Gyerünk anyukám!

Mint ahogy korábban említettem, van itthon tükör. Jó nagy, olyan földig érő, hogy szakadjon meg! S mivel rendszerint szeretem magam megnézni benne, hogy festek, kénytelen vagyok azzal is szembesülni, hogy igen szarul..

Tök mindegy, mit veszek fel, még a zsákban is zsákba macska vagyok, jobb ha nem vetkőzöm neki.

Persze ahhoz rettenetesen értek, hogy magamat a sárga földig lehúzzam, de inkább alá sikerül..ehhez hozzájárul, hogy nem igazán érzem magam jól a bőrömben, de hogy is érezhetném magam 9 hónapnyi fizikai leszedálás, majd 4,5 hónap szülés utáni vegetálás után?

Na, most, egy ilyen tükör előtti elséta, s abszolút direkt fél szemmel csak, de tükörbe sandítás után rájöttem, borzasztó, amit látok. Ezen az sem segített, hogy körbe fotóztam magam, ráadásul minden irányból, hátha valahonnan jobban tetszek, de az az igazság, csak annál szarabb lett a helyzet.. felülről nem fotóztam, pedig talán azzal jártam volna a legjobban, úgy legfeljebb csak a melleim rontották volna az összképet, viszont arra mindenképpen jó volt ez az önmagammal történt szörnyű szembesítés, hogy itt az ideje elkezdeni mozogni..

Be is jelentkeztem speedre, hogy kezdjünk valami könnyedebbel, s jól meg is fenyegettem az edzőm, ismerve kíméletlen módszereit, hogy többet nem kap a hétnyelvű csokitortámból, ha nem vesz vissza a szadóból..hatott, mert ésszel csavargatta a gombokat, éppen csak zizegtem, viszont másnap örömmel konstatáltam, vannak még izmaim valahogy jó mélyen bennem, de léteznek!

A másik amire rászántam magam a "Gyerünk anyukám" program, úgy is éppen most indult egy új, szülés utáni helyreállító kurzus! Az első harminc perces pilates óra után rájöttem, jól van, szépen lassan haladni fogunk, mert ettől is fájt mindenem! Közben beütött a jó idő is, így a babakocsival is róvom a kilométereket, de legalább már egy több órás séta után nem fáj a csipőm!

Egy ilyen séta alatt kiszemeltem egy iskola futópályája melletti külső konditermet, jól kitaláltam persze, hogy ott is lenyomok majd pár gyakorlatot,  s nyárra olyan szép és fitt leszek, mint soha leánykoromban! Még nem jutottam el oda...

Aztán, hogy még teljesebb legyen a siker, elkezdtem a "Bocsi Viki" programot is, mostantól abszolút tudatos leszek a táplálkozásomban is kérem, bár korábban rendesen kikupáltam magam az IR diéta terén, próbálom is tartani, mondom, csak próbálom, mert valahogy még most is képtelen vagyok ötször enni egy nap, örülök neki, ha három étkezés jut!

Na, most..úgy vélem, ezek ismeretében egész jó úton haladok a régi Virág forma felé, de majd meglátjuk úgy két hónap múlva, mi az eredmény..

...addig pedig próbálom elkerülni a nagy tükröt, főként az odasandítást, s kicsit jobban megbékèlni önmagammal, hátha nem is olyan vészes a helyzet, mint azt én jelen pillanatban gondolom!! 

Hat, akkor gyerünk :)))

Nagykövet

Az van, hogy most nem menstruálok. Most "szoptatok", illetve teljes erő és mellbedobással fejek. Még mindig. Persze feladhattam volna, de most komolyan, én lennék akkor? Nem. Virág küzdő típus, még egyszer mondom, küzdő és nem mazoista! 

4,5 hónapja minden nap 5 alkalommal veszem elő a dupla pumpás pompás sárga bérelt gépet, és nekiesem - uram irgalmazz! - immár F-es méretű melleimnek, hogy kiszívjam belőlük a gyermek napi menüjét! Lelkesen teszem, félre ne értessék, még akkor is, ha fárasztó, főleg éjjel, ha fájdalmas, ha unalmas, s legfőképpen időigényes..

De hogy ettől vagy mástól, de egyelőre nem menstruálok. Nincs havi vérzés, s ami a legfontosabb, nincs fájdalom.

Szerencsére jó régen volt..

Talán azért is vagyok ilyen lelkes, mert kicsit para van, hogy megint fájni fog, vagy inkább, hogy az endo megint visszajön..

Eszembe jutott az is korábban, ha eljön az ideje, inkább kivetetem a petefészkeimet, csak ne..de most màr tudom, ez sem megoldás. Mert ennek a betegségnek a sejtjei éppúgy terjednek, mint a rák, s éppoly gyorsan. Felkúsznak, átterjednek olyan szervekre is, melyek édes messze vannak a petefészektől, a méhtől..

Igen, egyre többet foglalkoztat ez a téma, mert nem vagyok beszari, de ettől az izétől mégis tartok. Gyűlölöm az endometriózissal járó fájdalmat, tehetetlenséget, depressziót, élhetetlen létet! Gyűlölöm a vele járó sírást, kilátástalanságot, a sok gyógyszert és az újabb reménytelen reményt, hogy vége lesz..

Ez így kevésnek tűnhet, pedig így összességében baromi nehéz dolog. De persze ezt csak az tudja, aki átélte már. De aki még nem élte át, annak bizony nem kívánom, hogy így is legyen..

