Napos

Komolyan mondom, ez már felháborító! Kint süt a nap, a madarak csiripelnek, de a hó sehol.. A fejem már kezd sajogni, ami azt jelenti valami hideg közeleg..talán mégiscsak lesz szerencsém..

Innen bentről úgy süt, mintha nyár lenne. Legszívesebben kiülnék a teraszra, hogy élvezzem a melegét. Na, ja, majd pár hónap múlva! 

Tavaly márciusban költöztünk ide, akkor volt az első lombikom.

Most lesz a harmadik, majdnem márciusban..ha belegondolok, ijesztő hogyan szalad az idő. S mindig mennyi minden tud történni az emberrel..

Ma is összefutottam egy régi ismerőssel a gazdaságosban. Kicsit loptam az időt, na, a fenének van kedve állandóan tanulni..monopolhelyzet, makrókörnyezet, PEST elemzés és a többiek..kiver a víz ettől is, nem csak klimaxtól. Meg aztán néha csak elfogy a sminklemosó, új szivacs is kell, soroljam még? 

Tehát, összeszaladtunk, szinte szó szerint, mert a húzható kosaraink tévedtek egymásnak, hiába próbáltam kikerülni, pedig már messziről kiszúrtam. El akartam kerülni, nem jött be. Ő viszont belém igen.

De régen láttalak! "Ja, igen"

Milyen jól nézel ki! "Hát, ha ez neked jó?"

Életkedv, vidámság, öröm rádnézni "Ez most komolyan, vak?!"

Neked bejött az élet! "Be vazze, be!"

Alig tudtam szóhoz jutni, csak mondta, mondta, s esküszöm áldás volt, hogy becsörgött egy megrendelő, aki találkozni akart velem, mert le tudtam lépni.

Fogalmam sincs, az emberek honnan veszik, hogy olyan jó nekem minden? Legszívesebben lekevernék nekik két pofont, hogy álljon már helyre az agyuk, meg a szemük, s hagyjanak békén ezzel a sláger dumával! Oké, nem plakátolom ki sehova, nincs a homlokomra írva se, de nem húzok magam után madzagra kötözött üres fémdobozokat sem, hogy felhívjam magamra a figyelmet.

Néha legszívesebben elbújnék inkább, de ezek akkor is megtalálnak, ha két sorral arrébb lököm magam, mondjuk a piás sorba, mert arra nem nagyon járnak.

Eszembe juthatott volna, régen is szerette a rövidet..magamból indultam ki má' megint!

De van valami jó is abban, ha az emberek azt látják, amit mondanak, vagy éppen valóban csak udvariasságból beszélnek ilyen hülyeségeket; elgondolkodom rajta, s képes vagyon egy órán át kattogni azon, hogy most akkor én látom magam ilyen siralmasnak, a helyzetem tragikusnak, vagy valóban van bennem valami, meg a hétköznapi farmeromban és kinyúlt pulcsimban, leszopott hajamban, sminkeletlen fejemben, amitől mások számára úgy ragyogok, akár Kiszel Tünde a júniusi naptárlapon?

Na, ilyenkor csak elhiszem, még se vett ki belőlem mindet az elmúlt élet..

Csak a havat...ó tannenbáum, ó tannenbáum.. :)