De most valahogy nem bánom! Sőt, élvezem!
A stimulációm alig tart 8 napig, ma este már a végső két lövést adom be magamnak. Magam sem gondoltam, ilyen szépen újra éledek Csipkerózsika álmomból, de az is biztos, nem a királyfi csókja volt a befutó.
Bevallom, elég nehezen viselem a mostani kúrát. A hasfalam úgy néz ki, mintha vasrudakkal jól megagyalták volna, kék-zöld. Pedig még azt se mondhatom, hogy nincs rutinom a szúrkálásban. Hányszor is csinálom már? Á, mindegy is..
Kissé püffedt is - két napos vizihulla legalább -, meg érzem, fel vagyok fújódva, akár egy luftballon..szerencsére nem gázosítok, legalább ezt megúszom!
Eltökélt szándékom, hogy most minden jól fog sikerülni, s ezügyben mindent meg is tettem és meg is teszek.
Most éppen egy új könyvet olvasok - éppen reggel pakoltam bele a másik négyet az éjjeli fiókjába, most ez a favorit.
Minden vágyam, hogy az első pillanattól különös szimbiózisban legyek a kis petémmel, így belemélyedtem a lelki köldökzsinór könyvecskébe! Nem kell hinnem abba, hogy tudjam, valóban létezik születés előtti kapcsolat anya és gyermeke között, én pedig ezt gyakorolni is szeretném.
Az első bennem fejlődő Kincsemet sosem fogom feledni, néha még most is felrémlik lecsukott szemeim előtt kis kalimpálása az ultrahangon, ahogy bukfencet vetett, vagy apró mozgásai bennem, s az a sárga kép, mely örökre megörökítette nekem mosolygó arcát..talán Vele nem beszélgettem annyit, bár emlékszem, néha észrevétlen mégis köszöntöttük egymást. Szerettem. Sokkal jobban, mint bárkit lehet, s idebent lelkem mélyén velem együtt őriz egy édes Titkot, mely örökkön a miénk marad..
Most szeretném visszahívni, bennem maradt foszlányait újra éleszteni, lelke hangjait ide csalogatni, s jobban vigyázni rá, mint bármi másra! Ő az én Csipekrózsikám, a én leszek az Ő királyfija..ketten nagyon jók leszünk együtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése