ez bejönni látszik! Piha, nem véletlen jártam főiskolára! :)

Azt az arcot látni kellett volna, mikor először kapta meg...de rájött hogy dolgozni kell, s azóta ezt használjuk. Már előfordul, hogy leszív 40-60 ml a ciciből, de ez ritkaság számba megy, így egyelőre marad a fejés, és a szupercumi! :) a mérleg parkoló pályára került, legfeljebb kétnaponta kapcsolom be, s már túl vagyok azon a megrázkódtatáson is, hogy kénytelen vagyok tápszerezni..

Persze vicces, hogy a környezetemben megkérdezett 10 nőből, tíznek éppen így vagy máshogy, de "problémája" volt a szoptatással..

...akkor hogy is van ez Szuperanya képlet?

Hát, ez van.

Küzdök, de bevállalom. Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha más az elvárás, ha ettől bárkinek is kevesebbet érek (magasról..)

S mint ahogy szupermodell, úgy most már "Szuperanya" se leszek, de legalább van egy tökéletes, gyönyörű gyermekem, s ha mosolyára nézek, bőgve olvadok...

Kedves Egyik, meg a Másik!

Míg az asztalon feküdtem, vergődve a 180 fölé kúszó vérnyomásom, és a fájdalmak miatt, egy pillanatra rátok is gondoltam..

Szóval, te, Egyik, aki azt mondod orvosod egekbe emelte kezét, hogy te végre természetes úton szülsz, s valójában igen, te nem vagy annyira nyámnyila, hogy emezt válaszd, s amúgy is, milyen gázok a mai nők, hogy ennyit nem bírnak ki, hiszen a gyereknek végig kell szenvedni az utat, akkor most elmagyarázom neked, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint te!

Sajnos nekem nem volt elég, hogy rámnézzenek, csak hogy terhes legyek. Nekem is volt spontán, s meg is szültem, igaz, bár ne kellett volna, tudod, halott volt..de nem panaszkodom, hogy min mentem keresztül. Már csak azért sem, mert nem vagyok egyedül, s mert vannak nálam sokkal szarabb helyzetben lévő nők, lányok..s hiszed vagy sem, bár valójában pont leszarom, szerettem volna magam is újra, és most reményteli végeredménnyel természetes úton szülni, de nem volt választásom. Illetve dehogynem, választhattam, hogy kockáztatok vagy a biztosra megyek, arra, hogy túléljük, én is, meg a várva várt Kincsem is! Tudod, az az igazság, egy idő után, nem csak öregebb, meg bölcsebb lesz az ember, de nem kívánja végighazárdírozni azt a kilenc hónapot, a legvégét meg főleg, amit annyira várt hosszú évek óta! Nem hiszem, még ha te mégis, hogy kevesebb lennék attól, mert engem feltettek a műtőasztalra, s "minden fájdalom nélkül" szedték ki belőlem a napvilágra Kincsem, azt a valakit, aki utána ugyanolyan kis lila volt, gyűrött, mint a tiéd, s ugyanúgy sírt fel levegő után kapkodva, mint ahogy a tied is tette. S valószínűleg, ugyanúgy szereted is, mint én, bár én mégis megkockáztatom, egy kicsivel én jobban tudom becsülni..mindegy miért...

Nem hiszem, hogy azért, mert nem vajúdtam hosszú órákon át, kevesebbet érek nálad! Tudod, az az igazság, én hosszú évekig vajúdtam, mire ide eljutottam, ugyanúgy voltak fájdalmaim, kínjaim, s ugyanígy megizzadtam minden verejtékét, ahogy te is, talán kicsit hosszabban..

Azt gondold, így könnyebb?

Akkor itt szólítalak meg téged, kedves Másik, aki azt mondtad, valójában megérted, hogy a császárt választottam, hiszen ki a fene akarna szenvedni órákat, meg táguló hüvelyt, hogy aztán a férjének se kelljen többet?! Hogy ez milyen jó, és egyszerű, és majd te is ezt választod, legalább tervezhető, úgy sem érzel semmit, arról nem is beszélve, hamarabb túl leszel rajta, aztán jöhetnek a gondtalan órák.

Na, hát akkor neked is elmesélem, hogy nem olyan király dolog a császár, hogy ne hidd, csupán méznyalás az egész!

