''''

2016. augusztus 17., szerda

Most se leszek topmodell

Egyszer elképzeltem, hogy ha majd terhes leszek - ami persze nem most volt, de akkor, amikor elképzeltem, mostanhoz képest mégis régen volt, s nem gondoltam, ilyen nehéz út vezet ideáig (na, mindegy) -, akkor szép, csinos kismama szeretnék lenni. Oké, hogy fő a kényelem, de akkor sem leszek trampli, szürke és átlagos, hanem ragyogni fogok, akár az égen az a sok csillag.

Persze magamat mindig is vékonyabb kivitelben képzeltem el, akinek iszonyú jól áll a nagyobb pocak, s valójában nem is olyan nagy, hogy az zavaró lehetne, hogy majd tök könnyedén mozgok, szépen vonulok, akár egy kifutón George Michael Funky című számára csámpázó lányok, és egyszerűen gyönyörű leszek..

Namost, ebből annyi jött össze, hogy bár az IR diétának köszönhetően megszabadult 12 kilóból már majd mind visszajött - rá sem merek állni a mérlegre, amúgy is rossz benne az elem, ahhoz hogy kicseréljem, nem hogy nem hajlékony, de lusta is vagyok. Fájna az igazság :) ez az igazság.
Ebből kifolyólag már jó pár ruha rám sem jön, azokból is jónéhánnyal haragban állok, főleg ha tükörbe nézek, lehet bármilyen fekete, sehogy sem látom, hogy slankítana. A tej már termelődik bennem, vagyis még közelebb állok ahhoz a tényhez, hogy egyszerűen tehénnek érzem magam.

Az orrom napok óta be van dugulva, amivel napközben még csak elvagyok, legfeljebb kevesebbet eszem, de rendszerint nem alszom éjszaka, mert a szám úgy kiszárad, hogy az amúgy is rendszeres WC vizit még többre gyarapodik a sok ivástól, az orrom vörös a sok fújástól zewa zsepi ide vagy oda, a hangom meg inkább mutáló, mintsem csengő bongó..

A jobb lábam szára négy hete foglalja magába a doki által belehímzett öltéseket, két szélső kivételével, s még két hétig ott is maradnak, aminek köszönhetően frankón sántítok.
Már az az időszak is leköszönt, mikor nem arról faggatnak, hogy bírom a meleget, hanem mi van a lábammal, akinek akarom az orrára kötöm, kivettek onnan valamit, ami nem oda való volt, s nem várhattunk tovább, akinek meg nem akarom, arra legyintek, "persze, kificamodott"..
Rendszerint egész nap térdig vagyok bekötve, amit a zuhanyzás idejére frissentartó fóliára, és leuklopasztra cserélek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy inkább a hosszú ruhákat részesítem előnyben, mintsem a korábban jól kiválasztott csini mamirucikat, legalább jól takarnak.
Ha a terhelés miatt a másik lábam vizesedni kezd - volt az már vízzel töltött gumikesztyű is -, arra szép barna kompressziós harisnyát húzok, naná, hogy térdig, s ilyenkor csak akkor érzem jobban magam, ha a 30 fokban tapad rám a ruha, ami alatt két nem kicsi mellem között folyik a víz...

S valószínű, mire megszabadulok a kötéstől, akkora leszek, mint egy bálna, mert a hasam most is akkora, hogy sokan azt hiszik, jövő hónapban szülök..hát nem, még kettő vissza van!...ahhoz hogy kikeljek az ágyból, majd toronydaru kell, meg jön az ősz, valami zárt cipő is szükséges, amiből már most is két számmal nagyobbat kellett beszerezni. Hogy ezt hogy csináltam fogalmam sincs, de egyre jobban hasonlítok majd egy trampli, idomtalan kismamára, mintsem egy libbenőn járó vigyorgó pocakosra..
Ez van..

De hétfőn fotózás, s csak bízom benne, születnek olyan képek, melyekkel magam is elégedett leszek, amire majd azt mondom egy hónap múlva éppen alig mozogva; jól van Virág, azért valamit sikerült mégiscsak összehozni a tervezett álmokból..egyet biztos, s ez a Valaki most is ficánkol bennem, s valószínű jót rötyög a hülye anyján, vagy éppen azért rúgdos, hogy térjek már észre, sose voltam, sose leszek topmodell :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése