Mérleg

Ma is kicsit nehezebben ment a mosoly. A korai stressz viszont iszonyú jó ébresztő, mivel egyből felviszi a vérnyomásom. Jutott belőle..
Valahogy le kellene szoknom arról, hogy felhúzom magam olyan dolgokon, amiket amúgy simán megoldok. Nem is tudom, azt hiszem ezt is valahol útközben rángattam magamra, akár az álarcokat..

A reggeli Speed megvolt, igaz, annak is bőgés lett a vége, de hát, az embernek mindig fáj az igazság. De legyűrtem, még akkor is, ha most hasra nem gyúrtunk, jobb volt így mindenkinek.. :)

Még mindig hatása alatt vagyok az elmúlt napoknak és újabb eseményeknek. Néha nem tudom, miért csinálom, aztán meg teljesen biztos vagyok benne, csak ez az út lehet..

Ma sincs okom panaszra, hiszen végeztem az eltervezett munkámmal, a csajok örültek az ajándékoknak, a megfelelő CH is megvolt, a kocsimat se zúzta össze az a hülye idióta, aki a belvárosban Fittit játszott, végre találtam egy normális dokit, a délután is jól telt és izomlázam is van. Mit van! Konkrétan fel se tudok állni, ha kicsit hosszabb időre leülök.

De sajnos ma is panaszkodtam, az emberi hülyeségek miatt főleg, de bevállalom, s mivel panasz volt, karkötő marad, én pedig így ma is kimaradok a dobásból :) na, majd holnap! :)

Hatosra várok..

Ma hányszor cseréltem?
Meg se számolom! Már ki sem írom, szégyellem magam inkább :) lehajtott fejjel kullogok a sarokba..
Mondtam is a csajoknak, inkább hallgatok róla, mert csak kiröhögnek..
Erre Katám közli, ő, mióta elkezdtem azóta röhög rajtam..na, gratulálok! :)

De néha - mostanában gyakran - van, hogy nem megy. Egy kicsit sok volt a rosszból megint. Jó, jó, tudom, ami nem öl meg, az megerősít, de én már olyan baromi erős vagyok, hogy szinte attól elgyengülök!

Tegnap is bementem, hogy majd "na, most végigsütöm az estét, meg az éccakát, jó lesz az nekem, jobb mint itthon egyedül", aztán tessék. A második adag tejszínt már nem tudtam felveretni a géppel, s nem csak azért mert forgott a gyomrom szüntelen, hanem mert úgy bőgtem, mint egy gyerek. Nem tudtam leállni.. Fájt abban a pillanatban minden, még a hajam is!

Most duplájára kellett emelni a Meforalt, ami a bélflóráimnak sem tett igazán jót, kimozdulni is alig tudtam. Ez a hascsikarás pedig nekem nem volt jó, mert megint csak ostobának, gyengének és szerencsétlennek éreztem magam. Már szinte éreztem, ahogy ver a víz. Azt vártam, melyik pillanatban kezdek klimaxolni..mintha ez percre pontosan történne..
De a vérzésem viszont pillanatok alatt múlt el, mintha meg sem jött volna, így sokkal több betétem is maradt, mint gondoltam..legalább több lesz az ajándék..

Ingerült voltam mindenre, még a csapnak is beszóltam, mit csöpög, hiába én nem zártam el. Az újabb adag pilóta keksz tésztára meg aztán még mérgesebb voltam, mert lágyabbnak tűnt, mint korábban, persze rájöttem, a porcukor kimaradt..
Agyamra ment a diéta, azt hiszem.
Vagy ez az egész. Nem tudom.

Itt állok napok óta a START mezőn, és azt várom, mikor lesz hat pötty a kockán...

De legalább fogytam három kilót..

Az is valami.. :)

Attól függ, honnan nézem..

Nőgyógyászati szakambulancia.
Most pont erre van szükségem..
Csak kismamák vannak. Még a nővér is babát vár. S miközben várakozom, hallom az UH-on a baba szívének ütemes dobogását.

Csak én vagyok kívülálló.
Endometriózis elleni gyógyszert kell feliratnom, mert ugye a lombik halasztva. Januárig mindenképp.

Fasza.
Már tegnap is, amíg kerestem a korábbi leleteim, előbukkantak a korábbi UH képek. Az elsők. Aztán a mosolygós sárga fotó. A szívem szakadt meg, némán, halkan újra, de nyelve egyet inkább fürödni mentem.
Ezt az idióta helyet is alig találtam meg, mert persze hiába mondtam el 8 alkalommal, mi a fenét szeretnék, mindenki máshova küldött. Nem adtam fel, mondtam én nem megyek el addig, amíg meg nem kapom, mert tegnap tudtam meg, és azt ma kell elkezdenem szedni..nem érdekel az sem, hogy csak szerdánként írják fel. Nekem most jött meg, és nem jövő hét szerdán fog. Ennyi.

Még öt ajtó, még vagy húsz kopogás és órányi várakozás a kanapén, mire még mindig nem kaptam semmit.
Kérdések tömkelege, amire torokszorítóan kellett válaszolni; miért, mikor, hányadik. Megszülte? Ó, jaj, hogy bírta? Kitartó, erős blablabla. Ezt adjam, amaz nincs, le kell kérni. Üljek ki, amíg megérkezik, aztán jöjjek vissza..
Fél óra. A fejem is fáj, a lelkem is megint.

Aztán kiderül, odaát nem vagyok a gépben - nem is értem -, hiába odaát az igazság. Jön a manuális keresés, s nekem újabb fél óra.
Majd közli velem a doki, a Visanne nekem nem jó, halottnak a csók. Kezelés kell, injekció, de a papír kell, mert amúgy 40ezer/adag.
Hát, akkor a papír kell és kész, várok, mit tehetek?

Aztán megjött az is. Akár ez a havi utoljára. Mert egy darabig most nem fog. Megkapom az injekciót, amit majd havonta mindig, és egyből, varázsütésre egy ötvenes vén szatyor lesz belőlem, akiben nem érik pete, akinek leáll a petefészke, és egyszerűen klimaxol. Király!

Eddig is csorbát szenvedett nőiességem attól, hogy "képtelen" vagyok gyermekre szert tenni, hogy nem úgy működöm, hogy csak lombikkal működöm, most meg az IR mellé itt van a bőrrák és ez is..
Nem akar valaki még valamit közölni esetleg velem, amitől aztán végképp selejtnek érzem magam?!

Rájöttem, hogy a dugók és az ilyenkor tartó hosszú utak arra jók, hogy jól kibőgjem magam, hogy mire a célba érek, jó esetben újra mosolyogjak. Most egy kicsit tovább tartott, de délután már volt vigyor az arcomon.
Elvégre még bármi lehet. Talán nem lesz baj, az IR "elmúlik" decemberre és a petefészekműködésem is sikeresen visszaáll..legalább az endom nem jön így vissza, elvégre ez a cél..azt a négy csomag betétet, amit most vettem a DMben majd Mikulásra elosztogatom a csajoknak, vagy repülőket hajtogatok belőlük, úgy is szárnyasok, aztán kidobom őket a Kékgolyó legfelső emeletéről, hadd szálljanak akár a békegalambok!

Na, ha most valaki azt meri a szememre vetni, hogy ma mi a fenének panaszkodtam, akkor annak a karkötőt a gigájára húzom, de alulról kezdem, hogy megfelelően szorítson mindenhol, mielőtt a nyakát szorítja el teljesen..

Ámen!

Más-kép

Azt hiszem, jobb lenne, ha itthon mardnék, mert akkor valahogy sokkal könnyebb volt nem bosszankodni.... :)

 

Miután a hétfő esti spinningen megint felfordult a gyomrom, úgy döntöttem, inkább kihagyom a másnapi reggeli edzést.

Vicces ez a "diéta"..
Mióta megtudtam IR-es vagyok, máshogy kell élnem, odafigyelnem és táplálkoznom. Szinte órára pontosan  naponta ötször, pontosan kiszámolva mindent, hogy meglegyen a CH, mellé a kalória, a fehérje és zsír. És a torna és a kellő folyadék. És nem ehetek akármit, s az akármit sem akármikor. Egyébként élvezem, mert külön kreatívnak kell lenni, hogy ne legyen unalmas, azt meg én megoldom, ugye :)

Korábban, mikor számomra "normálisan" ettem, sosem voltam rosszul, sem edzés közben, sem utána vagy esetleg csak úgy egy-egy kaja után. Most pedig kész röhej, hogy ha több időt hagyok ki, lever a víz, felfordul a gyomrom, edzés közben is, ha feljebb van a pulzusom, húsz-harminc perc után kavarogni kezdek. Mint valami úri kisasszony a szoros fűző alatt..

S vicces az is, ha megemlítem, "mi a bajom", majdnem röhögnek..azt hiszik, valami úri betegségem van, mert éppen nincs jobb dolgom..

IR.
Egy kívülálló számára ez a két betű iszonyúan jól hangzik, mert úgy tűnik, mintha valami szuper dolog lenne. Vagy egy betűk mögé rejtett foglalkozás, mint mondjuk a HR vagy éppen egy divatos gazdasági fogalom, akár a PR. Olyan marketinges..
Végül is, magam is az vagyok. Jól eladom magam különböző orvosoknak, jó pénzért..nem is kevésért..