Ha itt lennél, bizony rábeszélném szép szőke fejed, hogy inkább válassz, válassz, ha te megteheted, s a szerinted ne a könnyebbik utat...

Tudod, attól hogy kapsz egy epidurálist, még nem szűnik meg minden fájdalom! Arról nem beszélve, hogy majd később, a felépülés után is érzed ennek károsító, kellemetlen hatását a hátadban! Hogy a savlekötő ellenére is úgy ég a gyomrod, hogy majd' szétszakad, arról nem is beszélve, hogy bizony az alkatrészeidet nem a természet, hanem az orvosok teszik majd helyre, s hogy ettől bizony majd a beleid még napok múlva is érdekesen feszítenek majd, s hiába császár, megnyugtatlak, attól még lesznek szülési fájdalmaid, mert bizony kapsz oxitocint, ha kérsz, ha nem!

S nem éppen kellemes dolog az sem, hogy míg a másik már két lábon járkál, te még az ágyban fetrengsz, mert tulajdonképpen "nincs" lábad, nem érzed. Aztán meg ha felkelhetsz, ha fel tudsz...két ridivel járkálhatsz, mert az egyikben a pisid viszed magaddal, a másikkal meg a váladékod, amiről két kilógó cső gondoskodik..vagyis nem a gyermeked fogod.

A varrás? Hogy úgy is bikinivonal alatt van? Persze! De attól még ott van, vágod?, s mivel a hasizmod, szöveteid is sérültek, hiszen tudod, azokat széthúzva szedték ki belőled gyermeked, rohadtul fájnak majd, s nem csak két napig..hogy a munka, mozgás, amihez hasizom kell, s ha nem tanultál biológiát, megsúgom, szinte minden mozdulathoz hasizom kell, nem lesz könnyű, mondhatni, marha nehéz lesz, mert azt nem használhatod! Így jó, ha a hat hetes gyermekágyi nyugalmat komolyan is veszed! Ja, igen, és a gyermeked sem lesz olyan könnyű magadhoz emelni, ha szoptatni szeretnél..

Jut eszembe, tényleg, te nem akarsz szoptatni sem, mert attól meg a melleid lógnak majd..

Akkor itt abba is hagyom..

Mégis megköszönöm nektek, hogy így álltok hozzám, mert ezáltal csak még jobban tudom értékelni azt, hogy nem kockáztattam, hogy itt van mégis, egészségesen, mosolygósan, s ha ti mégis úgy gondoljátok, ez a könnyebb út, én rátok hagyom.

Bennem, minden emlékemben, s minden rám mosolygó, engem ismerő tekintetben látom mégis azt az erőt, hálát és büszkeséget, ami engem kísért azon az úton végig, hogy bár ha császárral is, de ugyanolyan értékkel mindkettőnkben világra jöhetett Gyermekünk, 2016.11.04-én, 11 óra 44 perckor, naptáramban az alábbi üzenettel..

Üdvözlettel,

KisVirág

Utoljára így Veled...

A legszebb kilenc hónap áll mögöttem.

Minden percét imádtam, élveztem és a szívembe zárom örökre, akár a legszebb szerelemet e Világon!

Most még így vagyok Veled, ketten.

Bennem mocorogsz, bennem vársz. A világra és rám is talán. Talán éppen úgy, ahogy én vártalak a legkietlenebb percekben, a legborzalmasabb órákban, akkor is, mikor volt, hogy azt hittem, mégsem érkezel.. talán épp úgy akarod bőröm illatát, ahogy én érezni a Tied, azt az édes, baba illatút, mely beleívódik az orrba örökre! Talán ide akarsz bújni, egészen közel hozzám, ahogy magam is szorítani akarlak már a legfinomabb öleléssel, hogy tudd, míg élsz, védelek, s Veled leszek! Amíg dobog bennem szív..

Most még így vagyunk, mi ketten, egy testben, egy lélekben, s én Neked adnám ezt az egészet, ha tehetném, de talán önző is vagyok, mert magamnak akarlak. Így csak a fél életem a Tiéd, szívemből a szíved, lelkemből a lelked. Kicsiny életemből a Te élted is most már!

Holnap az egyből kettő lesz, Te és én. Részemmé váltál, s a Részem maradsz. Akár a legszebb szerelem e Világon...örökre!