Kedves Egyik, meg a Másik!

Míg az asztalon feküdtem, vergődve a 180 fölé kúszó vérnyomásom, és a fájdalmak miatt, egy pillanatra rátok is gondoltam..

Szóval, te, Egyik, aki azt mondod orvosod egekbe emelte kezét, hogy te végre természetes úton szülsz, s valójában igen, te nem vagy annyira nyámnyila, hogy emezt válaszd, s amúgy is, milyen gázok a mai nők, hogy ennyit nem bírnak ki, hiszen a gyereknek végig kell szenvedni az utat, akkor most elmagyarázom neked, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint te!

Sajnos nekem nem volt elég, hogy rámnézzenek, csak hogy terhes legyek. Nekem is volt spontán, s meg is szültem, igaz, bár ne kellett volna, tudod, halott volt..de nem panaszkodom, hogy min mentem keresztül. Már csak azért sem, mert nem vagyok egyedül, s mert vannak nálam sokkal szarabb helyzetben lévő nők, lányok..s hiszed vagy sem, bár valójában pont leszarom, szerettem volna magam is újra, és most reményteli végeredménnyel természetes úton szülni, de nem volt választásom. Illetve dehogynem, választhattam, hogy kockáztatok vagy a biztosra megyek, arra, hogy túléljük, én is, meg a várva várt Kincsem is! Tudod, az az igazság, egy idő után, nem csak öregebb, meg bölcsebb lesz az ember, de nem kívánja végighazárdírozni azt a kilenc hónapot, a legvégét meg főleg, amit annyira várt hosszú évek óta! Nem hiszem, még ha te mégis, hogy kevesebb lennék attól, mert engem feltettek a műtőasztalra, s "minden fájdalom nélkül" szedték ki belőlem a napvilágra Kincsem, azt a valakit, aki utána ugyanolyan kis lila volt, gyűrött, mint a tiéd, s ugyanúgy sírt fel levegő után kapkodva, mint ahogy a tied is tette. S valószínűleg, ugyanúgy szereted is, mint én, bár én mégis megkockáztatom, egy kicsivel én jobban tudom becsülni..mindegy miért...

Nem hiszem, hogy azért, mert nem vajúdtam hosszú órákon át, kevesebbet érek nálad! Tudod, az az igazság, én hosszú évekig vajúdtam, mire ide eljutottam, ugyanúgy voltak fájdalmaim, kínjaim, s ugyanígy megizzadtam minden verejtékét, ahogy te is, talán kicsit hosszabban..

Azt gondold, így könnyebb?

Akkor itt szólítalak meg téged, kedves Másik, aki azt mondtad, valójában megérted, hogy a császárt választottam, hiszen ki a fene akarna szenvedni órákat, meg táguló hüvelyt, hogy aztán a férjének se kelljen többet?! Hogy ez milyen jó, és egyszerű, és majd te is ezt választod, legalább tervezhető, úgy sem érzel semmit, arról nem is beszélve, hamarabb túl leszel rajta, aztán jöhetnek a gondtalan órák.

Na, hát akkor neked is elmesélem, hogy nem olyan király dolog a császár, hogy ne hidd, csupán méznyalás az egész!

Ha itt lennél, bizony rábeszélném szép szőke fejed, hogy inkább válassz, válassz, ha te megteheted, s a szerinted ne a könnyebbik utat...

Tudod, attól hogy kapsz egy epidurálist, még nem szűnik meg minden fájdalom! Arról nem beszélve, hogy majd később, a felépülés után is érzed ennek károsító, kellemetlen hatását a hátadban! Hogy a savlekötő ellenére is úgy ég a gyomrod, hogy majd' szétszakad, arról nem is beszélve, hogy bizony az alkatrészeidet nem a természet, hanem az orvosok teszik majd helyre, s hogy ettől bizony majd a beleid még napok múlva is érdekesen feszítenek majd, s hiába császár, megnyugtatlak, attól még lesznek szülési fájdalmaid, mert bizony kapsz oxitocint, ha kérsz, ha nem!

S nem éppen kellemes dolog az sem, hogy míg a másik már két lábon járkál, te még az ágyban fetrengsz, mert tulajdonképpen "nincs" lábad, nem érzed. Aztán meg ha felkelhetsz, ha fel tudsz...két ridivel járkálhatsz, mert az egyikben a pisid viszed magaddal, a másikkal meg a váladékod, amiről két kilógó cső gondoskodik..vagyis nem a gyermeked fogod.

A varrás? Hogy úgy is bikinivonal alatt van? Persze! De attól még ott van, vágod?, s mivel a hasizmod, szöveteid is sérültek, hiszen tudod, azokat széthúzva szedték ki belőled gyermeked, rohadtul fájnak majd, s nem csak két napig..hogy a munka, mozgás, amihez hasizom kell, s ha nem tanultál biológiát, megsúgom, szinte minden mozdulathoz hasizom kell, nem lesz könnyű, mondhatni, marha nehéz lesz, mert azt nem használhatod! Így jó, ha a hat hetes gyermekágyi nyugalmat komolyan is veszed! Ja, igen, és a gyermeked sem lesz olyan könnyű magadhoz emelni, ha szoptatni szeretnél..

Jut eszembe, tényleg, te nem akarsz szoptatni sem, mert attól meg a melleid lógnak majd..

Akkor itt abba is hagyom..

Mégis megköszönöm nektek, hogy így álltok hozzám, mert ezáltal csak még jobban tudom értékelni azt, hogy nem kockáztattam, hogy itt van mégis, egészségesen, mosolygósan, s ha ti mégis úgy gondoljátok, ez a könnyebb út, én rátok hagyom.

Bennem, minden emlékemben, s minden rám mosolygó, engem ismerő tekintetben látom mégis azt az erőt, hálát és büszkeséget, ami engem kísért azon az úton végig, hogy bár ha császárral is, de ugyanolyan értékkel mindkettőnkben világra jöhetett Gyermekünk, 2016.11.04-én, 11 óra 44 perckor, naptáramban az alábbi üzenettel..

Üdvözlettel,

KisVirág