Vannak orvosok. Sajnos még nagyon kevesen, akik akarnak segíteni, próbálnak és talán tudnak is. Azon vannak, hogy megszabadítsanak, hogy élhetővé tegyék a hétköznapokat, de legfőképpen megértenek. Pedig pasiból vannak! De ők nem titulálnak hisztis picsának, nem röhögnek a hátunk mögött, hogy "na, mivan megvan??", s nem is igazán betegként tekintenek ránk, hanem amolyan partnernek, akivel együtt akarják megoldani ezt a betegséget!

Az én orvosom ilyen..merem állítani, hogy azon az úton van, hogy az Ő neve is azon pár név között szerepeljen, akik megmentői a női nemnek, akik azon vannak, hogy feloldjanak minket az endometriózis fájdalmas, gyilkos, fojtogató ölelése alól..

Mert az én orvosom ilyen. S neki köszönhetem, hogy megszabadultam a napi rutinként jelentkező fájdalomtól, attól a rettegéstől, hogy csak ez marad s nem lehet gyermekem..neki köszönhetem, hogy nem így lett, mert van. S mindazért, amit értem, amit eddig másokért tett, idén jelöltem Az endometriózis Nagykövete címre.

Hiszem és tudom, hogy másokat is megszabadít, másokat is felszabadít ettől, a nyugodtan mondhatom, kíntól!

Bízom benne, díjat nyer. S ha mégsem, úgy vélem, több száz nő tudja már, az én orvosom bizony segített nekik, s megannyi máson segíteni fog!

"2016.november 4, 11 óra 44 perc.

Sosem felejtem el az arcát, a széles mosolyát, ahogy felemeliés elénk tartja a lila, síró kis jövevényt: Itt vaaaan! Megvaaaan! - ujjongta vidáman, őszintén és boldogan. Én pedig sírtam. Mert abban a pillanatban tudtam, minden fájdalom, minden kín, minden szenvedés megérte!

Megküzdöttünk. Ő is velünk együtt, azt hiszem! Akarta nagyon, épp úgy, ahogy magam is, s még ott a kórházban, a búcsú pillanatában megbeszéltük, ez kicsit az ő fia is..."

http://www.noiegeszsegert.hu/enagykovet2016

Levél

Kedves Terézanyuk,

Köszönöm a meghívást a klubba...

És terveztem is hogy megyek, esküszöm, sőt alig vártam, tudjàtok, hogy legyen nekem is "én időm" :)))) de sajnos úgy alakultak a dolgok, hogy miután Páromra hatott a több évnyi folyamatos könyörgésem, miszerint visszeres lábait illendő lenne megcsináltatni - ugyanis azt ígérte, ha Nonó meglesz, akkor az is végre -, és Nonó megvan, így ígéret szép szó, most végre sikerült! Ebből fakadóan nekem annyi, mivel a két üzletet vkinek vinni kell, meg koordinálni, az pediglen lennék én, r-go most nincs más dolgom, az éjszakai keléseken, a folyamatos fejéseken kívül - lelkesen csinálom akár  egy makkgyűjtő kiscserkész -, mint rohangálni, beszerezni, irányítani, közben azért gondolva a születésnapos megrendelőkre is, csinálni egy-két meseszép formatortát, ja és persze, hogy ne unatkozzak, befejezvén főiskolai tanulmányaimat, elővizsgázni.. bevallom kissé hulla vagyok, szemeim egészen jól benőttek az utóbbi időben, de megtanultam veszettül jól kilátni rajtuk, néha azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy..jah bocsánat, az igencsak megnőtt - még jobban - mellméreteim miatt azt hiszen ennél több; Anyuka!

Most is éppen fejek, a gyermekem alszik, Párom, aki megígérte, ma kivételesen nagyon odafigyel arra, hogy Ő ébredjen, hogy én tudjak pihenni kicsit, sosem hangosabban horkol és a lehető legmélyebben alszik! Csak én vagyok ébren, s hamarosan visszadőlök még pár órát, hogy aztán ötkor keljek, fejjek, majd egyik üzletből a másikba vigyek embert - naná, hogy most hiányos a munkaerő is -, s végül nekiindulhassak az útnak tanulni, vizsgázni vidékre, számot adni marketing ismeretekből, hogy letudjak egy vizsgát ebből a félévből..

Csak remélni merem, hogy beszédem majd nem fog akadozni, s végül sikerül prezentálni két PR dolgozatot, de azt jobban, hogy haza is érek végül épségben, hogy kipihenjen majd ezt a hetet a két üzlet zárása után..szóval a lényeg, hogy képtelenség, hogy odaérjek, hogy menjek, bármennyire szeretném! Hasznomat nem vennétek, hasznosat sem mondanék azt hiszen, legfeljebb bőszen bólogatnék, azt is az első tiz percben, míg le nem esem a székről, hogy igen, beálltam a sorba én is :))), de abban biztos vagyok, ha így is lenne, azonnal felpattannèk és egy valamit határozottan állítanék; Lányok, minden percét imádom, minden nehéz óráját szeretem és hogy ez a legszebb dolog a világon, még így is, még most is, mert sikerült, mert itt van Ő, az én drága Kincsem, a szerelmem, s ez igy lesz már mindig, míg szív dobog bennem!!!

Nektek jó szórakozást! 

Ölellek puszillak Titeket!

KisVirág

Ui. A Kincsem felkelt, azt hiszem, etetek :)))