''''

2015. október 17., szombat

Csillagos ötös

Szóval az van, hogy nincs semmi..
Azon kívül, hogy most is éppen ver a víz. Persze felfoghatom én ezt úgy is, hogy legalább, ha eljön a valódi ötvenes klimax, már tudom, mi vár rám..

Ma egész nap az ágyat nyomtam. Már úgy feküdtem le este, hogy fájt a fejem. Valamikor éjjel is arra keltem, hogy ki kell botorkálnom a fiókos komódhoz, hogy lenyeljek egy algot. De az sem segített. Délelőttre már a fény is fájt, és úgy forgott a gyomrom, hogy két teljes kiőrlésű kisperec után feladtam a próbálkozást. Nem eszem.
Utána újabb, másik gyógyszer, s miután az sem hatott, "kimenőt" kértem, és aludtam.

S hogy mi van? Valójában fogalmam sincs, mert nem tudom. Már nem értem ezt az egészet, de csinálom. Fogalmam sincs mit, vagy hogy árt-e egyáltalán vagy használ. Senki nem tudja..

Szerdán úgy készültem a dokihoz, hogy megnézi az eredményem, megállapítja, kitartó vagyok, fegyelmezett, csak így tovább, s minden oké lesz, vagyis januártól jöhet a lombik..

Ehhez képest, megnézte az étkezési naplóm, majd azt mondta: szép, fegyelmezett, sőt, példa értékű, de fogalma sincs, mit fogunk tudni ebből kihozni..
- Ezt hogy érti? - kérdeztem.
- Úgy, hogy ha a leleteire nézek, felesleges minden egyes érték. Ugyanis ez az injekció, amit most kap, minden értékét elviszi a jó fenébe. Vagyis nem érdemes nézni a hormonokat, mert úgy sem azt mutatják, amit kellene. Ön most klimaxol, nincs petefészek működése, a tesztoszteron szintje is mínuszban van. Kívánja a szexet egyáltalán? Csinálhatunk terhelést decemberben, talán abból látunk valamit, de félek, tele lesz csillaggal. Igérje meg, hogy nem sírja el majd magát! Nem ön miatt lesz, hanem a szuri miatt. Pantomin lesz az egész..
- A sötétben?
- A koromsötétben. Ha meg elhagyjuk az injekciót, fél év, mire produkál valódi értéket. És visszajöhet az endo.
- Frankó - nyögtem ki - azt gondoltam, most ide jövök, végre kapok egy kis buksi simit, majd mosolyogva távozom. Egyszer végre, sok idő után.
- Buksi simit kap, mert ahogy csinálja, látszik, kitartó és nem hétköznapi, nincs miért megróni, és kitartást tudok kívánni. Aztán meglátjuk decemberben.
Mit is? De ezt csak magamtól kérdeztem, tudtam, nincs rá válasz.
Bevallom, elkeseredtem. Csinálok valamit, amiről fogalmam sincs, van-e értelme. Újabb időhúzás.

Azóta élem a napjaim. Valahogy nem érzem most azt a tolóerőt, ami korábban volt. Egyik napról a másikra vagyok. Hol erősnek tűnök, hol sírok.
Hallottam azt is, jól nézek ki, de látszik, hogy szomorú vagyok..
Olyat is, mikor fél órás spontán zokogás után őszintén jó kedvűnek, ragyogónak találtak..

Nincs most semmi sem. Csak a hétköznapok, s a hitem, hogy bírom erővel..egy kicsit még legalább..


2015. október 6., kedd

Most

"Jól vagy?"
Ennyi jött ma a fészen..
Nem tudtam válaszolni. Ha olvas, már pedig olvas, akkor látni fogja, nem.
Nagyon nem.

Megint napok óta hatalmába kerít minden, ami nehéz, ami rossz, ami súlyos. Tartom magam, amennyire lehet.
De ma alig vártam, hogy négy után egyedül legyek. Míg mosogattam, a lesütött tepsiket, nem csak a csapból folyt a víz. Belőlem is.
Kitaszítva magamból minden boldogságot. Nem kellett senki sem. Sem vigasztaló szó, sem néma hallgatás előttem.
Elegem van. Egyszerűen kezd minden sok lenni, kezd megtelni a hócipő, és kiürülni a szívem.

Már 7 kiló mínusznál tartok.
Mostanában alig eszem, talán azért. Nem ízlik egy falat sem, s nem is tudom, mikor ettem utoljára jóízűt. Már a tejes kávé sem esik jól. Szinte az egészet kiöntöttem a mosogatóba.
Néha forog a gyomrom, akkor azért nem kell semmi, máskor meg egyszerűen nem jön az étvágy. Csak a hőhullám, hol alulról, hol fentről. Hirtelen, akár a cunami, elönt.
Ma is kétszer zuhanyoztam reggel..

Szabályosan semminek érzem magam. Képtelenül esélyésnek bármire, esélytelenül létezőnek.
Nézem az arcom. A ráncok alig látszanak. Ma is 34-nek néztek. Én meg csak mosolyogtam idiótán, ha tudnád belül már rothadok, csak túl sok bennem a tartósító, ezért nem bomlok..

Egykoron szerettem az életet.
Bármire képes voltam érte. Most meg azt várom, mikor csendesül el a nap..

A párom azt kérdezte, miért nem adom fel, ha ennyire szenvedek..
Nem érti, ha feladom, az életem adom fel, mert úgy már nem kell a létezés..