''''

2016. január 17., vasárnap

Megint

Megint itt vagyok. Talán maradok is. Ha éppen időm és kedvem engedi, akkor jövök.
Bár gondoltam arra, át kellene nevezni a blogot. Mondjuk hülye Virágra. Vagy ilyesmire. Mert most se vagyok éppen normális. Az utolsó injekciót megkaptam, tehát joggal tűzhetem a mellemre, hogy dilis vagyok. Hullámzik nem csak a mellem, hanem a kedvem is. Izzadok, mint egy ló, pedig 10 kilóval kevesebb vagyok.

Hogy miért nem voltam?
Mert nem volt kedvem. Írtam én, csak nem tűztem a nyilvánosság elé. Pedig volt benne boldogság, főleg mikor a dokim újjongva közölte, elhagyhatom a gyógyszert, annyira jók az eredmenyeim. Úgy látszik, a hirtelen bekapott kókusztekercs se kavart be.

Meg, mikor kiderült a műtét után, hogy bent nincs semmi. Se gyerek, se ciszta, se endo. Boldog voltam, na! Ez utóbbi kettőtől mindenképpen.

Aztán volt nem jó is. Mikor közölte vele a doki, kicsit később, hogy két héttel a műtét után mégis van valami. Valami cisztának látszó. Lellombozódtam.

Majd jöttek az ünnepek, ami nálam munkaőrülettel párosul. Ilyen a cukrász szakma.

Most meg vizsgaidőszak van. Haladok szépen, teszem le sorban őket, lassan vége.

Elvileg harmadikán megyek újra dokihoz. Illetve biztos, mert van időpontom. Addig meg kitartok, vannak akik meg be.
Csinálom a diétát, újra méregtelenítek, hálázok, akupunktúrázom, teleportálom magamba a pozitív energiákat. Kisebb nagyobb sikerrel. 

Szóval, itt vagyok, kellek vagy sem, de hozzátartozom ehhez a földi élethez, hát engem is viselni kell. Már aki akar.
Írhatnám azt is;
Csak az olvassa...én szóltam :)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése