Palacsinta

Hogy menjen a francba az egész európai közösség kialakulása, meg az a sok név, évszám - bár ezek még mennek -, de hogy össze vissza ugrálnak időben ebben a könyvben, attól én kivagyok, komolyan! Már ott tartok - igaz, ez az utsó vizsgám -, hogy egyenként tépném ki a könyv lapjait, hogy aztán papírrepülőket hajtogatva, megszabaduljak tőlük az ablakon. Bár az is lehet szép fehér lapú koszorúkat tudnék belőlük csinálni majd jövő Karácsonyra, mert koszorú az kell. Meg az újrahasznosítás ugye. Papírból, dióból, gesztenyéből, üveggömbökből..most lesz EU ismeretekből is..

Hihetetlen, hogy milyen ostobák vagyunk.. Papolunk a környezetvédelmről, szépen leírjuk feketén-fehéren egy könyv lapjaira, miért ne vágjuk ki az esőerdőket..ez a papír miből is készült? ...mindegy...de most éppen itt tartok...

Lehet, hogy kezdek begolyózni?

Ma voltam - újra - speeden. Tuti biztos, holnap megint nem tudok lábra állni..mert az én kedvenc, drága személyi kínzóm gondoskodott arról, hogy megszenvedjen az első napot. 

Megvolt a hó is, köszönöm! Értem, értem, szedjem le a fát..fogom is vasárnap..valamikor.

....ööö, nem esik már több? :)

Már három órával ezelőtt is hallottam valami neszt. Kinéztem, és a kiscsaj mozdulatlan állt a szemközti srác ajtaja előtt. Pont mint múltkor.

Ezelőtt egy órával még mindig. Kitartó.

Megkérdeztem kér-e inni. Úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna tőle, jössz egy menetre? Pedig tuti magyar vonatkozású a drága, mivel múltkor találkoztunk a liftben és köszönt, aztán beszélt is telefonon. Folyékonyan. Vagyis nem csak a szia, hello, köszi, palacsinta és gulyás a magyar szókincse.

De most csak nézett.

- Pisilni nem kell? 

- Teleportálni tudsz? - szimpatikus, gondoltam, van humorérzéke. És valóban magyar

- Hát szeretnék repülni és gyémántokat köpködni, de sajnos..

- Gondoltam

- Akkor semmi?

- Egy kulcs? Másolhatnál - mutatott a zárra

Nekem meg eszembe jutott az a videó, amikor egy ipse konzervdoboz, öngyújtó és körömolló segítségével lemásolt egy kulcsot.

- ....nincs fölös körömollóm..neked meg kulcsod..de akkor mindek is másolnánk?

- Aha, tényleg. Mi van a körömollóval?

- Semmi. Víz vagy pisi. Esetleg cukormentes keksz, paleo szaloncukor.

- Gulyásleves? - tudtaaaaaaam!!!

- Palacsinta?

- Jöhet - mondta

- Az sajnos nincs. Ellenben, ha olyat kérsz, ami van, azt szívesen megosztom veled, de ilyen földönkívüli képességekkel nem rendelkezem. Még, teszem hozzá, sosem lehet tudni..

De már jött is a felmentő sereg, a szomszéd filigrán legény személyében és betessékelte asszonykáját közös otthonukba.

Ennyi izgalmat egy napra!!

Na, pörögjünk tovább, hátra van még két tétel. Alig 120 oldal....

Lehet, inkább palacsintát sütök?

Ennyit a hóról...

Tegnap úgy feküdtem le, "igen, reggelre esni fog..". Aztán reggel azzal ébredtem, "ugye esett?"

Persze, vagy fél centi.. - hangzott a válasz. 

Mire Szigetszentmiklósra mentem, már napszemüveg kellett, hogy ne vakítsa ki a szemem a napfény.

Visszafelé meg észrevettem, hogy tulajdonképpen útközben nincs is hó.

Aztán olvadt, csöpögött, egyre kevesebb lett.

Mire hazaértem, hogy bekapcsoljam a karácsonyi fényeket, konkrétan nyoma sem volt az egésznek.

Így a fa még marad, a hóról meg ennyit.. :)

Napos

Komolyan mondom, ez már felháborító! Kint süt a nap, a madarak csiripelnek, de a hó sehol.. A fejem már kezd sajogni, ami azt jelenti valami hideg közeleg..talán mégiscsak lesz szerencsém..

Innen bentről úgy süt, mintha nyár lenne. Legszívesebben kiülnék a teraszra, hogy élvezzem a melegét. Na, ja, majd pár hónap múlva! 

Tavaly márciusban költöztünk ide, akkor volt az első lombikom.

Most lesz a harmadik, majdnem márciusban..ha belegondolok, ijesztő hogyan szalad az idő. S mindig mennyi minden tud történni az emberrel..

Ma is összefutottam egy régi ismerőssel a gazdaságosban. Kicsit loptam az időt, na, a fenének van kedve állandóan tanulni..monopolhelyzet, makrókörnyezet, PEST elemzés és a többiek..kiver a víz ettől is, nem csak klimaxtól. Meg aztán néha csak elfogy a sminklemosó, új szivacs is kell, soroljam még? 

Tehát, összeszaladtunk, szinte szó szerint, mert a húzható kosaraink tévedtek egymásnak, hiába próbáltam kikerülni, pedig már messziről kiszúrtam. El akartam kerülni, nem jött be. Ő viszont belém igen.

De régen láttalak! "Ja, igen"

Milyen jól nézel ki! "Hát, ha ez neked jó?"

Életkedv, vidámság, öröm rádnézni "Ez most komolyan, vak?!"

Neked bejött az élet! "Be vazze, be!"

Alig tudtam szóhoz jutni, csak mondta, mondta, s esküszöm áldás volt, hogy becsörgött egy megrendelő, aki találkozni akart velem, mert le tudtam lépni.

Fogalmam sincs, az emberek honnan veszik, hogy olyan jó nekem minden? Legszívesebben lekevernék nekik két pofont, hogy álljon már helyre az agyuk, meg a szemük, s hagyjanak békén ezzel a sláger dumával! Oké, nem plakátolom ki sehova, nincs a homlokomra írva se, de nem húzok magam után madzagra kötözött üres fémdobozokat sem, hogy felhívjam magamra a figyelmet.

Néha legszívesebben elbújnék inkább, de ezek akkor is megtalálnak, ha két sorral arrébb lököm magam, mondjuk a piás sorba, mert arra nem nagyon járnak.

Eszembe juthatott volna, régen is szerette a rövidet..magamból indultam ki má' megint!

De van valami jó is abban, ha az emberek azt látják, amit mondanak, vagy éppen valóban csak udvariasságból beszélnek ilyen hülyeségeket; elgondolkodom rajta, s képes vagyon egy órán át kattogni azon, hogy most akkor én látom magam ilyen siralmasnak, a helyzetem tragikusnak, vagy valóban van bennem valami, meg a hétköznapi farmeromban és kinyúlt pulcsimban, leszopott hajamban, sminkeletlen fejemben, amitől mások számára úgy ragyogok, akár Kiszel Tünde a júniusi naptárlapon?

Na, ilyenkor csak elhiszem, még se vett ki belőlem mindet az elmúlt élet..

Csak a havat...ó tannenbáum, ó tannenbáum.. :)

Sehogy

Tanulnom kellene. Vagyis tanulok is. Azt nem mondom, hogy most veszettül hasonlítok egy eminens kisdiákra, de próbálkozom. Nehezen megy a fejembe a válságmenedzsment. Tragikus. Bár Shakespeare ebből is simán csinálna egy komédiát..

A fogam is fáj, vagy az ínyem? A jó ég tudja..meg hogy mire, az megint más kérdés. A hóra talán. Mert azt várom.

A nap itt vidámkodik befelé az ablakon, mintha most ez lenne a dolga. Pedig nem, kérem! Teljesen fel vagyok háborodva! Most esnie kellene a hónak, vagy pontosabban hullnia. Mert tél van! Meg amúgy is, azt ígérték! Piha!

A karácsonyfa itt áll még az ablak előtt, díszbe öltöztetve, szépen. Igaz, mű, ezért sem szakadt még le a levélzete a teher alatt, de most ez maradt. Nem jutott idő élőre. Mintha az élne..na, mindegy. 

Meg kissé füstölt kolbász szaga is van, amit meg végképp nem értek, mert a pincében nem lógattunk semmit, disznót sem vágtunk. Az ember ránéz, közelebb hajol, és megéhezik!

Pedig addig le nem bontom, amíg nem esik le végre az az átkozott hó!

Elképzeltem, hogy majd ülök az ablak előtt, vagy a fotelban az ünnepi takaróval, és nézem mint hullik alá a pelyhes mindenség, de idén sem volt Karácsony. Olyan igazi nem. Talán gyermekkoromban utoljára..mikor szenteste kimentünk a templom domboldalára, s a halvány lámpa fénye alatt reccsent a hó, meg a szánkó! Mi meg hahótáztunk, nem számított hideg meg fagy, csak a móka!

Azt hiszem, iszom egy habos kávét. Lassan uzsonna idő, belefér.

S közben nézem, mint vakítja szemem a fehér papír, meg az éppen tükröződő napfény megcsillanva az üvegangyalkán..

Hó ide vagy oda, ez így még most akkor is jobban tetszik, mint a tanulni való....

Megint

Megint itt vagyok. Talán maradok is. Ha éppen időm és kedvem engedi, akkor jövök.

Bár gondoltam arra, át kellene nevezni a blogot. Mondjuk hülye Virágra. Vagy ilyesmire. Mert most se vagyok éppen normális. Az utolsó injekciót megkaptam, tehát joggal tűzhetem a mellemre, hogy dilis vagyok. Hullámzik nem csak a mellem, hanem a kedvem is. Izzadok, mint egy ló, pedig 10 kilóval kevesebb vagyok.

Hogy miért nem voltam?

Mert nem volt kedvem. Írtam én, csak nem tűztem a nyilvánosság elé. Pedig volt benne boldogság, főleg mikor a dokim újjongva közölte, elhagyhatom a gyógyszert, annyira jók az eredmenyeim. Úgy látszik, a hirtelen bekapott kókusztekercs se kavart be.

Meg, mikor kiderült a műtét után, hogy bent nincs semmi. Se gyerek, se ciszta, se endo. Boldog voltam, na! Ez utóbbi kettőtől mindenképpen.

Aztán volt nem jó is. Mikor közölte vele a doki, kicsit később, hogy két héttel a műtét után mégis van valami. Valami cisztának látszó. Lellombozódtam.

Majd jöttek az ünnepek, ami nálam munkaőrülettel párosul. Ilyen a cukrász szakma.

Most meg vizsgaidőszak van. Haladok szépen, teszem le sorban őket, lassan vége.

Elvileg harmadikán megyek újra dokihoz. Illetve biztos, mert van időpontom. Addig meg kitartok, vannak akik meg be.

Csinálom a diétát, újra méregtelenítek, hálázok, akupunktúrázom, teleportálom magamba a pozitív energiákat. Kisebb nagyobb sikerrel. 

Szóval, itt vagyok, kellek vagy sem, de hozzátartozom ehhez a földi élethez, hát engem is viselni kell. Már aki akar.

Írhatnám azt is;

Csak az olvassa...én szóltam :)