''''

2016. július 2., szombat

Tudom, tudom

Tudom, tudom, most másról sem szól az életem..
De szól, de most valóban ez az, ami leginkább foglalkoztat. Vagyis az a Valaki, aki még bennem lakik.

Még mindig ott tartok, hogy néha el sem hiszem. Csak mosolygok csendesen, ha Rá gondolok, beszélek a hasamhoz, ha végigsimítom, vagy csak úgy elkezd folyni a könnyem. De hát kérem, a boldogok is sírnak, nemde? :)

Tegnap voltam a kiegészítő, kötelező UH-on. Igen, tudom, tudom, már a múltkor kellett volna, de nem én csesztem el, hanem bent a klinikán, hogy csak egy időpontot kaptam..
Én meg úgy mentem - természetesen telve önbizalommal és boldogsággal, mint egy első gyermekes anyuka. Aztán ott meg azt várták el, hogy mindennel úgy legyek tisztában, mintha legalább háromgyermekes lennék..
De hát, tártam szét a karom, én két vizsgálatra kértem időpontot, azt' egyre adtak kérem, mit tom én, hogy külön nézik, azt ami szerintem egy kalap alá tartozik, itt vagyok, elcseszték, hát akkor tessék rendet tenni.
Azt' tettek.

Én meg mentem.
És végre láttam Nonókát sárgában is..
Először csak fortepan-ban találkoztunk, de már akkor lestem az egyre nagyobb körvonalait. Majd egy hirtelen képszünet, és ott volt..

És én bevallom hősiesen, elsírtam magam...
A boldogság apró könnyei buggyantak ki szemeimből, mert nem hittem el akkor sem, hogy valóban van, hogy aki folyamatosan mocorog bennem és néha éjszaka is felébreszt, létezik. Igaziból van, s nem csak elképzeltem magamnak. Emberből van..Hogy a múlt fájdalmai felszívódtak, a félelmek elpárologtak, s Ő ott van, itt bennem, az enyém, s félig egészen belőlem...

Kicsi Gombóc bennem, s egy kicsi a torkomban..talán mégsem múlékony dolog a boldogság.. 




2 megjegyzés:

  1. Suru rengetegen, szaggato bokrokon at, nagyon melyrol jossz - Nalad boldogabb, turelmesebb anyuka nem lesz a foldon. Mindent, a legaprobb tortenest is csodakent eled meg, ami erot ad az osszes kialvatlan orahoz, feledteti a mult tuskeit, gyogyitja a sebeket.
    Sok gyogyito pityergest! :)

    VálaszTörlés
  2. Jaj Napocskám, muszáj engem megsiratnod? :))) de valóban hihetetlen imádom, mikor mocorog bennem, sőt, ha éppen nagy a nyugi - mint ma is -, aggódni kezdek..pedig tuti, mikor kint lesz, annak örülök majd, ha végre nyugiban lesz :)))

    VálaszTörlés