A tej az szívás (1.)

Nem tudom, miért van, de valahogy az jön le a könyvekből, cikkekből, fészről, meg az idegen emberek - előszeretettel férfiak ajkáról, hogy akkor vagy szuper anya, meg nő, ha a képlet a következőképpen alakul

Szuperanya = hüvelyi szülés + szoptatás

Az meg pláne természetes, hogyha szülsz, akkor már szoptatni is tudsz! A kórházban is odarakják neked a gyereket, s azt se kérdezik, "ugyan anyuka, tudja mit kell csinálni?"

Persze vannak tanfolyamok..magam is voltam. Oké. Csak ez egy kicsit olyan, mintha kezedbe nyomnának egy receptet, aztán meg mégsem az lesz belőle, ami a képen van..

Én persze szuperanya akartam lenni..

Igaz, már ott megdőlni látszott a képlet, hogy császárral szültem...

Mivel tudtam, a tej később fog jönni, gondoltam elébe megyek a dolgoknak, s a szomszéd anyukától kilesett fejőgépet már is magaménak tudtam! Úgy örültem én annak kérem, hiába foglalta el azt a kis helyet is a szobában! Szinte láttam, hogy vége a szenvedésnek, a tej lövell, a gyermek jól lakik és mindenki boldog!

S mivel azzal kapcsolatban sem mondtak semmit, én mint lelkes kezdő anyuka, hogy behozzam a lemaradást, óránként fejtem, persze a legnagyobb fokozaton! Az egy dolog, hogy a mellem majd' leszakadt, de jól be is gyulladt, s hogy tej ennek ellenére sem jött, csak még jobban fokozta kétségbeesésem.

A harmadik nap, mikor már én kivoltam, mert tudtam, baromi messze kerültem a szuper anya képlettől, s mert alig aludtam két órát, a gyermek meg üvöltött, mint a fába szorult féreg, mivel éhes volt szerencsétlen, bátorkodtam kicsoszogni az éjszakai nővérkéhez, hogy ugyan, segítsen már, mit csináljak, mit csinálok rosszul, mert a gyermek sír, tejem nincs, én sem alszom, aztán még a maradék tejem is elmegy, ami esetleg lett volna..szóval?

Kedvesen, dehogy, inkább szánakozva rámnézett, majd az üvöltő vörös gyermekre, aztán odabökte flegmán:

- Hát, talán meg kellene etetnie a gyereket, nem?

Akkor már az én fejem is vörösödött, s azt hittek fejbevágom az oldalamon logó gennyes ridivel, ami akkor még egy cső által képezte egyértelműen testrészem.

Na, és itt lett elszúrva, most már tudom..

Mert cumit adtak neki, meg tápot.

Innentől kezdve pedig elindult a lavina..mert a gyermek alig szívott, én persze annál többet, közben bőgtem, szerettem, próbáltam, imádtam.

Azóta eltelt öt hét.

A tejjel továbbra is küzdök, de nem adom fel. Még nem.

Próbálkoztam mindenféle cumival - kis lyukú, S-es, óccsó, drága -, persze amellett hogy cicire is tettem Nonót, de mivel általában negyven-ötven perc alatt sikerült 10ml-t kiszívnia, a bennem lévő teljes erőtartalommal együtt, meg a cumik száma is megnőtt - szerintem simán csinálhatok egy garázsvásárt - ezt is feladtam. A mérleget akkor akartam levetni a negyedikről, mikor egy ötven perces esetés után mínusz 20-at mutatott a mérleg. Sírva röhögtem..

Aztán ráakadtam egy szuper cumira, szuper áron persze, ami vákuumos, vagyis csak akkor jön belőle a tej, ha meg is szívják, hát, ezt is beszereztem..és úgy látszik, ez bejönni látszik! Piha, nem véletlen jártam főiskolára! :)

Azt az arcot látni kellett volna, mikor először kapta meg...de rájött hogy dolgozni kell, s azóta ezt használjuk. Már előfordul, hogy leszív 40-60 ml a ciciből, de ez ritkaság számba megy, így egyelőre marad a fejés, és a szupercumi! :) a mérleg parkoló pályára került, legfeljebb kétnaponta kapcsolom be, s már túl vagyok azon a megrázkódtatáson is, hogy kénytelen vagyok tápszerezni..

Persze vicces, hogy a környezetemben megkérdezett 10 nőből, tíznek éppen így vagy máshogy, de "problémája" volt a szoptatással..

...akkor hogy is van ez Szuperanya képlet?

Hát, ez van.

Küzdök, de bevállalom. Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha más az elvárás, ha ettől bárkinek is kevesebbet érek (magasról..)

S mint ahogy szupermodell, úgy most már "Szuperanya" se leszek, de legalább van egy tökéletes, gyönyörű gyermekem, s ha mosolyára nézek, bőgve olvadok...