Most is épp itt ülök egy magánklinika rendelőjében, várom a számlát. Én pedig azt átveszem és soha többet nem jövök ide. Sőt, messziről elkerülöm, és ha bárki ismerősöm erre akarna tévedni, még jól el is agyabugyálom, hogy eltántorítsam céljától!
Ez a doki - előre bocsánatot kérek -, egy paraszt. A fagyit is bicskával eszi, ez már tuti!
Behív, bemutatkozik, kezet fogunk, és jópofizik. Dícsér, hogy nem is vagyok olyan öreg, meg jól nézek ki, kicsattanok. Gondolom is magamban, jól van már, elég lesz az ömlengésből, tisztában vagyok a külsőségeimmel, van földig érő tükröm, térjünk a tárgyra. Aztán közli velem hümmögve, hogy a kolléganő jól mondta, ez bizony rossz indulatú bőrrák, és egy rakat fibróma, amit nagy valószínűséggel a hormonkezelés okozott. Előfordul. Semmi baj, az egyiket altatásban, a másikat helyi érzéstelenítésben kimetszük, leégetjük, nyoma sem marad, csak kontrollra kell járni, meg a tenyésztés után adnak valami kezelést.
Mosolygunk, nevetünk, elvégre ilyenkor már mit tudunk tenni, előre kell nézni, ahogy eddig is..

Aztán közli, hogy ez pénzben kb. 450ezer. Úgy mondja, mintha 15ezerről lenne szó.
Mint egy lombik, szinte. Mondom magamban. Nyelek.
Vegiggondolom az elmúlt néhány évet, a betegségeket, a fájdalmakat és az elvesztett reményeket. Néhány másodpercben. Annyi elég volt.
"Mi legyen?" néz rám hervadt mosollyal.
"Árthat ez nekem, vagy a babának?" kérdezem.
"Ezt döntse el maga. Ritkán rossz indulatú, ritkán ad áttétet, de jó lenne" válaszolja mosolytalan, én pedig visszamosolyogva, épp úgy ahogy bementem, szépen megköszönöm. Nyújtom a kezem, hogy elköszönjek. Nem nyújtja vissza. Nem is mond semmit. Az ajtóhoz lép, és kinyitja.
Legalább kienged maga előtt..
Alig hallhatóan köszön vissza, azt is hátat fordítva, mikor a kollégák előtt újra ráköszönök..

Nem hagytam ott a pénzem. Neki nem. S abban a pillanatban, ahogy erre rájött, már érdektelenné váltam, akár egy selejt áru, egy mondjuk kéregető koldús, aki mellett jó nagy kerülőt téve megy el.
Pedig fizettem. A konzultációért, ami alig tartott 9 és fél percnél többet, 15ezret. És a számlára vagy hatszor annyit vártam, mint ameddig az egész tartott. De legalább a recis kedves volt, mondta feljegyezte az összeget, ha esetleg meggondolnám magam, és elnézést kért a várakozásért.

Hát, igen, a bejáratra csak az van kiírva, "kérjük, ne csengessen, azt ajtó nyitva van", de azt már nem közlik, "ha nincs pénzed, inkább be se tedd a lábad!"...

 

 

Csere, csessze meg!

Ma karkötő csere kétszer is..
Az elsőnél erősen elgondolkodtam, hogyan is fogom csinálni, hogy az új "ördöglakatot" áttegyem egyikről a másikra, de aztán ahogy jött a második bosszankodás, egyértelmű volt, megúsztam. Marad ott, ahol van :)

Tegnap majd' meghaltam éhen este, hiába nyomtam be 2 mekis salátát és 5 Korpovit kekszet, mintha ki akarna lyukadni a hasam. Most meg küzdök a kajával rendesen, ahol csak tudom, leveszem a maradékot..azt se tudom még, hogy fogok vacsorázni..
Mármint azt tudom, csak este nyolcra spinningre megyek - normális vagyok, semmi baj, csak ki akarom próbálni az új cipőmet és nem tudok várni a holnap reggeli óráig -, és nekem elvileg hétkor csörög az óra, de ha akkor eszem, tuti lefordulok a cangáról, ha meg előbb, akkor félő, nem fogom tudni megenni. Már most televagyok..

..az éppen aktuális kisegítő fiú, aki amúgy dolgozni akar, kijelentette, hogy csak 11-re tud jönni dolgozni, mert előbb nem tud felkelni...neki ennyit muszáj aludnia...mi van??

..a párom pedig 11 után jelentette be, hogy neki holnapra milyen süti kell..én pedig egyre már máshol lettem volna..voltam is :) csak morogtam kicsit, hogy má' megint mé' ilyen időben?

Igazi jó pont a mai napra:
Jött egy vendég, aki kérdezte:
- Mikor lesz országtorta?
Kolléganőm mondta, hát, nem tudja majd ha én megcsinálom.
- Hú, az valami istentelen finom volt, jó lenne, ha lenne..
- Hát, nem tudom, én is kóstoltam, de szerintem minősíthetetlenül rossz.. - mondta kolléganő.
- Az??? Pedig az isteni! - a vendég
- Az a barackos??!
- Milyen barackos?? Nem aaaaz! A Ti országtortátok, amivel indultatok!

Jah, kérem, az elégedett vendég a legjobb! Nekünk pedig hízik a májunk, hogy nem csak neki ez a véleménye, a "MI" okleveles tortánkról.. :)